Lefekvéshez készülődünk ebéd után.
Amikor minden állat és baba a helyén, kiválasztotta a megfelelő takarót és párnát magának is, nekem is, akkor végre lefekszik.
Puszi, jókívánságok és már le is hunyom a szemem.
Egyszerre csak finom kis kezecskék simogatását érzem a hajamon és az arcomon. Kinyitom a szemem, hogy elmondhassam neki, ez mennyire jólesik. De nem tudok megszólalni, mert ahogy ránézek, annyi szeretet van a szemében, hogy kicsordul a könnyem.
Hálás vagyok ezért a pillanatért, ezért a pillantásért.
(El ne felejtsem ezt a bejegyzést rosszabb napjaimon.)
én is el szoktam raktározni az ilyen pillanatokat :-)
VálaszTörléshm, a simogatós-matatós kezecskék, ugye...
VálaszTörlésGerda folyton és mindig, ha leguggolok és felcsúszik a pólóm már szalad mögém és dugja oda az orrát, szimatol, bújik, és egyébként is ha a környéken van valaki tuti levadássza és jól megtapizza, ebben nem változott. jó is az :-)