2009. január 31., szombat

Ha esik az eső

...így mulatjuk az időt a lakásban.


Plédhinta és pilates torna:)

A félreértések elkerülése végett: a torna DVD-t még nyáron vettem és kb. négyszer tornáztam rá, egyszer sem végig:( Most is édesapa vette elő...

Plédhintáztatni pedig a nagyokat is kellett, csak ahhoz már rám is szükség volt. Ezek a csibész kölykök még nem tanulták meg magukat hintáztatni. Ejnye!:)

Ezek a fotók persze nem ma készültek, hiszen ma már sétálós idő van. Ki is használjuk az időt és édesapa elmegy a nagyokkal megnézni a hógolyócsata-rekord kísérletet.
Ki tudja?
Talán még részt is vesznek benne:)
És akkor elmondhatják magukról, hogy rekordot döntöttek.
Feltéve ha sikerül...

2009. január 29., csütörtök

Kiegészítés az előzőhöz

Egyszer azt olvastam, hogy a szülő jó hozzáállásával, azaz ha mindent humorosan fogunk fel és így kezeljük, akkor az jó mindkettőnknek. Mármint kamasznak és szülőnek.
Valaki okosabb, tapasztaltabb mondja meg nekem, hogy a "Kit érdekel" kijelentésben hol van elrejtve a humor????? Mert sehogyan sem találom....

2009. január 28., szerda

Kamaszodik?

Leventéről eddig kevés szó esett. Nem azért, mert kevésbé lenne fontos, csak ő egy csendes, visszahúzódó szelíd kölyök. Már nincsenek édes kis beszólásai, már nem az az édes kisfiú, akinek születését az egyébként mindig komoly és tartózkodó nagypapa is megkönnyezte:)
Ez tegnap tudatosult bennem igazán, de kezdem az elején...

Már két hete kezdődött. Szinte alig láttam azon a héten. Hétfőn nem volt programja, de egész délután csak könyvet láttam az arca helyett. Kedden úszás. Szerdán teniszen volt és kisírták, hogy utána mindhárman a Nagyiéknál alhassanak. Csütörtökön csillagászat, ami egyébként is 7-ig tart, és utána még hazaviszik a szomszéd kisfiút is. Péntek mindig a Nagyiék napja, ott vannak egész délután, rendszerint ott is alszanak. Nem történt ez másként most sem. Szombatra Verocska belázasodott, egész hétvégén nem tudtam vele kimozdulni. Ők viszont igen, tehát megint nem voltak itthon. Aztán az új héttel minden kezdődött előről...
Egész héten próbáltam Levivel "kapcsolatot" teremteni, de mindhiába. Sőt! Ha el is kezdett mesélni valamit és én visszakérdeztem, a válasz annyi volt "Kit érdekel!"... Elmagyaráztam ugyan, hogy ez bizony nem így működik, de valószínű, magában újra ezt gondolta, mert a dolog azóta rendszeresen megismétlődik. Mostanra kétszer átgondolom minden szavamat, nehogy ezt a választ kapjam és inkább kihasználom, amikor szemmel láthatóan jó napja van:)
Tegnap hatolt el a tudatomig, hogy ő már nem kiskamasz (amivel eddig illettük ezeket az édes kis allűrjeit), hanem bizony már a kamaszkor küszöbét készül átlépni. Eme beszélgetés zajlott le közöttünk:
Farsangra készül az iskola és az alsósok ilyenkor még beöltöz(het)nek. Bende még lelkesen készül, bár fogalma sincs minek szeretne öltözni és tavaly még Levi is beöltözött, de idén már másképp fest a dolog.
A: Nem szeretnél Fáraónak beöltözni? Panni Leopádrának (Kleopátra:D) öltözik. (Mély hallgatás...) Szerintem te lehetnél a fáraó egy másik osztálytársad pedig Kleopátra.
L: Ááá, nem jó ötlet.
A: Miért?
L: Ez a beöltözés inkább csak kicsiknek való, mint a Mikulás...

Mindez egy alig múlt 10 éves szájából...

És akkor rájöttem, hogy eljött az én retteget időszakom kora. Már amikor kicsik voltak is, mindig attól féltem, mi lesz, ha majd kamaszodnak?! Ha "nagyon" rosszak voltak, mindig azzal nyugtattam magam, néhány év múlva rosszabb lesz: ki sem növi még az egyik, máris benne van a másik, aztán a harmadik...

Egyetlen jó hozadéka van a dolognak, hogy a csendes, visszahúzódó gyermekem kinyílt. Önként, semmiféle rábeszélés nélkül jelentkezett énekkarra és teniszre. Szívesen hív barátokat és már nem csak a saját osztálytársai a barátai.
Igaz a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó is:)

