2009. április 30., csütörtök

Rövid szösszenet az előző bejegyzéshez

Annyira fel vagyok háborodva és elkeseredve, hogy legszívesebben világgá kürtölném. Utálom a bürokráciát, a felsőbbrendűséget és a nagyképűséget. Egyszerűen szeretnék segíteni egy drága léleknek, akinek szívén viselem/viseljük a sorsát és nem hagyják!!!!

Legszívesebben leírnám a dolgok folyását, de nem blogra való!

ÁÁÁÁÁ! Ordítani tudnék a tehetetlenségtől...

2009. április 28., kedd

Szomorú reggel és gyerekszáj

Emlékeztek még a szomszéd nénire, akiről még az "anyablogon" meséltem? (Ha nem, itt elolvashatjátok.)

Ma reggel a férjem munkába indult. Egyszercsak sietve jön vissza és rohan a kulcsosszekrényhez: "Erzsi néni nagyon jajgat!" Kiugrottam az ágyból, magamra rántottam egy nadrágot és úgy, ahogy voltam vizes hajjal rohantam én is. Míg a férjem telefonált a mentőknek, én kinyitottam az ajtót. Szegény drága öreg ott feküdt az ágyon, alig tudott magáról. Míg vártuk a mentőket, borogattam és ez a jó lélek egyfolytában azt hajtogatta, hogy ne haragudjunk, hogy ennyi gondot okoz és köszöni és mi van a gyerekekkel? Még ekkor sem magára gondolt. Rossz belegondolni, hogy mióta feküdhetett ott, mert nem hálóruha volt rajta és mi van, ha a férjem nem hallja meg...
Végül a mentők bevitték a közeli kórházba. Délután viszem utána az összepakolt táskát (valamit sejthetett). Tudjátok mit mondott a doktornő? Ha lehet, most ne adjam oda a holmiját, mert a délelőtt biztos vizsgálatokkal, ide-oda hurcolásokkal fog telni, és sajnos vannak kórházi szarkák, nehogy lába keljen. Annyira elszomorító és felháborító!

De hol jön itt a gyerekszáj?!
Míg a mentősök ápolták Erzsi nénit én felébresztettem a gyerekeket, mondtam, most kivételesen vegyék ki maguknak a ruhát, mosakodjanak, hamarosan jön a Nagyi. Mire a mentősök elmentek, már megérkezett a nagymama, az én drága fiaim már felöltöztek, megmosakodtak és még meg is ágyaztak! Miközben reggeliztek, elmeséltem nekik, mi történt Erzsi nénivel és hogyan tudtunk bemenni a lakásába: még a tavalyi kórházi tartózkodása alatt adott egy kulcsot és azt mondta, maradjon is nálunk, ki tudja mikor lesz rá szükség. Végül hozzátettem, milyen jó, hogy mi családban élünk és itt vagyunk egymásnak. Ő szegény egyedül él és milyen jó, hogy apa meghallotta és hogy a kulcs is nálunk volt.
Erre Bende: A Jóisten akarta így!:))) (Gyanítom, hogy ma hittan órán Erzsi néniért fog imádkozni.)

2009. április 27., hétfő

Reggeli és apa kedvence

Golgota virág
Érdekes formája a spanyol misszionáriusokat Krisztus szenvedésére emlékeztette: a 10 sziromlevél a 10 apostolt, a porzószirom a töviskoronát, az 5 szélső szál az 5 sebet, a 3 bibe a 3 szöget jelképezi.
Ez édesapa egyik kedvenc virága és most sorra nyílnak ezek a kis csodák:)



Ehhez pedig szerintem nem kell magyarázat:)

2009. április 20., hétfő

Critical mass 2009

Megcsinálták! Az én két kis hősöm! (Azért nem három, mert Panni még csak édesapa mögött ülve vállalta:D) Letekertek 30 km-t Budapest utcáin! Vercsi és én sajnos csak itthonról drukkoltunk, még a babakocsis felvonulásra sem mentünk el:( De majd szeptember 22-én mi képviseljük a családot! Nehogymár mindig csk övék legyen a dicsőség:) Ja, és addig talán új bringám is lesz... Igaz, kedves?:DDD

Indulás előtt a Tabánban, egy kis energiavétel és művelődés, mert azt mindig, mindenhol KELL!



A Népligetben barátokkal (mert hál'Istennek itt is egymásra találunk:D) játszadozva és így elütve az időt, míg a tömeg vége is beér a "célba".




És az a bizonyos kritikus tömeg

2009. április 15., szerda

Leleplezem...

...magam:) Azért, hogy érthető legyen a kesergésem.



