2009. július 27., hétfő

Felsír.
Felveszed és ő ösztönösen átölel.
Jó szorosan.
A lábával is, mint egy kismajom.
Te csak könnyezel.
Arra gondolsz, hogy mennyi csodálatos dolog van az életben.
Mégis a legnagyobb boldogság az, amikor a gyermek átöleli az édesanyját.
Azt kívánod, bárcsak örökre így maradna minden.
És még mindig ringatod, pedig már mélyen szuszog a válladon.
Aztán mégis leteszed, mert megfájdult a hátad.
Csak nézed csendben, hogyan alszik.
Maga a csoda.
Arra gondolsz, miért is vagy te olyan gyakran elégedettlen.
Hiszen ebből a csodából neked négy is jutott.
Elalszol mellette.
Együtt szuszogtok.
És álmotokban mindketten mosolyogtok.

5 megjegyzés:

  1. hhmmm! ... ez most mélyen érintett...ezt az élményt csak az érti meg, aki már egyszer átélte...kívánom mindenkinek hogy minél többször élje meg, mert ezekből az "élményekből" merít erőt az emberlánya a nehéz időkben...:D

    VálaszTörlés
  2. Ez ismét szép volt!!!!
    (Csak halkan megjegyzem a háttér és a betűszín kissé hasonló, ezért nehéz olvasni, lehetne egy picit módosítani valamin?)

    VálaszTörlés
  3. Jaj, annyira szeretnék még egyet!!!!! :D

    VálaszTörlés
  4. nekem csak 2 van, de igen;-) nalunk a kicsi amikor odajon `csakugy` bujni azt szuszizasnak hivja, es van egy puszifajta, amit o talalt ki `szuszi-puszi`. szoval nagyon igen ;-D

    VálaszTörlés
  5. Körmi! Ahogy mondod!:)

    Bruer! Köszönöm! És javítottam.:)

    Barbi! Rajta hát!:))))

    Kicsoda! Nagyon édes lehet a szuszi-puszi:)

    VálaszTörlés