2010. május 27., csütörtök

Hab a tortán

~~~♥♥♥~~~

Pontosabban a kávémon, mert azzal vigasztalom/nyugtatom magam, míg ezt a bejegyzést megejtem.

Vercsi az elmúlt két napos (újabb) betegsége után volt annyira jól, hogy elvigyem a nagymamához.
Hazafelé beugrom a közeli barkácsáruházba.
Minden megy a maga útján, amikor is egyszer csak az egyik piros lámpánál leáll az autóm.
Indítom, nem megy.
Újra indítom, semmi.
Kétségbeesve nézek a visszapillantó tükörbe: mögöttem egy teherautó és közeledik egy busz is.
Vészvillogó bekapcs.
Közben a lámpa zöldre vált, aki tud kikerül.
A busz, amely időközben odaér már nem tud átmenni, mert újra piros.
Mellettem áll, félig elfoglalva a szembejövő forgalom sávját.
Kiszállok, próbálom áttolni az autót a jobbra kanyarodó sávba.
Rájövök, ott sem lesz jobb.
Közben a lámpa újra zöld.
Aki tud, átmegy rajta.
Kétségbeesve nézek szét, segítséget remélve.
Látom is, hogy a taxisofőr, aki eddig figyelte szerencsétlen ténykedésemet, már jön is.
Egy sötétkék autó visszatolat elém, már száll is ki a sofőr.
Közben egy rendőrautó is megáll mögöttem, úgy dönt mégsem kerül ki.
Talán látta, hogy egy nő az, aki áll a kereszteződés kellős közepén.
Ráadásul szőke.
"Jónapot, asszonyom! Van valami probléma?"
És közben azzal a jellegzetes mozdulattal megigazítja az öv csatját.
Most nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy fiatal és jóképű.
A mosolyom némiképp bárgyúra sikeredik, miközben elhadarom neki, hogy valószínűleg kifogyott a benzin.
Hirtelen azt sem tudom, mi történik körülöttem, csak kapkodom a fejem ide-oda.
Közben a sötétkék autó sofőrje elmegy, marad két lovag.
"Üljön vissza az autóba, betoljuk a benzinkúthoz!"
Merthogy Isten keze is benne lehetett a dologban:-)
Hirtelen azt sem tudom, hogy üresbe kell tenni az autót vagy sebességbe.
Fordítanám a kormányt, de kattan a kormányzár.
"Hölgyem, tegye bele a kulcsot, különben nem fog menni a dolog!"-hallatszik valamelyik jótevőm utasítása.
Némi hülye tyúk hangsúlyt vélek felfedezni a hanghordozásban.
Pedig nálam jobban kevés nő tud parkolni.
Persze ők ezt nem tudhatják.
Oké, kormányzár kioldva.
És az autóm egyszer csak elkezd gurulni, szép lassan, a lejtőn már nem is tolnak.
A visszapillantóból még látom a fess rendőrtiszt jellegzetes mozdulatát.
A taxisofőr még ellenőrzi, hogy jó helyre gurultam-e.
Mintha még hallanék egy "Tekerje a kormányt!" utasítást is.
Mire kiszállok az autóból, amit persze nagyon ferdén sikerült csak bekormányoznom, már jótevőim elszeleltek.
Nem tudom leszedni a benzinsapkát, annyira remeg a kezem.
Szerencsére jön egy benzinkutas.
"Milyet parancsol?"
"95-ös. De várjon, nem is tudom, van-e nálam pénz. Oké, mehet ötezerért."
A pénztárnál megkérnek, húzzak egy szerencsekártyát.
Én?
Ezek után?
Aztán a barkácsáruház parkolójában csak ülök az autóban és röhögve sírok.
Felhívom a férjemet, aki utoljára használta az autót.
"Nem világított a lámpa."- jelenti ki kategórikusan.
Na ja.

Még mondják azt, hogy nincsenek udvarias emberek!
Igen kevés rá az esély, hogy ezek a kedves férfiak olvassák ezeket a sorokat, de ha mégis:
Kedves hős, modernkori lovagjaim! Köszönöm!

Kellett ez most nekem. Újra és újra lejátszódik bennem a történet és egyre szélesebben vigyorgok. És már a lábam sem remeg:-)


~~~♥♥♥~~~

2010. május 26., szerda

Hahóóóó!

~~~♥♥♥~~~

Éreztetek már úgy, hogy kétségbeesetten kiabáltatok, de nem hallotta meg senki?
Én egy ideje csak kiabálok...
Egyre hangosabban....

~~~♥♥♥~~~

2010. május 25., kedd

Lánybanda

~~~♥♥♥~~~

Frissen felfedezett lánybanda, sikerük előre látható.
Tavaszi szél rockosítva:)

 Átütő sikerük volt: a közönség eszement módon csápolt:)

~~~♥♥♥~~~

2010. május 18., kedd

Mentsük, ami menthető

~~~♥♥♥~~~

Piri csupán árnyéka egykori önmagának.
Dupla árnyéka, ha lehet ilyet mondani.
Újravarrt/újrahúzott test, újravarrt ruha, csupán a szeme és az arca a régi.
És már így is halódik.
Panni ezen próbál segíteni:)
Mindketten szégyellnék magukat, hogy én ezt a fotót nyilvánosságra hoztam, úgyhogy psssszt! ez titok!:)

~~~♥♥♥~~~

2010. május 17., hétfő

Mi folyik itt?

~~~♥♥♥~~~


Lávafelhő?
Árvíz?
Véget nem érő esőzés?
Földcsuszamlás?
Halál?


Mi történt veled világ?

