2010. április 29., csütörtök

Megmérettetett

~~~♥♥♥~~~

Kérdeztem tőle vasárnap este, hogy izgul-e, hiszen holnap versenyre megy.
Ó, nem, ő már annyi versenyen vett részt, hogy már hozzászokott.
Na ja, de azok matekversenyek voltak, ami zsigerből megy.
De ez történelem!

Hétfőn reggel is megkérdeztem tőle.
Még mindig ez a nyugodt, kimért felelet hangzott el.
Kívántam neki mindent, amit csak ilyenkor kell, de nem sikerült kizökkentenem a nyugalmából.
Este elmesélte, mit nem tudott.
Még most sem tudom, hogy nyugodtság volt-e, vagy önbizalom, esetleg beletörődés.

Aztán tegnap hazajön és csak úgy válvonogatva odaböki: harmadik lettem.
Bemondták az iskolarádióban.
Majd menni kell az eredményhirdetésre.
Én össze-vissza ölelgettem, csókolgattam örömömben.
Ő meg mitkellebbőlakkoraügyetcsinálni tekintettel, bambán bámult rám.
Hiába mégiscsak jó valamire ez a nyugodt visszafogottság, amivel ő rendelkezik:)

Én meg megint itt ülök és hullatom örömkönnyeimet:)


~~~♥♥♥~~~

6 megjegyzés:

  1. Na ja! De Bende már két nappal a verseny előtt tűkön ült:) Igaz, neki még csak a harmadik volt...

    VálaszTörlés
  2. Nálunk is fordult elő hasonló, nekem száz kérdésem,aggódásom és féltésem,ők meg értetlenül állnak ez előtt.És ilyenkor még büszkébb vagyok!Csak maradjon így!!!

    VálaszTörlés
  3. De jó! Gratulálok Neked is és Fiadnak
    is!

    VálaszTörlés
  4. Jól van!! Ügyes ez a naffiú! :)
    Gratulálok Neki, és Neked pedig hozzá!!!

    VálaszTörlés