Hogy milyen hatások érhetik a gyerekeinket, azon csak a minap gondolkodtam el igazán.
Levire csak mi voltunk hatással. Fiúnak született, fiúként kezeltük. Sosem babázott, sosem jött tűzbe egy pillangó vagy egy szép virág látványától. A viselkedése is tipikus fiús.
Bendére ugyanezek igazak, annyiban más, hogy rá már a testvére is hatással volt, aki szintén fiú. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy valahonnan(?) ő már némi lányos hajlamot is bevonzott, mert amellett, hogy nem babázott és nem öltözött rózsaszínbe, őt már érdekelte a pillangó és a szép virág.
Panninál érezhető volt az én hatásom, aki annyira örültem, hogy végre van egy lányom is, hogy már néhány hetesen szoknyát és kisruhát adtam rá. De érezhető volt a báttyainak a hatása is, bizonyíték erre az a jelenet, amikor én hasamat fogtam a nevetéstől, mert a leányzó négykézláb mászott a lakásban, szoknyája korcában egy fakarddal.
Aztán itt van Vercsi, akire aztán végképp hatással vagyunk mindannyian, kortól és nemtől függetlenül. Zsarolással ugyanis (mikuláscsoki) rábírtam, hogy végre újra a bilibe pisiljen. Eztán kendőt, akarom mondani kendőből készült köpenyt kanyarít a nyakába és végignyargalássza a lakást, eképpen kiabálva:
Én vagyok a hős! Majd csend, gondolkodás, megvilágosodás a hovatartozást illetően. Én vagyok a hős királynő!
Nem tudhatjuk, kire milyen hatással vagyunk, merre visz a jó út. De tény, hogy a hatások hozhatnak néha vicces helyzeteket:)
igen es ezert nehezebb Vercsinek, mert sokkal jobban figyel, ezert csinal dolgokat kesobb, de neha meg olyat amitol elakad a szavad. mert neki pont ugyanolyan termeszetes a babas jatek, meg az iskolas.
VálaszTörlésValószínűleg ezeket a hatásokat egyszer majd megtanulja különválogatni és hasznot is tud belőlük húzni. Remélem!:)
VálaszTörlésó, olyan jól írod le, hogy szinte látom őket, szoknyakorcban fakarddal, hős királynőt kiabálva :)))
VálaszTörlés