2010. október 30., szombat

Nem adom fel

~~~♥♥♥~~~

Tegnap kaptam meleg futóruhát.
Most már minden akadály el van görgetve előlem.
Nem adhatom fel.
Végképp nem.

~~~♥♥♥~~~

2010. október 29., péntek

Nyelvtanilag helyes

~~~♥♥♥~~~

Ének reggeli közben:
-Kicsi vagy, anya,
 majd megnősz, anya...

Előzmény:)

~~~♥♥♥~~~

Hmm...

~~~♥♥♥~~~

Tegnap este az alábbi párbeszéd hangzott el a családfő és a családanya között:
-Te tényleg fogytál.
-Á, dehogyis!
-De az arcodon látszik nagyon!
-Azt csak a nyúzottság teszi.
-Mostanában olyan változó...
-...
-De miért?
-Ha én azt tudnám...

 Észrevette:)

~~~♥♥♥~~~

2010. október 28., csütörtök

Sapka

~~~♥♥♥~~~

Nem hajlandó reggelente sapkát venni. Mondjuk megértem, mert én is utáltam annak idején. Ennek ellenére minden reggel megkérdezem tőle. Ma azzal az ötlettel álltam elő, hogy kötök egyet neki is. Kérdem fogja-e viselni?  Á, majd ő inkább horgol magának:) 
Szeretem:)


~~~♥♥♥~~~

Napi bölcsesség

~~~♥♥♥~~~

A lelki nyomor és a tisztaság egyenes arányban állnak egymással.
Ha lehangolt vagy, ügyetlen is vagy. Ha ügyetlen vagy, kiejted a kezedből a kávéval teli csészét. Ha kiejted a kezedből a csészét, mindent összekensz. Összekened magadat is, így gyorsan átöltözöl, a piszkos ruha megy a mosógépbe más egyébbel együtt. Ha összekented a hűtőt és a konyhaszekrényt, akkor letörlöd,  még a hiányzó fiókba befolytat is. Ha már azt a két fiókot kimostad, kimosod a többit is. Ha már a padlóra is ment, ott is felmosol. Ha felmostál a konyhában, akkor már felmosol az előszobában is. Ha már az előszobában is felmostál, felmosod a mellékhelyiségeket is. Ha már ott is felmosol, kitakarítod a kádat és a wc-t is. Ha kitakarítottad a kádat és a wc-t is, gyorsan kiteregeted a ruhákat.  És már rend is van!
Más napokon meg csak kóvályogsz, azon tűnődve, mihez is fogjál. Pedig megy ez...

~~~♥♥♥~~~

2010. október 27., szerda

Mindenszentek

~~~♥♥♥~~~

Ünnep. Szomorú ünnep.
Sosem gondoltam még végig, de napok óta másra sem tudok gondolni, hogy akik kicsit is többet jelentettek nekem gyerekként, azok már elmentek. Az pedig, aki tulajdonképpen (ezért biztos megkapom a méltó büntetésem) semmit (nagyon gonosz vagyok, érzem...), az itt van. Pedig ő az anyám...
Elment a nagymamám, a keresztanyám, az apukám...
Az apukám, aki nem is volt az apukám. Mondhatnám, hogy mostohaapám. De nem mondom, mert úgy szerettem, mintha az igazi lenne. Aki megvédett, ha kellett, aki összeszidott, ha kellett, aki kiállt mellettem, ha kellett. A maga egyszerű, de igaz módján. Egyszer elkövettem egy nagy hibát, ő akkor is ott volt. Mellettem, velem. Ha még most is élne, lenne másik nagypapája is a gyerekeimnek. És talán másik nagymamája is. Így csak egy nő van, akit messzi nagyinak hívunk és akit időnként kötelességszerűen meglátogatunk és aki elvárja, hogy papának hívjuk azt az ember, akihez most újra hozzáment feleségül. Ötödszörre.

~~~♥♥♥~~~

Pillanat

~~~♥♥♥~~~

Egy ici-pici pillanatra megcsapta az orromat az az összetéveszthetetlen és ismerős illat, amikor odahaza begyújtottunk a cserépkályhába. Mennyire szeretném ezt átélni újra, gondolom. De rájövök hogy mégsem. Amire emlékezhetnék az szintén csak egy pillanat. A gondtalanság is csak egy pillanatig tartana. Inkább a pofonokra, a veszekedésekre, a magamnak szerzett lopott pillanatokra tudnék emlékezni. Az meg nem hiányzik. Most már van annál sokkal jobb, fontosabb és igazabb.

~~~♥♥♥~~~

Első

~~~♥♥♥~~~

Ilyetén formában legalábbis az első bejegyzés:)
Köszöntök mindenkit az én kis titkos társaságomban!:) Örülök, hogy velünk tartotok továbbra is!

Kezdetnek álljon itt egy ma reggeli szösszenet.
-Adhatok egy jó reggelt ölelést? (eltol magától)
-Akkor egy jó reggelt puszit!
-Púúj!
-Na, ez nem szép, igazán! Akkor adjál te!
-Én csak szejetlek!

