2011. január 31., hétfő

Hatások

Hogy milyen hatások érhetik a gyerekeinket, azon csak a minap gondolkodtam el igazán.

Levire csak mi voltunk hatással. Fiúnak született, fiúként kezeltük. Sosem babázott, sosem jött tűzbe egy pillangó vagy egy szép virág látványától. A viselkedése is tipikus fiús.

Bendére ugyanezek igazak, annyiban más, hogy rá már a testvére is hatással volt, aki szintén fiú. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy valahonnan(?) ő már némi lányos hajlamot is bevonzott, mert amellett, hogy nem babázott és nem öltözött rózsaszínbe, őt már érdekelte a pillangó és a szép virág.

Panninál érezhető volt az én hatásom, aki annyira örültem, hogy végre van egy lányom is, hogy már néhány hetesen szoknyát és kisruhát adtam rá. De érezhető volt a báttyainak a hatása is, bizonyíték erre az a jelenet, amikor én hasamat fogtam a nevetéstől, mert a leányzó négykézláb mászott a lakásban, szoknyája korcában egy fakarddal.

Aztán itt van Vercsi, akire aztán végképp hatással vagyunk mindannyian, kortól és nemtől függetlenül. Zsarolással ugyanis (mikuláscsoki) rábírtam, hogy végre újra a bilibe pisiljen. Eztán kendőt, akarom mondani kendőből készült köpenyt kanyarít a nyakába és végignyargalássza a lakást, eképpen kiabálva: 
Én vagyok a hős! Majd csend, gondolkodás, megvilágosodás a hovatartozást illetően. Én vagyok a hős királynő!

Nem tudhatjuk, kire milyen hatással vagyunk, merre visz a jó út. De tény, hogy a hatások hozhatnak néha vicces helyzeteket:)

2011. január 25., kedd

Make and brake!

Nem, nem tanultam meg angolul:)
Csupán élvezzük ezt a játékot, Vercsi és én. Vercsi azért, mert egyszerűen jó ez a játék, én pedig azért, mert örülök annak, hogy ugyan még mindig nem beszél tisztán és érthetően és még mindig küzdünk a szobatisztasággal, de az esze csodálatosan fejlett, ahhoz kétség sem fér. Jó bizonyíték erre ez a játék.

Először gondosan kiválogatja a színeket,
elkezdi építeni,
majd csodálkozik, hogy anya mi a csudát keres itt a fotómasinálval,
ellenőrzi, hogy jól dolgozott-e, (igen, bravó! nem blamálta anyát:D)
és végül rend a lelke alapon mindent elpakol maga után:)
Egy érdekes adalék, milyen furcsa még az ő térlátásuk: ezt a tornyot is ő építette teljesen egyedül:)(büszke, mellfeszülős smile), de sehogy sem akarta megérteni, hogy középre a két zöld közé kellene még az a fehér. Nem, nem és nem és a maga sajátságos nyelvén magyarázta és mutogatta, hogy az a képen sincs ott. Ja, és a képet nem én állítottam be így! Fejjel lefelé nézte, miközben építette.

2011. január 21., péntek

Pillanat

Lefekvéshez készülődünk ebéd után. 
Amikor minden állat és baba a helyén, kiválasztotta a megfelelő takarót és párnát magának is, nekem is, akkor végre lefekszik.
Puszi, jókívánságok és már le is hunyom a szemem.
Egyszerre csak finom kis kezecskék simogatását érzem a hajamon és az arcomon. Kinyitom a szemem, hogy elmondhassam neki, ez mennyire jólesik. De nem tudok megszólalni, mert ahogy ránézek, annyi szeretet van a szemében, hogy kicsordul a könnyem.
Hálás vagyok ezért a pillanatért, ezért a pillantásért.

 (El ne felejtsem ezt a bejegyzést rosszabb napjaimon.)

Csillámpor

Reggelizik.
Ragad a lekvártól a keze.
Ki tudja honnan, ráragad egy csillámpor.
Dörzsölgeti, vakargatja.
Ám a csillámpor ragaszkodik.
Kétségbeesik:
-Anya! Kilyukadt a tenyerem.

2011. január 19., szerda

Ezért szeretem

Volt egy halvány reménysugár, hogy tán több is lehet a dologból, mint a meskán árulni. Lelkes voltam, gondolataim már akörül jártak, hogyan rendezem az asztalomat, miket viszek, mikor varrok. Aztán utánanéztem a dolognak és rájöttem, nem tudnék rá ennyit áldozni, mint amennyibe ez az egész kerül:(
Elszomorodtam nagyon, mert jó volt egy kis ideig céllal létezni. Egészen másképp éltem a napjaimat, tevékeny voltam és lelkes. Most már újra tespedek bele a haszontalanság érzésébe.
Apa pedig nyugtatott, próbált a lelkemre beszélni. Hogy a gyerekek, meg a velük való munka, meg az én odaadásom többet ér minden pénznél. Meg ha majd Vercsi ovis lesz, akkor majd tanulhatok (de mit?) és mellette még varrhatok is (én csak azt szeretnék). Meg majd segít, meg együtt kitalálunk valamit. Meg hasonló finomságok, amiket én el is hittem.

És igen, ezért szeretem ezt a pasast. Volt idő, amikor ezt nem tudtam. Milyen balga voltam!

De azért az a haszontalanság érzés még mindig... Mondjon bárki, bármit.

