Éjszaka

~~~♥♥♥~~~

Már mélyen alszik.
Mellébújok óvatosan.
Szívesen átölelném.
De akkor megzavarnám az álmát.
Meg különben is, hideg van.
Nem akarom kidugni a kezem a takaró alól.
De az a váll...
Nagyon csábít.
Ráhajtom a fejem.
Ösztönösen a fejemre hajtja a fejét.

És én tudom, érte lehoznám a csillagokat is az égről.
Mindet a lába elé teríteném.
Ha ezt kérné.
Cserébe én is elvárnám ugyanezt.
De ő csak a fa tetejéig mászik.
A csillagokért pedig magasabbra kell mászni.
Hajtanám tovább.
Hisz én is megcsinálnám.
Önző vagyok.
Hisztizek.
De átlát rajtam.
Én is rajta.

A fejem pihen a vállán.
Álomba sírom magam.
Álmomban kövekre hajtom a fejem.
Igen, ez egy bástya.
Az én rendíthetetlen és erős bástyám.
Ami hirtelen leomlik.
És átölel...



~~~♥♥♥~~~