2011. február 26., szombat

Gyöngyszemre bukkantam

Hej, ha ez a ház a miénk lehetne...
Ez a minek iszik, aki nem bírja esete, tudom. De ilyenkor (lassan majdcsak) tavasszal megőrít a vágy, hogy kertes házunk legyen. Télen meg ősszel nem annyira, de tavasszal és nyáron....

2011. február 23., szerda

Égből pottyant

Helyszín: bevásárló központ előtti villamosmegálló
Szereplők: édesanya, kisleány, öreglány (bocs!)

Ö: De szép kedves kis arcod van!
É (büszkén): Köszönjük!
Ö: Hogy hívják?
É: Veronika.
Ö: Hány éves? Kettő?
É: Nem, három.
Ö: Akkor szeptembertől megy óvodába?
É: Igen.
Ö: Lesz beszoktatás?
É: Biztosan.
Ö: Szereti a közösséget?
É: Majd kiderül. Gondolom, nem lesz gond, hiszen három testvére van.
Ö (megrökönyödve): Hárman vannak testvérek???
É (büszkén és nagyképűen): Nem, négyen.
Ö: Na, ez már valami, kedves. Van köztük lány?
É: Igen, két fiú, két lány.
Ö: Ügyes! Óvodások?
É: Nem, iskolások.
Ö (erőst gondolkodva): Akkor ez csak becsusszant?
É (mérgesen): NEM!

Fiatalság, bolondság

Az ember akkor kezd el öregedni, amikor a tizenévesek és tőlük egy kicsivel nagyobbak csókolomot köszönnek neki.
Addig azt hiszi magáról, hogy még huszonéves, hiába van már közelebb a negyvenhez és hiába van négy gyereke.
Na nem esik ettől kétségbe, csak végiggondolja, hogy mit is gondolt ő tizenévesen azokról az emberekről, akik közel jártak a negyvenhez. Azt, hogy öregek...
Saját dugámba dőltem:)

2011. február 22., kedd

Van sütnivalója

Már akkor sejthettem volna, amikor odasomfordált mellém és megkérdezte, van itthon vaníliaaroma? Csak úgy kérdezem...

2011. február 18., péntek

Lámpaláz

Ma délután matematika versenyre mennek.
Levi a rutinosok lelki nyugalmával indult útnak, felvértezve magát az esetleges sikertelenség ellen.
Bende viszont rettenetesen izgult, pedig neki sem az első ilyen megmérettetése.

2011. február 16., szerda

Egyedüllét

-Akkor ma csak Vera és én leszünk itthon, egész délután?
-Igen.
-De jó! Nem tudom, miért, de jó.

Erre most mit mondjak....?
Szeretik egymást, de úgy látszik kell az egyedüllét.
Egyébként meg farsangi buli van az alsósoknak.

2011. február 15., kedd

Egy szál rózsa

Kivett a vázából egy szál rózsát, majd pironkodva kihozta nekem a konyhába:
-Boldog karácsonyt, anya!

Bárcsak tudnám...

Jócskán elmaradt szülinapi zsúrt rendeztünk vasárnap Panninak. Először csak akkor sértődött meg, amikor kiesett az egyik játékból. Akkor még tudtam beszélni a fejével.
A végső dolog az volt, hogy őt kiközösítik és innentől kezdve maga mellé állított két lányt, elvonultak először csak mást játszani, aztán szidni a többieket, majd engem, aki megpróbáltam békét teremteni úgy, hogy félrevontam és vázoltam a szituáció helytelenségét, egyszer, kétszer, háromszor. Aztán már nem vontam félre, hanem a három lánynak együtt mondtam el, hogy ők járnak rosszabbul, mert a többi lány a másik szobában nagyon jól érzi magát.

Hogyan értethetném meg vele, hogy amit csinál az nem jó? Tudom miről beszélek, mert nagyon hasonlítunk egymásra (állítólag külsőleg is, bár nagyon remélem, nem lesz ilyen tehénke, mint én:D). Én már tudom azt, amit ő még nem, én is csak felnőtt fejjel, sok-sok buktatóval tanultam meg, hogy ha az ember folyton hisztizik és megsértődik, az egyrészt hiábavaló, másrészt rossz vért szül. Nem szeretném, ha ezen neki is végig kellene mennie. Azt szeretném, ha már okosan, vidáman kezdhetné az ő kis önálló életét. Persze nem szeretném letörni a szarvait, mert tény, hogy amit akar azt kiharcolja magának így vagy úgy. De inkább így kéne kiharcolnia, nem pedig úgy:), az úgyból sokáig nem fog megélni, mert most még bedőlnek neki, de később felnőtt fejjel inkább már idegesítő lesz. Tudom. Én már tudom. Ő még nem. De hogy a csudába magyarázhatnám el ezt egy nyolc éves kislánynak?

Mert elmondtam én ezt neki tegnap este és látszólag meg is értette. De hozta a szokásos formáját és mint egy mantra csak mondta a magáét: de én ilyen vagyok, de én nem tudok másmilyen lenni, akkor ne szeressél. És ettől tudok igazán csak mérges lenni, amikor meg sem hallja, amit mondok neki. Én is elkezdtem csinálni, amit ő, fennhangon mondani a magamét. Aztán észbe kaptam, hiszen éppen ezt nem akarom neki mutatni és ez az, amit én már állítólag tudok. Úgyhogy hagytam, hogy kidühöngje magát, majd a kibékülés, egymás nyakába borulás és a kölcsönös biztosíték affelől, hogy nagyon szeretjük egymást, meghozta a várt hatást. Így már tiszta fejjel, egymás kezét fogva kértem arra, hogy ezentúl a mantrája a kedves vagyok és nem hisztizek legyen.

Majd meglátjuk...

