2011. június 27., hétfő

UB

Azaz Ultrabalaton futás.
Mert a félmaraton, a maraton és az aquatlon után ezt is a fejébe vette.
És nem számított, hogy nagyon keveset aludt éjszaka, azt is egy padon és hogy nem evett két napig szinte semmit, a cél mindenek előtt.
Még akkor is, ha tizedmagával csinálta, de megcsinálta. Ezt is.
És engem szétvet a büszkeség:)

És hétvégén Balaton-átúszás...

Hócipő effektus

Kezdődött azzal, hogy magas lázam volt.
Aztán az ízületeim felmondták a szolgálatot néhány napra.
Aztán a szemem mondta be az unalmast.
Most meg a derekam lázadt fel.

Egyik sem nagy dolog, csak éppen annyira, hogy megkeserítsék az életemet és ne tudjak semmi rendesen végezni. Csoda, hogy tele a hócipőm?

2011. június 25., szombat

Tábor

Elment a gyermek élete második egyhetes táborába. Az első kötelező volt, ily módon kihagyhatatlan, de legalább rájött, hogy rajtunk kívül is van élet és önállónak lenni sem olyan rossz, sőt! és erre a második, önkéntes táborra már örömmel mondott igent. Szóval nem egy rutinos fiatalember ilyen téren, de mi sem vagyunk rutinos szülők ilyen téren. 

Fog enni rendesen, mi lesz ha nem kedvére való lesz a kaja? (Szörnyen válogatós.)
El fogja bírni azt a hatalmas táskát? (Nagyon vékony.)
Össze fogja tudni hajtani a hálózsákot? (Kicsi tartó, nagy hálózsák.)
Elég lesz a meleg ruha? (Hűvös időt mondanak.)
Vajon bele fog esni a vízbe? (Kajakozás a Velencei-tavon.)
Mi lesz, ha leejti a fényképezőgépet? (Nem béna ám.)

Ezernyi aggódó gondolat. Tegnap este már idegbajosak voltunk mindannyian és egymást kérdezgettük, mindent beraktunk-e. Tisztára szeleburdi család:)
És hétfőn Panni utazik el. De ő legalább belevalóbb, bevállalósabb és nem válogatós. Bár azt már megkérdezte, mi lesz, ha borsófőzelék lesz az ebéd, mert azt ő ki nem állhatja. Hát, kislányom, akkor éhes maradsz.

Blogger

Végre sikerült újra nyilvánossá tennem a régi családi blogot (mondjuk elgondolkodtató, hogy ehhez fél év kellett a bloggernek), de hiába, mert a régi rendszeres olvasók nem látják a friss bejegyzéseket, azt hiszem...
Maradok itt, csak sajnálom azokat, akik csak várták tőlem a meghívót, csak várták, csak várták, aztán már valószínűleg le is mondtak rólam.
Kettőt üzemeltetni mindenesetre nem fogok, majd kitalálom melyiknek mi lesz a sorsa.

2011. június 22., szerda

Fekete fehér

Tegnap beiratkoztunk az új iskolába.
Mindenki kapott egy-egy kedves üdvözlő levelet. Ez jó jel...
Az új diákigazolvány művészfotói ilyenek lesznek, bár ha a mostanit veszem alapul, úgysem fog látszani.

2011. június 16., csütörtök

Holdfogyatkozás

Gondoltunk egyet tegnap este és zúztunk egyet az éjszakában.
Csak a Gellért-hegyre mentünk és nem maradtunk sokáig, de abba belefért a Hold nézése, evés, kutyus etetés, fotózás, bújócskázás. És remek volt a hűvös-langyos nyári éjszaka, felsejlett az első andalgós randevú emléke, illata, gondtalansága...




(Látszanak a jól sikerült éjszakai fotóim?:))) Nem is bírok leállni... )

2011. június 15., szerda

Pavlovi reflex

Ma már semmit nem csináltak az iskolában, csupán a nyolcadikosokat búcsúztatták, mégis annyira fáradt volt, hogy amikor hazajött és megebédelt, könnyen ágyba tudtam csalogatni. Aludt is legalább két órát, majd felkelt és kakaót kért, mintha reggel lenne:)

Pünkösd

A mi pünkösdi királylányaink.


