Felsír.
Felveszed és ő ösztönösen átölel.
Jó szorosan.
A lábával is, mint egy kismajom.
Te csak könnyezel.
Arra gondolsz, hogy mennyi csodálatos dolog van az életben.
Mégis a legnagyobb boldogság az, amikor a gyermek átöleli az édesanyját.
Azt kívánod, bárcsak örökre így maradna minden.
És még mindig ringatod, pedig már mélyen szuszog a válladon.
Aztán mégis leteszed, mert megfájdult a hátad.
Csak nézed csendben, hogyan alszik.
Maga a csoda.
Arra gondolsz, miért is vagy te olyan gyakran elégedettlen.
Hiszen ebből a csodából neked négy is jutott.
Elalszol mellette.
Együtt szuszogtok.
És álmotokban mindketten mosolyogtok.
hhmmm! ... ez most mélyen érintett...ezt az élményt csak az érti meg, aki már egyszer átélte...kívánom mindenkinek hogy minél többször élje meg, mert ezekből az "élményekből" merít erőt az emberlánya a nehéz időkben...:D
VálaszTörlésEz ismét szép volt!!!!
VálaszTörlés(Csak halkan megjegyzem a háttér és a betűszín kissé hasonló, ezért nehéz olvasni, lehetne egy picit módosítani valamin?)
Jaj, annyira szeretnék még egyet!!!!! :D
VálaszTörlésnekem csak 2 van, de igen;-) nalunk a kicsi amikor odajon `csakugy` bujni azt szuszizasnak hivja, es van egy puszifajta, amit o talalt ki `szuszi-puszi`. szoval nagyon igen ;-D
VálaszTörlésKörmi! Ahogy mondod!:)
VálaszTörlésBruer! Köszönöm! És javítottam.:)
Barbi! Rajta hát!:))))
Kicsoda! Nagyon édes lehet a szuszi-puszi:)