Ez a kollázs a mostani és a régi "énemet" mutatja. Azért az a régi nem is olyan régi ám: a 30. szülinapomon készültek a képek, azaz lassan 4 éve. A másik pedig egészen friss, 1 hete készült. Persze nem is nagyon tudtam volna mást mutatni, mert valahogy nem szívesen állok modellt... Vajon miért?...
A régin 50 kg vagyok, a mostanin 80 kg:(((((((((((
Jó tudom (mert már hallom Norka hangját:D), az a régi sem teljesen normális. Tudom, hogy a hirtelen leadott 20 kg miatt vagyok ilyen. De nem azért adtam le, mert így akartam, hanem mert beteg lettem. Mégis sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, mint most. A közben eltelt 30 kg ugyanúgy köszönhető egy műtétnek és egy újabb, a műtét miatt kialakult betegségnek. Ma már biztos nem engedném a műtétet, de visszacsinálni már nem lehet.
A lényeg, hogy mostanra elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok és nem érdekel mások véleménye. Mert hiába tudom, hogy nem azért vagyok ilyen mert halálra zabálom magam, mások ezt nem tudhatják...
Szóval nem szaporítom a szót, úgy ahogy megbarátkoztam az új külsőmmel, de ezek az évszakváltások mindig zavarba hoznak. Mert még mindig nem sikerült belefogynom a régi, szekrény mélyén dobozokba elrejtett ruháimba:( (A remény hal meg utoljára:D) Tehát újra a tavalyiakat kellene hordanom, amiket 1-2 darabtól eltekintve, utálok. És ha akarnék sem tudnék újat venni, két okból is. Az egyik, hogy az XXL-es boltok választéka öreges. Bocsánat azoktól, akik ott vásárolnak, de azt gondolom, hogy 34 évesen még nem kéne földig érő slafrokban járnom, mert az ápol és eltakar és hozzá nagyvirágos, műszálas térdig érő blúzt viselnem. Vagy éppen bő bugyogót térdig érő pólóval. A lelkem mélyén nő vagyok, mégha kövér is.
A másik, hogy a fotókon nagyon jól mutatnak a molett hölgyeken lévő ruhák, de hol vagyok én hozzájuk? Ha bemegyek egy boltba, nem is találok ruhát az én méretemre, ám ha mégis, méregdrágán. Így marad a turi design. Ha találok rám valót:)

Szóval kesergek itt magamban és közben lábemeléseket csinálok:) Hátha...

...

Kiegészítés másnap, inkább csak magamnak: hirtelen felindulásból ráálltam a mérlegre és hiába a sok húsvéti sonka és sütemény, 4, azaz négy kg-ot fogytam:))) Kezdetnek nem rossz...
És mégiscsak szép a világ:)))) Megyek ruhát venni:))))

2009. április 9., csütörtök

Tavaszoltunk

Kócsújfalun a Gólyavár-portán. Ismét csodálatos napokt töltöttünk itt.

Csónakáztunk. Volt, hogy mi eveztünk, volt hogy minket vittek.


Csodálatos és zavartalan séta a tiszaörvényi ártéri erdőben, ahol senki, mondom senki nem volt rajtunk kívül.


Lovagoltunk is. Tamás a lovász, egy főnyeremény. Nem csak körbe-körbe sétáltatta Csipetet, hanem meg is dolgoztatta a rajta ülő lovasokat:) Sőt a legnagyobb már saját maga irányította a lovat.


Biciglizés közben felfedeztünk egy katicaszállót is, legalább 60-70 vendéggel. Szerintem teltház volt:)


És végül A PORTA, ahol oly sok szeretetet kaptunk embertől, állattól egyaránt.
A két vigyázónk Döme és Gréti. Döme egy játékos 1 éves, aki a végén már menekült, ha Verát meglátta, Gréti pedig egy idős hölgy, aki már ugyan reumás, de azt hiszi, hogy a vendégek csak azért érkeznek, hogy a botot eldobják és ő visszahozhassa nekik:)
Aztán a "ma" született kisbárány az anyukájával. Gyönyörűek mindketten.
Itt lakik Brikett, a 17! éves cica.
És itt van Tapsi és Puszedli a két nyuszi, akiknek mi adhattunk nevet.
És meg kell említeni a rengeteg gólyát, akik nem közvetlenül a portán laknak, de rendszeres látogatói. A falu minden második villanyoszlopán fészkel egy-egy pár.
És majd elfelejtkeztem a varangyokról és zöld(vagy piros?)hasú unkákról:)

2009. április 2., csütörtök

Pillanatképek és gyerekszáj

Én csak úgy hívom: garázdabillegető:)))



És hogy most épp mit csinál? A fürdőszobában szürcsölgeti azt a vizet, ami a tegnap esti fürdés után a játékokban bennemaradt:)))

...

Levente tegnap este a "nemcsinálommeg" és a "jóezúgyahogyvan" tanulás után el lett tiltva a Harry Potter olvasásától, míg meg nem jön az esze:)
Hogy ne "hiányozzon" neki annyira, elmeséltem nekik J.K.Rowling történetét, hogyan lett a könyveinek köszönhetően szegény nőből gazdag nő. A történet úgy kezdődött, hogy elhagyta a férje... és ott végződött, hogy most ő az egyik leggazdagabb nő.
Bende, az éleslátó mit szűrt le ebből? "Hogy bánhatja most a férje, hogy elhagyta!":))))
Mindig elképedek, hogy vág az esze:D

2009. április 1., szerda

Gyerekszáj

Olyan régen írtam már aranyköpéseket, pedig sziporkáznak rendesen:)

Babakocsi-lopás Panni olvasatában:
Milyen dolog, hogy a felnőttek összespórolják a pénzt a gyereküknek egy babakocsira, más meg csak úgy egyszerűen elveszi... (Bölcs gyermek:D)

Szállok be az autóba:
Apa: Anya, tudod milyen zenét hallgattunk az előbb?
Anya: ???
Bende: Szapi-hapi. (AC/DC volt:DDDDDD)