2011. január 25., kedd

Make and brake!

Nem, nem tanultam meg angolul:)
Csupán élvezzük ezt a játékot, Vercsi és én. Vercsi azért, mert egyszerűen jó ez a játék, én pedig azért, mert örülök annak, hogy ugyan még mindig nem beszél tisztán és érthetően és még mindig küzdünk a szobatisztasággal, de az esze csodálatosan fejlett, ahhoz kétség sem fér. Jó bizonyíték erre ez a játék.

Először gondosan kiválogatja a színeket,
elkezdi építeni,
majd csodálkozik, hogy anya mi a csudát keres itt a fotómasinálval,
ellenőrzi, hogy jól dolgozott-e, (igen, bravó! nem blamálta anyát:D)
és végül rend a lelke alapon mindent elpakol maga után:)
Egy érdekes adalék, milyen furcsa még az ő térlátásuk: ezt a tornyot is ő építette teljesen egyedül:)(büszke, mellfeszülős smile), de sehogy sem akarta megérteni, hogy középre a két zöld közé kellene még az a fehér. Nem, nem és nem és a maga sajátságos nyelvén magyarázta és mutogatta, hogy az a képen sincs ott. Ja, és a képet nem én állítottam be így! Fejjel lefelé nézte, miközben építette.

2 megjegyzés:

  1. nekem Barni ilyen, 2 eves koraig alig beszelt. komolyan aggodtam, ma meg... olyan valasztekosan mesel. minden alkalommal arra tanitanak, hogy RAJUK figyeljunk, mert ok egyediek:-)

    VálaszTörlés
  2. na, gerda aztán karattyol naphosszat, a fantáziája az egekeig ér, de nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen játékban benne legyen. persze nem tudhatom, de egyelőre csak a saját feje után hajlandó menni. tuti valami egész mást építene. és lehet h. nem azért, mert nem érti a feladatot, hanem mert nem akarja. nálunk a bubu volt ilyen korán szabálykövetős társasozós.
    a fehér a közepén meg tök logikus, hogy egy luk :-)

    VálaszTörlés