2011. január 9., vasárnap

Terápia

Tegnap este úgy, de úgy nevettünk, hogy csak dőltünk jobbra-balra a hasunkat fogva. Könnyeink csordultak, rekeszizmunk fájt és nem bírtuk abbahagyni. Eljutottunk addig a pontig, amikor elég volt kinyögni egy szót és újrakezdődött a hatalmas, abbahagyhatatlan röhögés.
Az sem érdekelt minket, hogy a család másik fele neheztel és rossz szemmel néz ránk. Úgy gondolom, magukra vessenek, nem tudják mit hagytak ki. Mi, akik jól éreztük magunkat, még sokáig fogjuk emlegetni ezt az estét, ez egészen biztos. És mert a vidám oldal még sosem látott ilyen felszabadultnak,  tán még másképp is néznek rám ezentúl.
Nekem ez úgy kellett, mint egy falat kenyér. Érzem, a gyógyulás útjára léptem. Este úgy búcsúztam a fiaimtól, hogy nagyon jól éreztem magam veletek ma este.
Ha lehetne felíratnám magamnak receptre, naponta háromszor két kanállal, szükség esetén többször is.

4 megjegyzés:

  1. Jaj, de jó! És milyen rövid időn belül teljesült a kívánságod! :)

    VálaszTörlés
  2. most egy kicsit meg vagyok zavarodva, mért kellett új blog? miért ajánlotta a blogger?
    jaj, nem értem (ellenben itt vagyok)

    VálaszTörlés
  3. Adél! Igen:)) Még sok ilyet szeretnék!

    Zaza! Köszönöm, hogy itt vagy! Bonyolult és még most sem oldódott meg a dolog.

    VálaszTörlés
  4. inkább én, hogy itt lehetek, tudod jól

    VálaszTörlés