2010. december 31., péntek

Új év

~~~♥♥♥~~~

Csak egyetlen dolgot kérnék az új esztendőre: hogy ismét tudjak szívből nevetni. Mert ha ez így lesz, azt jelenti, hogy újra kerek lesz körülöttem minden és boldogságot tudok adni a családomnak is.
Most még erőltetett a nevetésem, most még csak vergődöm, mint a partra vetett hal. És most még boldogtalan a családom is.

~~~♥♥♥~~~

2010. december 30., csütörtök

Ünnep után ünnep

~~~♥♥♥~~~

Nem is akármilyen, hiszen 8 évvel ezelőtt megszületett a mi Panni lányunk. Hallgatott a jó szóra és nem engedte, hogy a Szentestét a kórházban töltsem. Helyette inkább a Himnuszt hallgattam a kiságya mellett állva a kórházi szobában:)
Isten éltessen, te bájos, hisztis leány!

~~~♥♥♥~~~

2010. december 28., kedd

Ha elmúlik karácsony...

~~~♥♥♥~~~

... akkor feltöltjük a képeket a számítógépre és újraéljük az egészet:)
Mondjuk amikor felkerül az i-re a pont.
Vagy amikor a legkisebb végre felébred és végre elfogyasztjuk az Apa és a gyerekek által összeállított és elkészített karácsonyi estebédet és végre megérkeznek az ajándékok, amiket végre kibonthatunk és végre láthatjuk a csillogó gyerekszemeket.
Vagy például amikor dőlünk a kacagástól, mert kipróbáltuk az új közös játékot, a Wii kistestvérét.
Ilyen, amikor négyesben játszanak és egymás ellen versenyeznek. Már látom magam előtt, amikor üres óráimban focizok vagy épp lufit durrantgatok a tévé előtt:)


~~~♥♥♥~~~

2010. december 20., hétfő

Téli szünet

~~~♥♥♥~~~

Reggeli öltözködés közben Bendével beszélgetünk.
-Apa elment dolgozni?
-Igen. Szerdától lesz szabadságon.
-Meddig?
-Akkor megy újra dolgozni, amikor ti iskolába.
-Édes élet!



~~~♥♥♥~~~

2010. december 17., péntek

...

~~~♥♥♥~~~

Elkezdtem írni egy nagyon hosszú bejegyzést arról, hogyan kaptam tegnap idegösszeomlást és hogyan hagytam cserben újfent a fiamat és hogy az osztálykarácsonyi műsor legvégére értünk oda, és nem láttuk, hogyan adja elő Levi a bűvészmutatványait, pedig nekünk szánta ajándékba és hogy nem bírtam tegnap tovább és kidőltem és hogy ma megint nem sikerült a reggel, de megoldottam ezt is a könnyeimet nyeldesve és amikor azt hittem, hogy na, most már minden kész és hazajöttem és végignéztem a lakáson, újabb idegösszeomlás és akkor beálltam a zuhany alá és a vízzel együtt elfolytak a könnyeim is.

De mégis inkább kitöröltem, mert nem én vagyok az, aki panaszkodik, hanem akinek mások panaszkodhatnak. Ezt szokták meg, ezt várják el tőlem. De már nem érdekelnek. Mert ha így folytatom, nem lesz elég a zuhany. Önző leszek és ha mások arról beszélnek nekem, hogy nekik mennyire nehéz, akkor majd én fogom beléjük fojtani a szót és elmondani, hogy nekem még sokkal nehezebb és még sokkal rosszabb, mint nekik. Akkor majd jól meglepődnek, hogy én ilyet és tudok. És észrevesznek: meglátják, felfogják, hogy én is létezem és nekem is vannak érzéseim.

Aztán hirtelen felébredek és rájövök, csak szeretnék ilyen lenni, megtenni úgysem tudom. Úgyhogy mások panaszaival és terheivel a vállamon cipelem a sajátjaimat is.
És szép csendben megőrülök.

Tudom, hogy mindenki más is.
De őket is cipelem.

