Megmérettetett

~~~♥♥♥~~~

Kérdeztem tőle vasárnap este, hogy izgul-e, hiszen holnap versenyre megy.
Ó, nem, ő már annyi versenyen vett részt, hogy már hozzászokott.
Na ja, de azok matekversenyek voltak, ami zsigerből megy.
De ez történelem!

Hétfőn reggel is megkérdeztem tőle.
Még mindig ez a nyugodt, kimért felelet hangzott el.
Kívántam neki mindent, amit csak ilyenkor kell, de nem sikerült kizökkentenem a nyugalmából.
Este elmesélte, mit nem tudott.
Még most sem tudom, hogy nyugodtság volt-e, vagy önbizalom, esetleg beletörődés.

Aztán tegnap hazajön és csak úgy válvonogatva odaböki: harmadik lettem.
Bemondták az iskolarádióban.
Majd menni kell az eredményhirdetésre.
Én össze-vissza ölelgettem, csókolgattam örömömben.
Ő meg mitkellebbőlakkoraügyetcsinálni tekintettel, bambán bámult rám.
Hiába mégiscsak jó valamire ez a nyugodt visszafogottság, amivel ő rendelkezik:)

Én meg megint itt ülök és hullatom örömkönnyeimet:)

~~~♥♥♥~~~