~~~♥♥♥~~~

2010. október 24., vasárnap

Zárok

~~~♥♥♥~~~

Kép forrása: www.vamositamas.hu

Sokat gondolkodtam rajta, végül úgy döntöttem, titkosítom a családi életünket. Nem ért semmiféle attrocitás, csupán szeretném, ha ez így is maradna.
Ezért arra kérek mindenkit, aki nem kap meghívót, de kíváncsi a mi kis életünk folyására, írjon!

~~~♥♥♥~~~

2010. október 22., péntek

Ünnep

~~~♥♥♥~~~

Az iskolában az idei évtől naggggyon bekeményítettek és az ünnepnek nagggggyon meg kell adni a módját. Fiúknak szigorúan ünneplő nadrág (nem farmer, még akkor sem, ha fekete), fehér ing, fekete ünneplős cipő. Lányoknak harisnya és fekete (nem sötétkék) szoknya (nem nadrág) és ünneplős cipő. Mindehhez az iskola jelvénye.
Ez azért probléma, mert 
1. A templomban ünnepelnek, ahol elég hideg van. (Pannira ma két harisnyát húztam, de miután mindkettő nejlon, nem hiszem, hogy sokat ér. Fiúk vékony dzsörzé nadrágja alá "négeralsót" is kaptak.)
2. Ünneplő cipőjük volt, de kinőtték, újat nem tudok nekik venni perpillanat. Különben is az évi 3-4 alkalomért nem is látom értelmét.
3. Eddig nem volt probléma, ha az ing fölé adtam rájuk egy barna vagy épp zöld mellényt. Merthogy csak olyan van.
4. A kötelezően megvásárolandó iskolai jelvény vacak, a háromból csak egynek nem esik le a hátulja. Betettem a kabátok zsebébe, védekezésképpen.

Most izgulok, hogy mi lesz, ha észreveszik, hogy csupafekete edzőcipő van rajtuk az ünneplő helyett és hogyan fogja felrakni az igazgatónő azt a jelvényt, amit nekem nem sikerült. Alig várom a délutánt, hogy miféle szankciókat találtak ki az elvetemült renitenseknek.

A legrosszabb, hogy nem lehet ezekkel az ésszerűtlen és főleg életszerűtlen szabályokkal mit kezdeni. Pontosabban a hozzájuk való konok ragaszkodással.


~~~♥♥♥~~~

2010. október 21., csütörtök

Este

~~~♥♥♥~~~

A testvére már alszik, csak úgy csattog az ujja a szájában.
Ő nem.
Ülök az ágya mellett.
Hirtelen felül.
Átölel.
Szejetlek, anya!
Visszafekszik.
Elalszik.

~~~♥♥♥~~~

2010. október 20., szerda

Van abban

~~~♥♥♥~~~

... valami morbid, hogy amikor a hajnali félhomályban felkapcsolom a kislámpát és aromamécsest gyújtok...
...egyszercsak észreveszem, milyen ijesztő a tegnap ottfelejtett szemléltető eszköz. Tiszta halogén¤
Egyébként meg éljenek az újra gyertyafényes reggelik!

¤Néhány évvel ezelőtt, a piacon tököt vásároltunk, az akkor még babakocsis Pannival. Az idős néni, akitől vásároltuk, megkérdezte: Halogénnek lesz?


~~~♥♥♥~~~

2010. október 18., hétfő

Kismajom

~~~♥♥♥~~~

"Avagy rajongásig szeretem a nővéremet:-)"

Reggel még alszik, amikor a nagyok elindulnak a suliba.
Ébredés után:
-Hol a Panni?
-Suliba ment, a fiúkkal együtt.
-Szeeehereeeheetem Paaahaanniiiiit! (zokog)


-Az elpánt nem jó. (Dumbó)
-Nem tetszik? Pedig szerintem nagyon aranyos. Panni is szereti.
-Elepánt jóóó! Elepántot szejeteeem! Elepánt nadon cukiiii! (ujjong)


~~~♥♥♥~~~

2010. október 17., vasárnap

Pinokkió

~~~♥♥♥~~~

"Világot látni vágyok,
semmi mást nem kívánok,
csak jó nagyokat enni,
inni,
aludni,
menni,
gondtalan tekeregni,
amerre visz a lábam."

Napok óta csak ez a kis dalocska jár a fejemben.
És nem csak azért, mert ezt a mesét ajánlottam az együttolvasós blogon.

