2010. április 29., csütörtök

Megmérettetett

~~~♥♥♥~~~

Kérdeztem tőle vasárnap este, hogy izgul-e, hiszen holnap versenyre megy.
Ó, nem, ő már annyi versenyen vett részt, hogy már hozzászokott.
Na ja, de azok matekversenyek voltak, ami zsigerből megy.
De ez történelem!

Hétfőn reggel is megkérdeztem tőle.
Még mindig ez a nyugodt, kimért felelet hangzott el.
Kívántam neki mindent, amit csak ilyenkor kell, de nem sikerült kizökkentenem a nyugalmából.
Este elmesélte, mit nem tudott.
Még most sem tudom, hogy nyugodtság volt-e, vagy önbizalom, esetleg beletörődés.

Aztán tegnap hazajön és csak úgy válvonogatva odaböki: harmadik lettem.
Bemondták az iskolarádióban.
Majd menni kell az eredményhirdetésre.
Én össze-vissza ölelgettem, csókolgattam örömömben.
Ő meg mitkellebbőlakkoraügyetcsinálni tekintettel, bambán bámult rám.
Hiába mégiscsak jó valamire ez a nyugodt visszafogottság, amivel ő rendelkezik:)

Én meg megint itt ülök és hullatom örömkönnyeimet:)


~~~♥♥♥~~~

2010. április 23., péntek

Egész jó

~~~♥♥♥~~~

Sokat veszekedtünk ez miatt a fránya szemtelenkedés miatt Leventével. Igazságtalanul bánunk vele, csak a többiekkel törődünk, ővele mostmár inkább ne is foglalkozzunk, meg különben is, hagyjuk őt békén. Nehezen tudtam eleinte kezelni ezeket a kirohanásait, de most azt gondolom, egész jó. Néha csak nyelek és nem szólok semmit egy-egy dühkitörése után, néha -ha épp jobb kedvemben talál- valami poénnal elütöm a dolgot és akkor röhögés lesz a vége, néha leordítom a fejét:( Persze a legjobb lenne mindig poénkodni, de azért az nehezen megy. Mondjuk amikor ül az öccsén és püföli a dühtől vörös fejjel:( Na ilyenkor nem tudok viccelődni.
Sokszor megkértem már, hogy fékezze a dühét, mert egyszer olyat tesz, amit igazából nem is szeretne. Azt is elmondtam, hogy hallgatni is tudni kell. Nem csak azért, mert a kimondott dolgokkal megbánthatunk másokat, hanem mert a meggondolatlan szavakkal saját magunkat is bajba sodorhatjuk. Hogy használtak-e a beszélgetések, veszekedések, kiabálások, nem tudom. De tény, hogy az utóbbi időben egyre többször hangzanak el olyan mondatok, mint "most tudnék valamit mondani, de nem mondom" vagy "most szívesen hátbavernélek, de nem teszem". Átvettem a stílusát és néha azt mondom neki "most szívesen lekevernék egy pofont, de nem teszem". És bevált, mert ezen mindketten elröhögjük magunkat:)
Szóval most egész jó.

~~~♥♥♥~~~

2010. április 20., kedd

Levelezések és időbeosztás

~~~♥♥♥~~~

Nőnek. Okosodnak. Önállósodnak. Hozzá kell szoknom...

A minap nem értünk haza időben és Levente nem talált minket itthon. Ez a levél fogadott az ajtó előtt, a kissámlin.

Bende tegnap úgy jött haza az iskolából, hogy neki feltétlenül gépeznie kell (hétköznap nem lehet, csak nagyon ritkán), mert kigondolt egy meglepetést: időbeosztást mindhármuk számára. Ha jól végzik a feladataikat, piros pontot írhatnak be magunak (én nem!). Kedvencem az "indulj el a suliba és szerezz jó jegyeket!" és a "suli..." rubrikák:)

Panni (aki mostanában szörnyen érzékeny és szörnyen utálatos:( ) nem akarja mások előtt elmondani bánatát (még szerencse, hogy egyáltalán el akarja mondani), inkább leírja. Amit talál az autóban, éppen arra:) (A válaszaim is hasonló fecnikre íródtak.)
És mi újság Vercsivel? Ez:(

~~~♥♥♥~~~

2010. április 16., péntek

Gyerekszáj egy zsenitől

~~~♥♥♥~~~

Na jó, a zsenit csak az elfogultság mondatja velem:)
Bendéről és az ő szétszórtságáról, az álmodozásairól, a figyelmetlenségéről már írtam. Írtam arról is, hogy emellett egy rém okos kisfiú. (Bár azt hiszem ezek mind a zsenik ismérvei, nem?:D) Írtam arról is, hogy a házi matekversenyen első lett a harmadikosok között.
Arról viszont még nem írtam, nem is írhattam, hogy tegnap második lett a kerületi matekversenyen:))))
És hol jön itt a gyerekszáj?
"Jó, hogy nem első lettem, mert az a könyv, amit az első kapott, már meg van nekünk."
Szerénység a javából, nem?:))))))

