2011. február 26., szombat

Gyöngyszemre bukkantam

Hej, ha ez a ház a miénk lehetne...
Ez a minek iszik, aki nem bírja esete, tudom. De ilyenkor (lassan majdcsak) tavasszal megőrít a vágy, hogy kertes házunk legyen. Télen meg ősszel nem annyira, de tavasszal és nyáron....

4 megjegyzés:

  1. Reális vágy...
    Ez a ház mesés...
    Szép napot nektek! :)

    VálaszTörlés
  2. en kertes hazban nottem fel es nem kivanom a gyerekeknek az allando utazasokat... barhova. minden korulmenyes. es ott a kert ersze, de en emlekszem, hogy egy ido utan (13-14) egyaltalan nem erdekelt. szoval nezzuk kepen oket, mert azert tavasszal nekem is eszembe jut, hogy nem kellen-e kertes hazban elnunk;-)

    VálaszTörlés
  3. pont így vagyunk mi is, a lányokat nem érdekli, hogy kert, meg levegő, meg zöld, a város, az a valami.... :o)

    VálaszTörlés
  4. Tudjátok, én erre mindig azt mondom, hogy én is vidéken nőttem fel, de eljutottam színházba, operába, koncertekre, bulikba. És igen, én is menekültem a (fő)városba, de sosem szűntem meg visszavágyni a nyugalomba.
    És eljön majd az az idő, amikor ők is visszavágynának.
    Na mondjuk nincs és nem is lesz hova, csak a mi kis 70 négyzetméterünkbe:)))))

    VálaszTörlés