2010. augusztus 31., kedd

Csodás Zemplén

~~~♥♥♥~~~

Régóta vágytam a nyíregyházi állatkertbe, mert azt hallottam, nagyon szép. Régóta kérleltem a férjemet, menjünk arrafelé, de hallani sem akart róla, mert hegy ugyan van, de víz nincs:) Aztán az idén megtört a jég, talán azért mert Timi egy olyan szálláshelyet ajánlott, ami szinte a hegy tetején van és télen ott esik hó, ha máshol nem is, legalábbis a helybéliek szerint. (Timi írt a benyomásairól, amikor ott jártak.)
Nekivágtunk tehát és nagyszerűen éreztük magunkat. Kevés volt az egy hét, muszáj lesz visszamenni, hogy bepótoljuk, ami kimaradt. Pedig nem unatkoztunk így sem: állatkert, várak, kirándulás, kincskeresés, városnézés, panoptikum, kultúrprogram, libegőzés, bobozás, néha egy kis láblógatás, virágszedés, bogyógyűjtés, gyapjúfestés:), uszoda (hogy azért legyen víz is).
Kedvencek a teljesség igénye nélkül.

Reggelente, amikor még minden csendes volt...
Egy nő a várban is legyen nő...




Ha lemarad a hordozóról a kapucni, mert azt gondolod, minek az...



Ott folyt az a bizonyos összeesküvés...

Ennyi mindent szedtem ki a zsebekből a nyaralás utáni nagymosásnál...
Meg köveket, meg rengeteg homokot...


~~~♥♥♥~~~

Felavatás

~~~♥♥♥~~~

Mielőtt elutaztunk nyaralni, jól felavattuk az új konyhánkat.
A sütőnk elektromos, ami még mindig nincs bekötve, így maradt a nagyszerű és mindig gyors, sütés nélkül is elkészíthető édesség: a kókuszgolyó.
Született néhány formabontó alkotás:)
Vercsi, amikor a még egy nagy kupacban lévő masszát nézegette, egyszercsak felkiáltott: lókaka:)
Azóta persze kiderült, hogy nála ez lovacskát jelent, de ez ott és akkor még nem volt nyilvánvaló. Bár az is elgondolkodtató lehet, hogy asszociálhatott egy nagy kupac masszára lovacskaként?

~~~♥♥♥~~~

Kamaszok

~~~♥♥♥~~~

Levi: Vera! Mit kell mondani, ha valamit kérünk?
Anya: Nana! Ne tanítsátok ilyenre, ha ti sem csináljátok így!
Levi: Igaz, de legalább egy normálisan viselkedő legyen köztünk.


Anya: Ki volt az, Bende?
Bende: Balázs.
Anya: És mit akart?
Bende: Magánügy.


~~~♥♥♥~~~

2010. augusztus 30., hétfő

Kész!!!

~~~♥♥♥~~~

Van egy kedves ismerősöm, aki mosolygós Julcsinak hív engem:)
Ha most látna, inkább vigyorgós Julcsinak hívna, azt hiszem:D

Igen, még hiányzik a fiók és sok minden használhatatlan, de ezek nüansznyi dolgok az elmúlt időszakhoz képest:)
Minden rosszat visszavonok az asztalosról, mert a végeredmény remek és még azt is elintézte, hogy az a két fiók (jelenleg hiányzó), ami eredetileg álfióknak indult, mégis használható fiók legyen.

~~~♥♥♥~~~

Ezzel a bejegyzéssel még tartoztam. 
Éppen amikor írtam a bejegyzést, elszállt a gépünk. 
Azóta a nyár utolsó sóhajtásával még nyaraltunk is egyet a festői Zemplénben, de erről később. A lényeg, hogy a kész és gyönyörű lakásunkba térhettünk haza. Fenséges érzés volt:) 
Néhány ma készült kép, csak az összehasonlítás miatt:)

~~~♥♥♥~~~

2010. augusztus 12., csütörtök

Dunaparti randevú

~~~♥♥♥~~~

Biciklivel.
Családostól.
Egy eldugott helyen.
Amikor az ember arcán nyomot hagynak az elmúlt hetek eseményei, jól esik egy ilyen helyen bodzaszörpöt iszogatni, lángost enni, önfeledtnek lenni.Nem törődni porral, rendetlenséggel, asztalossal, csak élvezni a friss levegőt, nézni a folyót. Csak úgy, fáradtan, üres fejjel.
Csillagos ötös azoknak, akik ezt kitalálták. Így hasznosítani egy ilyen területet a gyártelepek között, szerintem nagyszerű ötlet. Nem csak a fáradt biciklista pihenhet meg itt, de leguríthat egy hideg sört az is, aki futva közelít. Esetleg görkorcsolyával. Vagy kutyákkal. De a lustábbak jöhetnek autóval is. Persze az sem utolsó szempont, hogy a gyerekekre is gondoltak: csúszda, aszfaltkréta, karikadobálós játék. Nem nagy szám egyik sem, de épp elég volt, hogy mi is nyugodtan tudjunk falatozni és kicsit beszélgetni.



~~~♥♥♥~~~

2010. augusztus 8., vasárnap

Őrizd meg a méltóságod