2011. június 11., szombat

Szerelmesek

Ezek vagyunk mi (apa és anya), Panni rajzán. Ehhez nincs hozzáfűzni valóm:)))))

2011. június 8., szerda

Segítség

Amikor az ember kidől, de úgy, hogy fel sem bír kelni és a láztól félrebeszél, akkor jön rá, milyen nagy segítsége is az a "sokat szidott" kamasz. Mert nem csak fél percenként kérdezi meg, hogy hozzon-e valamit, de virslit főz és megebédelteti a kishugát és az öccsét is két napon keresztül.
Nekem meg a szívem szakad meg, hogy két napja nem ettek rendes főtt kaját, úgyhogy ma valahogy összehozok egy ünnepi ebédet. 
Ha épségben hazaérek a fogorvostól és nem tévelyedek el, magamról mit sem tudva, mint tegnap az orvostól hazafelé jövet, ahová Veronika kísért el. Még szerencse, hogy okos kislány és végig mellettem maradt, nem kóricált el, mondjuk az úttestre, az autók közé.
Tanulság: egy anya ne legyen beteg, csak ha már felnőttek a gyerekei.

2011. június 6., hétfő

Olyan torta volt, de olyan

Hogy csak na! Nem szeretem a bolti tortát, ezért mindig, minden szülinapra magam sütöm a tortákat. Leginkább nem sikerül, de azért jó szívvel megeszi mindenki:)
De ez most! Csudajó volt. Mondom ezt így nagy szerényen.
(Recept Mónié, akit nagyon kedvelek.)

És a hatás sem maradt el, mégha ez nem is feltétlenül nekem szól:)
Idekívánkozik ez a bizonyosság is, miszerint az élet ismétli önmagát.
 Ez meg egyszerűen remek. Látszik rajt' minden, ami a tegnapi napból lényeges: buli, pia, ajándék, jókedv:)

Ezt is, azt is

Kicsi Panka nem csak néptáncolt, hanem jazz-balettozik is.
Nem csak kisszínpadon, kis közönség előtt...
...hanem nagyszínpadon, nagy közönség előtt is.
És ha azt mondom, hogy egy cseppet sem volt lámpalázas, akkor egy cseppet sem hazudok:)

2011. június 5., vasárnap

11

Az a bömbölő kis csomag, akinek a hisztijével nem tudtam mit kezdeni annak idején, ma már egy jóravaló, becsületes, önérzetes 11 éves kiskamasz, akivel néha még mindig nem tudok mit kezdeni:)
Isten éltessen, drága!

2011. június 2., csütörtök

Beárnyékolt gyerekszáj

...vagy hívhatunk mentőt is és azok adnak rá melléköltönyt. (kényszerzubbonyt:D)

(Olyan dolgokról beszélgettünk, amik sajnos megtörténnek és amiről -bár nem vagyok egy ijedős ember- sajnos beszélnünk kell, ebben a mai romlott, beteges világban. Főleg most, hogy önállósodnak, okosnak képzelik magukat, mindentudónak. És az sem számít, hogy nagyon jól tudja mit jelent (pl. zsidózás), mégis megy a többi után, mert ez sikk és ciki, ha kimarad. Persze nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy bennük is elültettem a félelem csíráját, de már vissza úgysem csinálhatom. 
A kellékmellény egyébként akkor került szóba, amikor arról beszélgettünk, hogyha ilyesmit látnak, hallanak, akkor mit is kell tenni. Ez is egy megoldás Bende szerint és mivel innentől kezdve már nem lehetett kibírni nevetés nélkül, talán nem is tűnt olyan szörnyűnek a dolog, inkább csak olyannak, aminek nem szabadna megtörténnie és amire figyelni kell. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.)

2011. június 1., szerda

Apró örömök

Már el is felejtettem, milyen jó érzés, amikor a gyermek este nem hajlandó pelenkát venni és reggel szárazon ébred. Büszkeség a köbön, hisz nemrég még azon aggódtam, hogy pelenkában fog érettségizni is.
Milyen jó, hogy újra van egy picikém:)