~~~♥♥♥~~~

2010. október 15., péntek

Egy remek nap

~~~♥♥♥~~~

Remek emberekkel és remek gyerekekkel, az alcsúti arborétumban.
Ezek a fotók remekül példázzák, hogy milyen jól egymásra találtak a lányok. Egyik kép sem éles vagy homályos teljesen, mégis benne van minden: az az energia, az az önfeledt játék, amire csak gyerekek képesek.
Fotók Vacskamatitól, mert a mi fotómasinánk otthon felejtődött:)

~~~♥♥♥~~~

2010. október 11., hétfő

Utóhatások

~~~♥♥♥~~~

Mire jó a Bakugan azon kívül, hogy értéktelen vacakot (szemetet) közvetít a gyerekeknek? 
Meg lehet tanulni belőle egy néhány soros, irodalmi vonatkozásban szintén nem túl sokatmondó rigmust, miszerint "Sült oldalas, sült oldalas, minden mennyiségben irány a has." 
Hogy mi ebben a különleges? 
Az, hogy miután a gyerek már unásig ismételte, anya megígéri neki, hogy a holnapi tökfőzelék mellé sült oldalas lesz (, amit egyébként még soha nem csinált) és lőn.
A gyerek pedig "Mennyei!" kijelentéssel, tíz ujját nyaldosva kell fel az asztal mellől.


~~~♥♥♥~~~

 Botero (nagy) hatással volt a családra is.
Az inkább édes, amikor Vercsi lapozgatja a füzetet, amit hazahoztunk és kacagva mondja a képeket látván, hogy "hihihi, viccses".
De amikor a legnagyobb, legválogatósabb, ezáltal legvékonyabb, kora ellenére legcsekélyebb súlyú csemete is áttanulmányozza és utána megkérdezi az állát vakargatva, "Vajon ez a Botero engem hogy festene le....?", az már inkább elgondolkodtató.

~~~♥♥♥~~~

2010. október 8., péntek

Délután

~~~♥♥♥~~~


Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
                                                     
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
                                                       
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs
                                        
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
                                                                       
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt
                                                                           
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”
 „Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                              
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút
                                                                  
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát
                                                
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
                                                     
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok
                                                    
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján
 „Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                                             
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”
                                            
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
                                                                      
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
                                                      
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
                                                  
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”






~~~♥♥♥~~~

2010. október 5., kedd

Egy hely...

~~~♥♥♥~~~

...ahol nem volt kisebbségi érzésem. Sőt! Határozottan csinosnak éreztem magam:)))

A Szépművészeti Múzeum kiállításait volt szerencsénk megnézni tegnap este, köztük Fernando Botero kolumbiai festő műveit. Minket lenyűgözött (nem csak a fent említett okok miatt:D) és alighanem egyedül voltunk ezzel, mert mindenki csúfnak találta, aki a tárlatvezetésen velünk együtt vett részt és furcsán néztek rám, amikor természetesnek tituláltam. Kinek mi a természetes, ugye?
Megnéztük mi utána Klimtet is a bécsi szecesszióval, de olyan mély nyomot, mint Botero nem hagyott bennünk. Azt hiszem, rossz volt a sorrend...

~~~♥♥♥~~~

Ragozás

~~~♥♥♥~~~

Két dalt szoktam nekik énekelni a mese és a villanyoltás után: A part alatt Vercsinek, Kicsi vagyok én Panninak. (Hogy ezek nem altatódalok? Nem baj, lassan éneklem:D)
Délben Vercsi Panni ágyán alszik, elolvastuk a mesét, elénekeltem a dalát is, de ez neki nem volt elég.
-Anya! Énekeld el, Kicsi vagy!



~~~♥♥♥~~~

2010. október 2., szombat

A futás és én

~~~♥♥♥~~~

Feladtuk.
Egyenlőre legalábbis.
Edit egy kommentben rávilágított, hogy lehet ezt okosabban, ésszerűbben is csinálni. Most gyalogolni  (nem sétálni!) járok esténként. (Na jó, nem minden este) És jó! Nagyon élvezem. 
Míg a futás kínszenvedés volt és úgy kellett rávennem magamat, hogy futóruhába bújjak és lemenjek, addig most könnyedén felkapom a melegítőt és tudom, hogy egy kellemesen elfáradós háromnegyed óra vár rám.  Ma este haza sem akartam jönni...
Míg a futásra koncentrálnom kellett és nem tudtam zenét hallgatni közben, addig most bedugom a fülembe a hallgatót és nekivágok. Tán még dalolok is közben:) (Egy dolog van, amin még gondolkodom, hogy beszerzek egy saját MP3 lejátszót, mert apa alternatív rock zenéje nem épp az én világom:D)

Köszönöm Edit, hogy segítettél!


~~~♥♥♥~~~

2010. október 1., péntek

Testvérek

~~~♥♥♥~~~

Honnan lehet tudni, hogy ők négyen testvérek? 
Onnan, hogy amikor önállósodnak, mindannyian eljátszák ezt:
(Ez egy szemeteskuka, benne a pisis ruhával:D)


Azt hiszem, akad még néhány "testvér" szerte a világban:)

~~~♥♥♥~~~