~~~♥♥♥~~~

2010. május 14., péntek

Élet a Holdon

~~~♥♥♥~~~

 Kép innen.

   Álmomban a Holdon jártam.
   A táj sivár, sehol egy növény vagy állat. Ezért odaálmodtam egy erdőt. Nagyon jó volt, de unatkoztam. Ezért odaálmodtam Balázst. Így már nem voltam egyedül. De az úton elfáradtam, ezért odaálmodtam egy házat X-Boxszal. Itt egy kicsit le tudtam pihenni. De még így is kevesen voltunk, ezért Balázs ideálmodta az osztályból a fiúkat. Így már minden jó lett volna, ha Peti ide nem álmodta volna Kati nénit, aki kiosztott fejenként 100 egyest.
   Erre felébredtem és örömmel vettem észre, hogy Kati néni ötöst adott erre a fogalmazásra.


Bende fogalmazása:)
Ezt is elraktározom, mint a többit.

~~~♥♥♥~~~

2010. május 11., kedd

Szükséges rossz

~~~♥♥♥~~~

Idén már egyedül járnak haza az iskolából. Bende és Levente. Sosem együtt, mert Levinek szinte minden nap van különórája. (Szervezett magának:D) Nem lakunk messze az iskolától, kb. 500 méterre. Egy viszonylag forgalmas utcán van az iskola, de néhány hete felfestettek egy jól látható piros-fehér zebrát, tehát nem nagy "kunszt" átkelni rajta. Aztán már csak egy nagyon gyér forgalmú utcán kell átjutniuk, hogy hazaérjenek. Az egész maximum 7-8 perc.

A minap röplabda-edzés után leszakadt az ég. Sejtettem, hogy Levi nem indult el, mert nem volt nála esőkabát. Okos. De aztán amikor már 25 perce elállt az eső, gyakrabban kinéztem az ablakon, látom-e már. Először némi dühöt éreztem magamban, aztán az aggodalom morzsái is kezdtek elhullani. Egyszercsak szirénázó mentőautót hallok, ami a közelben elhal. Na több sem kellett az én anyai szívemnek (agyamnak), máris vért láttam mindenütt. Bende tanult, így rábíztam az alvó kishugát, én meg gyorsan autóba pattantam, nem bírtam volna lassan vánszorogni gyalog. Végigmegyek a szokásos úton, a legrosszabb látványt sejtve. Sehol semmi. Huh! Bemegyek az iskolába, kérdezem a portást, elment-e már a fiam. Már rég vége az edzésnek. Pánik újra indul. Pedig ha már itt vagyok, elviszem Pannit is haza. Sürgetem, elmondom, mi történt. Ő is pánikolni kezd. Beülve az autóba gyors telefon haza. "Levi, te vagy az?" ... "Hol voltál?"... "Na majd ha hazaértem, megbeszéljük!!!!"

Mire hazaértünk, itthon volt Apa is. Megbeszéltük, hogy most jött el az a pillanat, hogy elvek ide vagy oda, a gyereknek veszünk egy mobiltelefont.
Tegnap megkapta.
Persze szabályokkal együtt...



~~~♥♥♥~~~

2010. május 10., hétfő

Az első áldozás

~~~♥♥♥~~~
"Vegyétek és egyétek, ez az én Testem!"
Mt 26, 26


Bende 2010. május 9.

Nagyon készült rá és nagyon izgatott volt.
Nála becsületesebb és lelkiismeretesebb elsőáldozót, aki nem csak azért csinálja, mert apa és anya azt mondta, ritkán látni. (Bocs, Levi!)

Tényleg ő az:) (Jobb kép később.)
~~~♥♥♥~~~

Levente 2008. május 11.

Ez pedig csak azért, mert annak idején még nem tudtam ilyen formában dokumentálni.

 ~~~♥♥♥~~~

2010. május 3., hétfő

Hétvége a rég vágyott jó időben

~~~♥♥♥~~~
Sétáltunk. A Budai-hegyekben.
Megpihentünk.
Ismét sétáltunk. Vercsi a 4 km-ből hármat simán lenyomott gyalog:) A maradékot apa és nagypapi nyakában teljesítette.
Libegtünk. Remegő lábakkal, de felejthetetlen élménnyel telve szálltunk ki.
Fagyiztunk. Jól megérdemelten.
Hazaérvén gyerekszájat hallgattunk.
"Deje, aja, deje vajni!":))))
Végül dicsekedtem:) Hiszen gyönyörűek:) Mégha bárgyú, kamasz pofát vágnak is:)


~~~♥♥♥~~~