Egyébként a buli tényleg jó volt:)

2011. február 11., péntek

Szleng

Telefonon beszélünk.
-Jó, akkor lődd át nekem a listát és majd bevásárolok.
Én meg átlőttem.
Csak most nagyon fázom.
Kitörött az ablaküveg...:)

2011. február 10., csütörtök

Cica vagy kutya, egyre megy

Lelkesen porszívózza mellettem a játékporszívóval a szőnyeget. 
-Jó mélyen nyúlj be a szekrény alá, hogy a porcicákat is összeszedd!
Hirtelenjében csak (plüss)kutyát talált, azt viszont jó alaposan kitakarította:)

2011. február 9., szerda

Lábügy

Hogy jó hírt is mondjak, tegnap végre (beutaló-kálvária, időpont-kálvária, orvosválasztási-kálvária, szülői időhiány-kálvária) eljutottunk Bendével egy ortopédiára is. Szerencsére nincs semmi komoly baja a lábának, a lúdtalpon lehet segíteni aktív és rendszeres tornával. 
(Az én rémálmaim műtétről meg gyógycipőkről szóltak, különösen amikor meg láttam azt a "csontkinövést" a lábfején:D)

Kiderült

A tegnapi szülői értekezleten kiderült, amit eddig csak sejteni lehetett. Hetedik osztálytól nem ez a kedves, vidám, odafigyelő, nyílt tanárnő fogja továbbvinni az osztályt, ráadásul összevonják őket egy másik osztállyal, aki finoman szólva sem üti az ő szintjüket sem tanulmányi, sem magatartásbeli szempontokból. 
Ez a leendő hetedikes pedig hallani sem akar arról, hogy iskolát váltson, mint a testvérei. Mi meg itt állunk megfürödve, mert eddig biztos kezekben, jó helyen tudtuk a gyermekünket és nem erőltettük a dolgot. Ám egy röpke óra alatt nagyot fordult a világ és minden bizonytalanná, elkeserítővé vált. És nem tudjuk meggyőzni arról, hogy rosszul gondolkodik és ennél csak jobb lehet neki.
Titokban most abban reménykedem, hogy a tegnapi eset egy kicsit más megvilágításba helyezi a dolgokat. 
Mennyivel könnyebb volt, amikor még csak sétálgatni kellett vele éjszakánként vagy a szőnyegre pisilt vagy épp a torka fájt...

Barátság

Az milyen, hogy az állítólagos legjobb barát, akiért a fiam még velünk is szembeszállt, bemószerolja a fiamat az anyukájánál, mert az csúfolta, majd az anyuka nem átall lemenni a játszótérre és leszidni a fiamat és egy másik barátot, majd az anyuka szülői értekezlet (erről majd folyt. köv.) előtt nekem támad, hogy elmondta-e a fiam mi történt (nem) és akkor most ő nekem is beolvas?
Döbbenetemben, meg a haragtól szikrázó szemek miatt, amit láttam, nem is tudtam mit mondani, ám kivágtam magam annyival, hogy én is tudnék mit mesélni, de előbb a fiammal szeretném megbeszélni ezeket a dolgokat. Mire az anyuka azt mondta, ha a fiának vannak viselt dolgai, arról ő szeretne tudni, de én kardoskodtam és csak azért sem mondtam semmit, mert nem gondolom, hogy ez az én dolgom lenne.
Aztán amikor itthon leültünk és beszélgettünk, akkor kiderült még sok-sok apró stikli az állítólagos legjobb barátról és fel akartam hívni az anyukát, hogy viszontbeolvassak neki, de a józan eszem (apa:D) visszatartott, amit így reggelre kelvén egyáltalán nem bántam meg.
Most már nem teszünk egyebet, csak bízunk benne, hogy a fiunk levonja a tanulságokat és nem viseli meg az árulás. És belátja, hogy azt mondani valakire, hogy hájpacni és holdvilágképű nem szép dolog, még akkor sem, ha igaz....

2011. február 7., hétfő

Biztató

Szeretem azt a nénit, aki mellett a tegnapi esti misén ültünk, pedig nem is ismerem.
Tulajdonképpen egymásra sem néztünk, de amikor kiszálltunk a padból, rámosolyogtam. Ő visszamosolygott és megsimogatta a karomat. 
Ez elég volt nekem, hogy könnyek gyűljenek a szemembe, mert elismerést és biztatást láttam a szemében. Pedig nem tudhatta, hogy ők csak a gyerekeim fele. Könnyes szemmel megfogtam hát ennek a két büszkeségre okot adó fiúnak a vállát, így vonultunk az oltár elé és kaptuk meg a balázsáldást.
Aztán nevetgélve hazasétáltunk a langyos tavaszi estén.
Méltó befejezése volt ez a hétnek. 

Természetes gyógymód

-Jaj, megint nagyon fáj a fejem!
-Akkor vedd ki a csatot!

2011. február 4., péntek

Az a legrosszabb...

a fejfájásban, hogy mindenben gátol ez a dög. Belülről nyomja a szememet ez a fránya és majd kiszakad a helyéről a sebhelyem, pedig semmi köze a fejemhez, inkább a nyakamhoz.
Nem látok, nem hallok, nem beszélek:)
Kép forrása: caesarom.lapunk.hu

2011. február 1., kedd

Büszkeség

Büszke vagyok, mert ma végre elhangzott az a bizonyos, az az oly' nagyon várt mondat Pisilnem kell a bilibe.
Jó, jó utána elhangzott az is, hogy Kaphatok csokit?

Kicsivel később meg elhangzott az is Vera! Mondd, hogy szívás!

Na, ez itt a balítélet!
Meg azok az innen-onnan jövő hatások, amikről már beszéltem. Grrr! Nagyon grrrr!