~~~♥♥♥~~~

Még akkor is, ha az előzetes ígéretek szerint a mai vacsorádat egy gyönyörű és tiszta konyhában kellett volna elfogyasztanod, de ehelyett még mindig kerülgeted a zsákokat és miközben eszel, kénytelen vagy megelégedni a csupasz fiókok és a majdani konyhapulton felhalmozott tányérok, zacskók és dobozok látványával..
Én mégis azt mondom, örülj, hiszen vacsora után még így is bekapcsolhatod a mosogatógépedet, amit végül mégis kisírtál:)

~~~♥♥♥~~~

Családi idill

~~~♥♥♥~~~

Barkácsáruház, pénztár, sorbanállás.
V meg akarja ütni P-t.
Anyuka persze nem engedi.
P megsértődik V-re, ujját szopva, duzzogva elvonul.
V a tiltást rettenetesen zokon veszi, hiszen hogy is merészelik ezt?
Ő még kicsi, neki mindent szabad!
Kiszakad belőle a sírás.
Vöröslő fejjel és potyogó könnyekkel néz a szüleire, esdeklő tekintetekkel, hogy tessék őt megvigasztalni.
A szülei nem dőlnek be ennek a színészkedésnek.
Annál inkább L.
Hozzá fordul ugyanis V, ha más nincs alapon.
De L-t ez cseppet sem érdekli,  örömtől túlcsordulva öleli és vigasztalja a kishugát.
Fülig érő szájjal élvezi, hogy V hozzábújik, hosszan és szeretve.
Némileg megnyugodnak a kedélyek, amikor jön B.
B eddig kicsit távolabb a családtól, a messzeségbe bámulva merengett az élet nagy dolgain.
Aggodalmas szeretettel simogatja kishuga szöszi fejét.
-Mi a baj? Mondd el, hátha tudok segíteni!

~~~♥♥♥~~~

2010. augusztus 6., péntek

:)

~~~♥♥♥~~~

Megint egy évvel öregebb lettem, s bölcsebb is talán.
Bölcsebb?
Aligha:)




~~~♥♥♥~~~

2010. augusztus 5., csütörtök

Láttatok már csodát?

~~~♥♥♥~~~

Én igen:)
Kicsi csoda csupán, de nekem annál többet jelent:)
Igaz, ma még jönnek a mesterek és holnap(?) jön az asztalos, de már fürödtünk és itthon aludtunk.

Egyetlen momentum árnyékolta be a tegnapi napot: reggelre virradóra ellopták a folyosóról a munkások szerszámait. Nem hinném, hogy dolgozni szeretnének velük....
Aljas gazemberek járják talán éjszakáról-éjszakára a házunk folyosóit, zsákmányban reménykedve.  

2010. augusztus 3., kedd

Az alagút vége....

~~~♥♥♥~~~

Már nincs messze...
De közel sem....

A fürdőkád már a helyén.
Ez már egy biztos pont.



 A konyhában már folyik a víz.
A hideg is.
És a meleg is.
Ha áram alatt lenne, már használhatnám a mosogatógépet is.
De semmi mást.
Viszont holnap már nem pohárból adom a kávét és bögréből a narancslevet.
És van még számtalan fehér folt.
Mondjuk a WC.
Vagy a gyerekszoba, az átlényegült fürdőszobánkkal.
De már a nappalit sem érdemes takarítanom.
Állítólag csütörtökre minden készen lesz.
Az asztalos meg szombaton befejezi a konyhát.

De én hiszem, ha látom.
~~~♥♥♥~~~

2010. augusztus 2., hétfő

Egy kis jó is

~~~♥♥♥~~~

De nem azzal kezdem, hanem a rosszal:)
Béna IKEA.
Béna mi.
Béna (akarom mondani szavahihetetlen) asztalos.
Béna haladás.

~~~♥♥♥~~~

Csillagos ötös az egyik nagy elektronikai áruháznak.
Ugyanis a nagy lelkiismeretfurdalásukban 45 ezer forintot engedtek egy sokkal jobb és nagyobb mosogatógépből, mint amit kinéztünk és amit a cég végül nem szállított. Juhéj! Végre valami pozitívum is. Ha úgy vesszük, megspóroltuk a gyerekek jövő heti úszótáborra valóját:)

~~~♥♥♥~~~

Kikapcsolódásképpen szombaton átvettük a főteret Csobánkán.
Merthogy átadták:)
Eszem-iszom, dínom.dánom :)
De jó volt, különösen a szerb néptáncosok előadása. Nem csak szépek és látványosak voltak, de egyfolytában mosolyogtak:)
Élveztük.
Ki így, ki úgy:)





~~~♥♥♥~~~