2011. január 17., hétfő

Egyetértés

Mi lelte őket? Tán rájuk is hatással van a ragyogó napsütés?
Szó nélkül rendet raktak a szobájukban, elpakoltak mindent az utolsó szennyes zokniig, még a plédet is ráterítették az ágyra, kiporszívóztak, elpakoltak még a nappaliban is, ebédnél mindenkinek szó nélkül italt töltöttek, egyik pólót hozott a másiknak, mert az leöntötte magát, és most mindenféle figyelmeztetés nélkül leültek tanulni. Mindezt a legnagyobb egyetértésben.
Ez gyanús, felettéb gyanús!
Szerintem így akarnak kiharcolni maguknak egy soron kívüli számítógépezést.
Én meg meg fogom engedni:)
Mert ennyi munka után megérdemlik.
Meg azért is, mert én ilyen vagyok:)

Küzdelem

Vasárnap délutáni idill: Levi zenét hallgat a telefonján, fülhallgatóval, Bende zenét hallgat az MP4 lejátszóján, Panni ujját szopva duzzog, mert neki nincs mit hallgatnia, MP3 lejátszót akar. Tudod mit? Ha leszoksz az ujjszopásról, akkor veszek neked egyet!

Este elhangzik a kérdés, hogy az MP3-ért csak napközbeni ujjszopásról kell-e leszoknia. Miután megegyeztünk abban, hogy ezen még gondolkodom, megpróbál elaludni. Egyre csak azt érzem, hogy szorítja a kezem, a kis pillái meg rebegnek az erőltetett csukvatartástól. Aztán elkezd egyre mélyebben, egyenletesebben szuszogni, mígnem végre mélyen alszik. Könnyezve mosolygok a büszkeségtől és hiányzik az a cuppogós csattogás, amiről mindig tudtuk, hogy ő már mélyen alszik.

Amikor negyed óra múlva bemegyek újra mosolygok, mert az ujja bizony ott van a szájában. Hiába, az esze tudja, de az ösztöne még nem:)

Az én eszem meg elfelejtette. Elfelejtette, hogy ő abba a kategóriába tartozik, aki egy kis ajándékért bármire képes. Elfelejtettem, hogy ő igenis egy ügyes és erős kislány, csak ösztönözni kell. Másnak elég egy kis ölelés, egy kis becézgetés. Neki más kell. Több, nagyobb.

De ha így, hát így.

2011. január 9., vasárnap

Terápia

Tegnap este úgy, de úgy nevettünk, hogy csak dőltünk jobbra-balra a hasunkat fogva. Könnyeink csordultak, rekeszizmunk fájt és nem bírtuk abbahagyni. Eljutottunk addig a pontig, amikor elég volt kinyögni egy szót és újrakezdődött a hatalmas, abbahagyhatatlan röhögés.
Az sem érdekelt minket, hogy a család másik fele neheztel és rossz szemmel néz ránk. Úgy gondolom, magukra vessenek, nem tudják mit hagytak ki. Mi, akik jól éreztük magunkat, még sokáig fogjuk emlegetni ezt az estét, ez egészen biztos. És mert a vidám oldal még sosem látott ilyen felszabadultnak,  tán még másképp is néznek rám ezentúl.
Nekem ez úgy kellett, mint egy falat kenyér. Érzem, a gyógyulás útjára léptem. Este úgy búcsúztam a fiaimtól, hogy nagyon jól éreztem magam veletek ma este.
Ha lehetne felíratnám magamnak receptre, naponta háromszor két kanállal, szükség esetén többször is.

2011. január 7., péntek

Bolondos

Mert bolondos apukának csak bolondos gyereke lehet. Mi más?:)
Egy rém életlen és rosszul sikerült kép, de a lényeg nagyon is jól látszik:)

2011. január 6., csütörtök

Más bőre

Ma reggel Panni már arról faggatott, hogy mikor lesz farsang. Újra Kleopátra szeretne lenni.
Vercsi meg kijelentette, hogy ő postás lesz. Gyorsan el is kezdte eljátszani a szerepét és mindenkinek láthatatlan leveleket osztogatott a láthatatlan táskájából.
A vicces az, hogy fogalma sincs róla, mi is az a farsang:)

~~~♥♥♥~~~

Máris van egy követőm:) Éljen! És köszönöm!

2011. január 5., szerda

Zöldség

~~~♥♥♥~~~

Ma reggel jót mosolyogtam magamban, amikor a szendvics mellé szeltem a sárgarépát.
A szilveszteri bulira készítettem négyféle mártogatóst, mellé pedig pitát és egy halom zöldséget. A sárgarépa és az uborka rekordgyorsasággal elfogyott, ette gyerek és felnőtt egyaránt. Azt hiszem, tudat alatt mindenkinek elege volt a gyomrot terhelő karácsonyi étkekből:)




~~~♥♥♥~~~

2011. január 2., vasárnap

Szilveszteri buli

~~~♥♥♥~~~

Buli buli hátán, mindenhol mi vagyunk a vendéglátók.
Egyszerűen nem volt idő arra, hogy elaltassuk Veronikát, napok óta kimarad az ebéd utáni alvás. (Néha még az ebéd is.)
Nem történt ez másképp szilveszter napján sem. Sorra érkeztek a vendégek, némely már el is ment, hisz a kicsit le kell fektetni. Veronika még mindig javában játszik  a nagyokkal. Nem sokkal éjfél előtt a csapat lemegy tüzijátékozni az utcára. Gondoltam, hogy most gyorsan elaltatom Vercsit, hisz baromi álmos. Le is feküdt, meg is itta a kakaóját, de a többiek túl hamar jöttek fel. Kiszólok nekik, hogy már csak 1 perc csendet kérek, aztán lehet zajongani.
De mire visszafordulok, Veronika a hátam mögül les kifelé. Hagy menjek kiiii! -kérlelt édes, lágy hangon. 
Így történhetett, hogy velünk köszöntötte az új évet.

~~~♥♥♥~~~