Karcagon voltam foltvarró táborban. Kedd délutántól szombat délutánig nem láttam a gyerekeimet. Drága jó tündér nővérem (nem véletlenül hívják Tündének☺) vigyázott rájuk. És nagyon jól érezték magukat nélkülem is. Természetesen örültem neki, de a lelkem mélyén kicsit rosszul is esett☺ Mert a nagyok már nem először teszik ezt velem, de hogy Vercsi is?!☺☺☺
~~~♥♥♥~~~
És szombat este csoda történt. Aztán vasárnap reggel is. És vasárnap délben is.
Én meg itt panaszkodom, hogy kamaszodik. Tészta hü.e vagyok!☺
~~~♥♥♥~~~
2009. július 28., kedd
2009. július 27., hétfő
♥
Felsír.
Felveszed és ő ösztönösen átölel.
Jó szorosan.
A lábával is, mint egy kismajom.
Te csak könnyezel.
Arra gondolsz, hogy mennyi csodálatos dolog van az életben.
Mégis a legnagyobb boldogság az, amikor a gyermek átöleli az édesanyját.
Azt kívánod, bárcsak örökre így maradna minden.
És még mindig ringatod, pedig már mélyen szuszog a válladon.
Aztán mégis leteszed, mert megfájdult a hátad.
Csak nézed csendben, hogyan alszik.
Maga a csoda.
Arra gondolsz, miért is vagy te olyan gyakran elégedettlen.
Hiszen ebből a csodából neked négy is jutott.
Elalszol mellette.
Együtt szuszogtok.
És álmotokban mindketten mosolyogtok.
Felveszed és ő ösztönösen átölel.
Jó szorosan.
A lábával is, mint egy kismajom.
Te csak könnyezel.
Arra gondolsz, hogy mennyi csodálatos dolog van az életben.
Mégis a legnagyobb boldogság az, amikor a gyermek átöleli az édesanyját.
Azt kívánod, bárcsak örökre így maradna minden.
És még mindig ringatod, pedig már mélyen szuszog a válladon.
Aztán mégis leteszed, mert megfájdult a hátad.
Csak nézed csendben, hogyan alszik.
Maga a csoda.
Arra gondolsz, miért is vagy te olyan gyakran elégedettlen.
Hiszen ebből a csodából neked négy is jutott.
Elalszol mellette.
Együtt szuszogtok.
És álmotokban mindketten mosolyogtok.
2009. július 17., péntek
2009. július 15., szerda
Bohó:)
....
Kicsit később:
Megnéztem, mit jelent tk. bohó:
bohókás. A komikumnak, a furcsának egyik fő alkotó része a bohóság. A bohóság értelmi v. erkölcsi ferdeség v. visszásság lehet, mely a józan ésszel, illetőleg a bevett szokásokkal ellenkezik. Sohasem bűnös, inkább megfér még az ártatlansággal és jószivüséggel is.
:)))
2009. július 10., péntek
Nyaraltunk
A tervezett 10 nap helyett, csak hetet:( Sebaj, a lényeg, hogy együtt voltunk és a végére is maradt tiszta ruhánk:)
Somogybabod és a drága rokonok már 9 éve látnak vendégül minket nyaranta egy kis időre. Mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat: hatalmasakat játszottunk a régi társasjátékokkal (az "ezeréves" diafilmek most kimaradtak:D), a kertben láttunk őzikét és rókát, Vercsi pedig egész nap a kertben taposott ha kellett cipőben, ha kellett mezítláb, ha kellett napsütésben, ha úgy adódott esőben (az esőbenázós játékot is ő "találta" ki). Szóval az idén is nagyon jó volt és azt hiszem, sosem fogjuk ezt tudni meghálálni a DRÁGA ROKONOKNAK!!!!
Az időnk nem volt mindig a legjobb, de nem hagytuk magunkat elkedvetleníteni. Ez az "esőbenázós" játék. Először Vercsi merészkedett ki, nem tudta mire vélni az égi zuhanyt, de nagyon élvezte. Ezen bátorodtak fel a többiek is, ugyan ők féltették a ruhájukat és inkább fürdőruhába bújtak, de az élvezeten ez mit sem változtatott.
Aztán olyan is volt, amikor a parton kapott el minket az eső. Hiába kezdtünk el időben öltözködni, látva a közeledő felhőket, mégis a nyakunkba szakadt az égi áldás. A dolgot nehezítette, hogy apa elvitte az autót, így nem volt hova behúzódnunk. De feltaláltuk magunkat:)
Aztán olyan is volt, amikor az eső után felragyogott a délutáni nap és elkarikáztunk az erdőbe. Leírhatatlan volt...
És olyan is volt, amikor a család még az igazak álmát aludta, én meg meglógtam és egyedül mentem az erdőbe. Csak tekertem, tekertem és bámultam a reggeli erdőt, miközben hallgattam a "madárzajt".
Persze azért nem panaszkodunk, hiszen alapjában véve jó volt az idő és tudtuk élvezni a Balatont és az egyéb hozadékokat.
És végül néhány kedvenc:)
A kifli bedagasztva, szennyesruha a gépben és már futni is voltam...
Az élet megy tovább...
:)))
Somogybabod és a drága rokonok már 9 éve látnak vendégül minket nyaranta egy kis időre. Mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat: hatalmasakat játszottunk a régi társasjátékokkal (az "ezeréves" diafilmek most kimaradtak:D), a kertben láttunk őzikét és rókát, Vercsi pedig egész nap a kertben taposott ha kellett cipőben, ha kellett mezítláb, ha kellett napsütésben, ha úgy adódott esőben (az esőbenázós játékot is ő "találta" ki). Szóval az idén is nagyon jó volt és azt hiszem, sosem fogjuk ezt tudni meghálálni a DRÁGA ROKONOKNAK!!!!
Az időnk nem volt mindig a legjobb, de nem hagytuk magunkat elkedvetleníteni. Ez az "esőbenázós" játék. Először Vercsi merészkedett ki, nem tudta mire vélni az égi zuhanyt, de nagyon élvezte. Ezen bátorodtak fel a többiek is, ugyan ők féltették a ruhájukat és inkább fürdőruhába bújtak, de az élvezeten ez mit sem változtatott.
Aztán olyan is volt, amikor a parton kapott el minket az eső. Hiába kezdtünk el időben öltözködni, látva a közeledő felhőket, mégis a nyakunkba szakadt az égi áldás. A dolgot nehezítette, hogy apa elvitte az autót, így nem volt hova behúzódnunk. De feltaláltuk magunkat:)
Aztán olyan is volt, amikor az eső után felragyogott a délutáni nap és elkarikáztunk az erdőbe. Leírhatatlan volt...
És olyan is volt, amikor a család még az igazak álmát aludta, én meg meglógtam és egyedül mentem az erdőbe. Csak tekertem, tekertem és bámultam a reggeli erdőt, miközben hallgattam a "madárzajt".
Persze azért nem panaszkodunk, hiszen alapjában véve jó volt az idő és tudtuk élvezni a Balatont és az egyéb hozadékokat.
És végül néhány kedvenc:)
A kifli bedagasztva, szennyesruha a gépben és már futni is voltam...
Az élet megy tovább...
:)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)