Vasárnap délutáni idill: Levi zenét hallgat a telefonján, fülhallgatóval, Bende zenét hallgat az MP4 lejátszóján, Panni ujját szopva duzzog, mert neki nincs mit hallgatnia, MP3 lejátszót akar. Tudod mit? Ha leszoksz az ujjszopásról, akkor veszek neked egyet!
Este elhangzik a kérdés, hogy az MP3-ért csak napközbeni ujjszopásról kell-e leszoknia. Miután megegyeztünk abban, hogy ezen még gondolkodom, megpróbál elaludni. Egyre csak azt érzem, hogy szorítja a kezem, a kis pillái meg rebegnek az erőltetett csukvatartástól. Aztán elkezd egyre mélyebben, egyenletesebben szuszogni, mígnem végre mélyen alszik. Könnyezve mosolygok a büszkeségtől és hiányzik az a cuppogós csattogás, amiről mindig tudtuk, hogy ő már mélyen alszik.
Amikor negyed óra múlva bemegyek újra mosolygok, mert az ujja bizony ott van a szájában. Hiába, az esze tudja, de az ösztöne még nem:)
Az én eszem meg elfelejtette. Elfelejtette, hogy ő abba a kategóriába tartozik, aki egy kis ajándékért bármire képes. Elfelejtettem, hogy ő igenis egy ügyes és erős kislány, csak ösztönözni kell. Másnak elég egy kis ölelés, egy kis becézgetés. Neki más kell. Több, nagyobb.
De ha így, hát így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése