2011. július 29., péntek

Kert a másodikon

Ráadásul kettő: egy fűszerkert és egy virágoskert.
Meglepetés persze, ami után már rég áhítoztam. És az én jó uram beletrafált, mert egyből őszirózsákat ültetett:) vagy inkább :( Már ami az időjárást illeti.
 
 
 
Már virágot is szedtem a kertemből:)

2011. július 25., hétfő

Boldogság

A nyaralás után a karcagi foltvarró táborban kipihentem magam, addig a gyerekek drága nővérem gondjaira voltak bízva. Egy cseppet sem hiányoztunk nekik, talán csak egy kicsit.
Szombaton reggel ugyanis, amikor apa jön be az udvarról, virággal a kezében, némi könnycseppet vélek felfedezni a szeme sarkában. 
Vercsi hozzám is odajön, átnyújt egy porcsinvirágot és a fülembe súgja:
-Boldog vagyok, hogy itt vagy!


Hogy is van ez?

Útban Kócsújfalu felé megálltunk egy étteremben, ahol időmúlatás címen Panni vicceket olvas fel nekünk.
Így kezdődik az egyik, betűzi is rendesen:
-A pro s ti tu ál t....
Ha jól emlékszem, valami kefélésről is volt szó benne, de szerencsére ezen nem akadtak fenn. Az olvasás végeztével, felteszi a kérdést:
-Mi az a prostituált?
-Emlékszel arra, amikor megbeszéltük, mit jelent a k@va? (Ez sem egy mindennapi történet. Majd egyszer...)
-Igen.
-Na, ez is azt jelenti, csak így mondják szépen.
Sejtelmes mosolygások a már értő gyerekektől, majd Bende arca felderül:
-Akkor mondhatjuk azt, hogy prostituált jó?

Azóta kérem, ez nálunk szállóige és megtanultunk kulturáltan káromkodni:)

Csak röviden

Az alföldi táj nekem még mindig csodás. Az itt töltött 10 nap még sokáig emlékezetes marad nem csak nekem, mindannyiunknak.

2011. július 5., kedd

Szeretem a szünetet

Mert a szünet a nyarat jelenti, amikor sokat vagyunk együtt és minden annyira nyugodtnak tűnik, nem fontos semmi, lazaság van mindenütt, evésben, munkában, napirendben.
Lehet reggelire főtt kukoricát enni és bármikor nekiugorhatunk (azaz Panni rábeszélheti apát) egy közös sütisütésre, nem kell egy csomó mindenhez igazítani a konyhában matatást, nem baj, ha csak valamikor délután ebédelünk.
Szeretem ezt a lazaságot.

Egyveleg

Levi a tábort első körben négy szóval foglalta össze: jó, fárasztó, rövid, élménydús.
(Mit félek én annyit, nem is tudom....) Egyébként meg 135 km-t bringáztak az öt nap alatt.

Panninál szerencsére nem volt borsófőzelék, de nagyon sokat kirándultak. És az összes zoknijának a talpa fekete volt a kosztól. Hogy csinálta????

Bende viszont reménykedve kérdezte meg az éppen hazaérkezőktől, hogy ugye nagyon rossz volt, mert neki a tavalyi nagyon rosszul sült el. Nem is ment az idén.

Vercsike meg hivatalból elkapta a pillangó vírust, hisz pillangó lesz a jele az oviban. Most már tuti.

Nekem van egy újabb nyavalyám, ki tudja ez már a hányadik. Már elkezdtem immunt erősíteni, pedig én aztán direktben sosem, csak néha a gyerekeknek.

Apa meg él, mint hal a vízben:)