Egy ici-pici pillanatra megcsapta az orromat az az összetéveszthetetlen és ismerős illat, amikor odahaza begyújtottunk a cserépkályhába. Mennyire szeretném ezt átélni újra, gondolom. De rájövök hogy mégsem. Amire emlékezhetnék az szintén csak egy pillanat. A gondtalanság is csak egy pillanatig tartana. Inkább a pofonokra, a veszekedésekre, a magamnak szerzett lopott pillanatokra tudnék emlékezni. Az meg nem hiányzik. Most már van annál sokkal jobb, fontosabb és igazabb.
~~~♥♥♥~~~
Köszönöm Drága, hogy itt lehetek :-)
VálaszTörlésNem kérdés:)
VálaszTörlés