2009. január 24., szombat

Helyreigazítás

Először egy megjegyzést kezdtem el írni, hogy Violininek válaszoljak, aztán úgy gondoltam, legyen belőle post. Hátha ez az új blog félreértésre adott okot, így most eloszlatom a kételyeket:)
Elsősorban engem zavart, hogy a családomról is szól a kreatív blogom (pedig csudajó, frappáns címet találtam ki neki, szerintem:D). Ugyanis a blogom a céh honlapján is fent van és a magyarfoltvarras.lap.hu-n is. De miután az anyablog nem csak a foltvarrásról szól (sőt! arról legkevésbé:( ), régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy különválasztom a kettőt. Ha már írok, mindegy hogy hová, melyik blogba írom azt a bejegyzést.
Én nagyon szeretem a hobbymat, de mégjobban a családomat. Mindkettő olyan örömöket okoz, amit szívesen mutatok meg országnak-világnak:) De! Mi van, ha az ismeretlenül ide(azaz oda)látogatókat nem érdekli, hogyan alszik egy 10 hónapos kiscsaj, vagy milyen édeseket mond egy kamaszodó nagyfiú? Merthogy azokról a lapokról kiindulva egy patchwork-kel tele oldalra számít. Ezután csalódik és soha többé felém se néz...
Azért írtam az első bejegyzésben, hogy aki eddig szívesen olvasta a családomról írt bejegyzéseket, az ezután is megtalálja. Sőt! Többet is. De nem kell félni, nem csak arról írok, hogy: hű, most jobbra nézett, hű, most balra nézett:) Reményeim szerint nem egy unalmas, képeket mutogató blog lesz ez?!?!
És még valami: én magam nagyon bizonytalan vagyok ezzel a bloggal kapcsolatban, pedig nagy hévvel vágtam bele.
Hogy miért?
Nem tudom.
De tényleg!




Tehát ha van kedvetek, továbbra is várlak benneteket szeretettel! Üljetek ide mellém a padra, nevessünk, sírjunk, gondolkodjunk együtt! Meghívlak benneteket egy finom, friss kiflire (most lett kész, még meleg, vigyázz!).

2009. január 23., péntek

HŰ!

Köszönöm, hogy ilyen kedvesen fogadtátok az új blogomat!
Csak bekukkantottam, de jó érzéssel fogok elaludni:) (Persze nem lesz nehéz, mert álomkór van rajtam. Csak Verocs is aludjon éjszaka....)

Gyerekszáj

Este Bende és édesapa fogmosás közben heccelik Pannit.
P: Hagyjátok ezt abba, mert mindjárt hisztizni fogok miattatok!!!


2009. január 22., csütörtök

2009. január 21., szerda

Betegség

Az elmúlt két napot Panni itthon töltötte.
Így múlattuk az időt:


Már tudnak együtt babázni


Tánc és ének (jobbhíján)a fésűbe.

Egész nap két albumot hallgattunk. Szívből ajánlom nagyobb korú gyermekeknek.
Kis musical album
Kócos kis ördögök

2009. január 20., kedd

Gyerekszáj

Egy kis magyarázat a következő történet előtt:
Nem vagyunk prűd család, de bizonyos dolgokról még nem beszéltünk a gyerekekkel (ezek után lehet, itt az ideje?), hiszen még csak 10 és 8 évesek a fiúk. Tehát ehhez a történethez hozzátartozik az ő naivitásuk és gyermeki ártatlanságuk is.
És még azt is hozzátenném, hogy a fiaink katolikus iskolába járnak.


Tegnap vacsoraasztalnál (arra már nem emlékszem, miből is indult ki ez a beszélgetés) történt:
L: Tavaly szexbankot(?) is nyitottak.
A: Szeszbankot??? (Tényleg ezt értettem! Teljesen biztos voltam benne, hogy mást nem mondhat egy első osztályos kisfiú...)
B: Neeem, szexbankot!!!
A: És vásároltak tőlük? (Első ocsúdásomban nem tudtam ennél ostobábbat kérdezni:D)
L: Nem tudjuk.
A: Oké, hogy bank, de mi köze ennek a szexhez?
L: Nem tudjuk.
A: De mi az, hogy szex?!
B: A bankot azt én is értettem, csak a szexet nem. De ha már te sem tudod, mi az, az nagyon ciki!
(Itt vörös fejjel, a röhögésemet visszafolytva igyekeztem ki a konyhából, hogy apának elmeséljem a történetet. De röhögve fogadott, mert a dolgozószobából mindent hallott:D. Hogy ne legyen feltűnő a dolog, siettem is vissza.)
B: Megnézted az idegen szavak szótárában? Na, majd én megnézem.
...
A: No, megnézted?
B: Nem, apa azt mondta, a szex az a csókolózás.

Szerencsére ezzel a válasszal megelégedtek és nem firtatták tovább:)

....

szex 1. biz a nemiség, az egész nemi élet 2. biol ivar
/Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kézi szótára/

Gyanítom, ettől sem lettek volna okosabbak:)

Első bejegyzés

Gondoltam egyet és külön folytatom a kreatív blogomat és nyitok egyet a családomról is.
Ugyan a kettő nálam szorosan összefügg, de lehet hogy vannak olyanok is, akik nem nézik jó szemmel az időnként /mindig:D/ felbukkanó gyermekfotókat. Ha mégis hiányozna nekik, itt ebben a blogban megtalálják.
Akik pedig eddig is kedvelték ezeket a bejegyzéseket, azok itt szintén megtalálják.

Ez a blog főleg a gyermekeimről, időnként jól sikerült és közölhető konyhai remekeimről (ki tudja? lehet, hogy egyszer majd ez is kinövi magát egy új bloggá...), feltétlenül megosztandó gondolatmenetekről fog szólni, a tőlem megszokott(?) csapongó stílusban:)

Terveim szerint egyszer... majd... átkerülnek az idekívánkozó bejegyzések az "anyablogról". Ha rájövök, hogyan kell...:)

Kezdetnek álljon itt egy egyveleg az én négyesfogatomról:)