Az iskolában az idei évtől naggggyon bekeményítettek és az ünnepnek nagggggyon meg kell adni a módját. Fiúknak szigorúan ünneplő nadrág (nem farmer, még akkor sem, ha fekete), fehér ing, fekete ünneplős cipő. Lányoknak harisnya és fekete (nem sötétkék) szoknya (nem nadrág) és ünneplős cipő. Mindehhez az iskola jelvénye.
Ez azért probléma, mert
1. A templomban ünnepelnek, ahol elég hideg van. (Pannira ma két harisnyát húztam, de miután mindkettő nejlon, nem hiszem, hogy sokat ér. Fiúk vékony dzsörzé nadrágja alá "négeralsót" is kaptak.)
2. Ünneplő cipőjük volt, de kinőtték, újat nem tudok nekik venni perpillanat. Különben is az évi 3-4 alkalomért nem is látom értelmét.
3. Eddig nem volt probléma, ha az ing fölé adtam rájuk egy barna vagy épp zöld mellényt. Merthogy csak olyan van.
4. A kötelezően megvásárolandó iskolai jelvény vacak, a háromból csak egynek nem esik le a hátulja. Betettem a kabátok zsebébe, védekezésképpen.
Most izgulok, hogy mi lesz, ha észreveszik, hogy csupafekete edzőcipő van rajtuk az ünneplő helyett és hogyan fogja felrakni az igazgatónő azt a jelvényt, amit nekem nem sikerült. Alig várom a délutánt, hogy miféle szankciókat találtak ki az elvetemült renitenseknek.
A legrosszabb, hogy nem lehet ezekkel az ésszerűtlen és főleg életszerűtlen szabályokkal mit kezdeni. Pontosabban a hozzájuk való konok ragaszkodással.
~~~♥♥♥~~~
Szerintem ugyanabba a suliba járnak a srácaink, már ha ti is Albertfalván jártok suliba. Igaz nekem még csak a legnagyobbam iskolás. Hát én külön pakoltam az ünneplő ruhát, mellé egy vastag térdzoknit, hogy a vékony kis nadrágban ne fázzon a lába a fiamnak.
VálaszTörlésA jelvény még elsőben az első ünnep után széttört (szintén kapocsprobléma). És cipő. Most sötétbarna téli bakancs. Hm...
Nálunk is volt szülőin irgum-burgum és ejnye-bejnye a nem megfelelő öltözet miatt. Én megértem, hogy fontos a megfelelő öltözet, de még amikor mi voltunk gyerekek, akkor a fűtött tornacsarnokban pompáztunk, nem pedig a fűtetlen templomban dideregtünk...
én is mindig izgulok, beszólnak-e a ruháért. pesze ing megvolt, nagyfiam vitt ünneplő nadrágot is (kicsinél elég volt a sötét farmer), de ünneplő cipőt nem és nem vagyok hajlandó venni, ha öröklünk éppen, akkor hurrá, ha nem, így jártunk. nem fér bele a keretbe a szükséges cipők mellé ez is, arra az évi néhány alkalomra, pláne, h képesek kinőni október 23. és márc.15 között.
VálaszTörlésDóra! Annyira jó, hogy ilyen kicsi a világ. Igen, mi is oda járunk! Mostanra már lenyugodtam a reggeli mérgeskedés óta és azt mondtam: na bumm, mit csinálhatnak velük? Intőt kapnak? És akkor mi van? Bárkinek elmondom, akár Levi felvételijén, az iskolát és a hü.e szabályait fogják lehúzni.
VálaszTörlésKriza! Amíg néptáncoltak is és szükség volt még háromszor a fekete cipőre, akkor vettem nekik, akkor is a legolcsóbbat. De így?
Végülis értem én is ezeket az egyforma ünneplősdiséget,csakhogy valóban az a baj,hogy pénz kérdése.:( Nagyon hamar kinövik a gyerekek a ruhát,cipőt és nem tud az ember állandóan újat venni nekik.
VálaszTörlésEzt azért jó lenne,ha megértené az iskola.
Megoldás talán az lenne,hogy az iskolának lenne egy készlete ,onnan kölcsönözné az ember az éppen aktuális méretet,aztán visszaadná,ha kinőtte.Úgy már elképzelhető,de így!
Nagyon jól emlékszem a mi ilyen-fajta görcseinkre....
Amikor az iskola honlapjára feltették, miket kell beszereznünk szeptemberre, odaírták, hogy nagyon hálásak, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben igyekszünk beszerezni a szükséges felszereléseket, és hogy nem kell újat venni mindenből, jó a tavalyi vízfesték, stb... és még sose szóltak senkire az ünneplő miatt, tényleg örülnek, ha valaki egyáltalán iskolába járatja a gyerekeit. Ma már az is kész anyagi csőd egy családban... Jakabnak havonta nő mostanában a lába, az én cipőmet adtam rá legutóbb, mert nem tudtam venni neki:) Igazán értékelhetnék, hogy nagycsaládos emberek valahogy próbálják felöltöztetni szegény gyerekeket... a semmiből...
VálaszTörlésEgyébként a csereberés nem rossz: gyerekkoromban a gyülekezetben jártak körbe az ünneplők, öltönyök, cipők, mert azért heti kétszer hordták a gyerekek, és olyan jó volt látni, hogy öcsém ruhája egy naaagy kör után szépen visszatért a másik öcsémhez...:))
Kitartás, Julcsi, veled érzünk!
És nagyon köszönöm a meghívót!!!! Ígérem, igyekszem is élni vele, mert nagyon szeretek itt lenni veletek, mindig megmelengeti a szívem...