~~~♥♥♥~~~

2010. április 13., kedd

Ki van rács mögött?

~~~♥♥♥~~~

Most már senki:)
Tegnap délelőtt nekiláttam és a rácsos ágyból heverőt varázsoltam.
Azt gondoltam, hogy az esténként lezajló nemakarokmégaludni és a moströgtönvegyetekki bömbölős-sikítós-enyhén idegtépős hiszti és az éjszakai szabadságravágyomkiakarokmenni sírások után itt az ideje, hogy teret adjunk a kisasszonynak. Mert ugye ez gondolatban jól működik...
Az első lemászós-sírós-ölelkezős-megnyugvós 1 óra után azt gondoltam, hogy mondjuk szerdáig (esetleg csütörtökig) adok esélyt Vercsinek és az újákónak (új ágyikónak), aztán visszacsinálom az egészet.
Aztán az esti lemászós-csibészkedős-de csendben maradós 50 perc már egész jó volt.
A ma délutáni párnacserélgetős-takargatós 36 perc pedig már egészen biztató.
Hamarosan a fáradt vagyok-megyek aludni fázis következik:))

~~~♥♥♥~~~

2010. április 12., hétfő

Vacsora

~~~♥♥♥~~~

Anya: De, apa! Fújd meg a levest!!!! Ami neked nem meleg, az neki még forró lehet!
Apa: De egyáltalán nem meleg.
Anya! A csudát nem, hát gőzölög!
Apa: Csak szublimál.
Anya: Ó, kislányom, akkor egyél nyugodtan! A leves nem éget meg, csak szublimál!

~~~♥♥♥~~~

Ez a tányér még Leventéé volt és még az unokám is fog ebből enni, azt hiszem:)
Tegnap este már csak ketten ültünk az asztalnál, Vercsi még lelkesen kanalazta az ebédről megmaradt levest, egyszercsak végigmutogatja kis ujjacskáival a tányér peremén lévő háromszögeket: "lillangó..ez ic lillangó... itt ic lillangó"

~~~♥♥♥~~~

Ha Vercsire bíztuk volna a vacsorát, azt hiszem mindennek papír íze lett volna...

~~~♥♥♥~~~

2010. április 9., péntek

Sárga kacsa, kék nyuszi

~~~♥♥♥~~~

Aki húsvéti bejegyzésre számít, el kell keserítsem. Ugyanis szuszókról lesz szó.
Meséltem már a mi alváshoz valóinkról, szuszó(k)ról is.
De tegnap este érdekes, aranyos fordulat következett a szuszó-történelemben.

Vercsi szagolgatja  kedvenc sárga kacsás szuszóját és minden alkalommal konstatálja orrát ráncolva, hogy "púj, büdöc". Gondoltam, akkor már ő is úgy gondolja, hogy a dolog megérett a mosásra. Nos, melyiket mossam ki? A kék nyuszisat vagy a sárga kacsásat? A kacsásat választotta. Annak rendje és módja szerint kimostam, másnapra finom citromosra száradt a mosóparfümnek köszönhetően. Este odaadom neki. 


Csak szagolgatja, szagolgatja és nyúl a nyúlért, azaz a nyuszis szuszóért, a kacsásat félre rakja . Erőltetem a dolgot, hiszen már a nyuszisnak is elég kellemetlen bukéja van. Szagolgatom én is, ájuldozok a finom illattól.
Erre ő újra beleszuszog: "púj, illatoc":)))
És azóta is a nyuszisat használja, hiába a kacsás a kedvenc és ez a jelenet újra és újra lejátszódik, amikor a keze ügyébe kerül:)


~~~♥♥♥~~~

Szóval az úgy volt

~~~♥♥♥~~~

...hogy megnéztük a Madárkórházat, a két röpdét és játszottunk a kórház mellett kialakított játszótéren. Itt még viszonylag jó idő volt, egy kicsit talán le is pirultunk.
Aztán sorban álltunk vízért a kilenclyukúnál:)
Másnap végigmentünk a tanösvényen Poroszlón, madarakat figyelve. Még itt is jó idő volt, "napoztunk", míg vártuk, hogy értünk jöjjön a csónak.
Utolsó teljes napunkon pedig elmentünk lovagolni. Ismét a Nyugati Fogadóhoz, ismét Csipeten, de sajnos már nem Tamással:( Azért élveztük így is, a hideg és a szél ellenére.
És utoljára hagytam a pillanatképekről összeállított kollázsomat a PORTÁRÓL, amiről csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

Néhány művészfotó időrendi sorrendben ehelyt:) Azoknak, akik még nem unják a fotókat...
~~~♥♥♥~~~

2010. április 6., kedd

Tavaszi szünet

~~~♥♥♥~~~
Már-már hagyományosnak mondható módon töltöttük: Kócsújfalun:)
Harmadszor is nagyon tetszett, harmadszor is nagyon jól éreztük magunkat.
Néhány pillanatkép most, aztán jön a folytatás később, mert ugye az élet és a mosógép megy tovább...


~~~♥♥♥~~~