Helyszín: bevásárló központ előtti villamosmegálló
Szereplők: édesanya, kisleány, öreglány (bocs!)
Ö: De szép kedves kis arcod van!
É (büszkén): Köszönjük!
Ö: Hogy hívják?
É: Veronika.
Ö: Hány éves? Kettő?
É: Nem, három.
Ö: Akkor szeptembertől megy óvodába?
É: Igen.
Ö: Lesz beszoktatás?
É: Biztosan.
Ö: Szereti a közösséget?
É: Majd kiderül. Gondolom, nem lesz gond, hiszen három testvére van.
Ö (megrökönyödve): Hárman vannak testvérek???
É (büszkén és nagyképűen): Nem, négyen.
Ö: Na, ez már valami, kedves. Van köztük lány?
É: Igen, két fiú, két lány.
Ö: Ügyes! Óvodások?
É: Nem, iskolások.
Ö (erőst gondolkodva): Akkor ez csak becsusszant?
É (mérgesen): NEM!
Ezt én is úgy utálom.... :( (Nálunk meg mindig azt kérdezik, hogy ugye azért lett harmadik, mert akartunk lányt is, és az első kettő fiú. Hogy eleve háromra vágytunk, az elképzelhetetlen... :P)
VálaszTörlésLehetett volna ez egy kellemes beszélgetés is. Miért kellett elrontania?
ááááá...mér van az, hogy az ember felmérgelődik mások butaságain...mennyi ilyen eset jutott nekem is eszembe (tök jók a zárójeles hangulatábrázolások)
VálaszTörlésMEgérdemli, hogy öreglánynak tituláltad:-)
VálaszTörlésöreg, nyilvánvaló :o(
VálaszTörlésTulajdonképpen nevettem rajta (nem véletlen az öreglány megszólítás:D), de annyira zavar ez a hozzáállás, a téves következtetések.
VálaszTörlésMekkora hülye !
VálaszTörlés