~~~♥♥♥~~~

2010. december 14., kedd

Neki már van

~~~♥♥♥~~~

Bende fogait tegnap gúzsba kötötték. Szegény még szenved, még nehezen viseli. Remélem egy idő után jobb lesz.
Azt inkább nem is írnám le, hogy mennyibe kerül... És azt, hogy Leventének is kell...
Neki ugyan egy kicsit később, mert előtte még átesik két szájsebészeti beavatkozáson, pontosabban az egyiken már túl van.
Nemrégiben írtam arról, hogy néha felelőtlen szülőnek érzem magamat, magunkat. Nos, ha csak rágondolok a történtekre, ez az érzés még erősebb.
Levi ugyanis a leghátsó fogait teljesen elnyűtte, menthetetlenül elszuvasodtak. (Majdnem) rendszeresen jártunk velük fogászatra, alaposan mostak fogat. Azt hittük ez elég, de most kiderült, ennél sokkal több kellett volna. Ezért kell most a két szájsebészeti beavatkozás, mielőtt fogszabályzót kap, így húzzák szét a fogait, hogy a kihúzottak miatt ne ferdén nőjenek. Még csak 12 éves, mit tettünk vele?
Bendének is azért kell, mert időnek előtte kihúztak egy tejfogát és a fogai úgy nőttek, hogy nem tudott kibújni a helyén a maradandó fog. Arra már nem emlékszem, hogy a mi felügyeletünk alatt történt-e ez vagy az iskolai fogászaton (ha itt, akkor nem tudtunk róla), de a lényeg, hogy érte sem tettük meg amit kellett volna. Ezért most húzzák, vonják amíg lehet és ő szenved.  És szenvedni fog Levente is.
Ej, ha visszacsinálhatnám!

~~~♥♥♥~~~

2010. december 13., hétfő

Igazi nő

~~~♥♥♥~~~

Tudja, sejti, hogy olyan dolgot tesz, amit nem lenne szabad, ezért elbújik a nagy íróasztal alá.
Mire a szag elér az orromig, már kifestette a körmeit.:)

~~~♥♥♥~~~

2010. december 11., szombat

Holnap

~~~♥♥♥~~~

Ha tegnap kérdezted volna, áldottam volna a nevét és égre-földre dicsértem volna. És nem csak azért, mert elvállalta a konyhát.
Ha ma kérdeznéd, csak szidnám és azt mondanám, nem szeretem. Mert elment velük, akiket én nem szeretek. És akikre egy picit tán féltékeny is vagyok.
Ha holnap kérdezed, újra áldani és dicsérni fogom. De most még nem. Most még haragszom.

~~~♥♥♥~~~

2010. december 8., szerda

Metamorfózis

~~~♥♥♥~~~

Amikor délelőtt megvásároltam a mai ebédhez a húst, akkor még azt hittem, zöldborsós-disznópörkölt lesz tarhonyával.
Amikor feltettem párolni a hagymát, rájöttem, hogy nincs itthon pirospaprika, gyorsan módosítottam brassóira.
Aztán amikor sehol sem találtam majorannát, akkor az ebéd átlényegült babfőzelékké, nemes egyszerűséggel konzervből, pörkölt feltéttel.
Majd eszembe jutott, hogy pirospaprika még mindig nincs itthon, úgyhogy tejszínes-füstöltszalonnás-fokhagymás sertéshúst tálaltam tésztával.
Jobb híján:)

~~~♥♥♥~~~

2010. december 6., hétfő

A Legkisebb

~~~♥♥♥~~~

Amikor a nagypapa eldugta a nagymamának szánt Mikulás-ajándékot a folyosón lévő babakocsiban tartott doboz alá, még nem is sejtette, hogy jön majd a legkisebb unokája, aki mint ahogyan az a mesékben is lenni szokott, a legleleményesebb és a legtalpraesettebb, mind közül, mert egyszercsak csokimikulást majszol:)
Aztán itthon is kitisztítja mind a csizmáját a jó Mikulás kedvéért: az is, akinek még fogalma sincs az egészről, az is, aki még mit sem sejtve, tiszta szívvel várja,  az is, aki még nem tudja eldönteni, hogy hiszi-e vagy sem, és az is, aki már tudja, de úgy tesz, mintha nem.


~~~♥♥♥~~~

2010. december 3., péntek

Torta vagy valami más?

~~~♥♥♥~~~

-Anya! Nekem lúdlábam van?
Fotó:
Panni: Önarckép

~~~♥♥♥~~~