~~~♥♥♥~~~
Bizony nem egy, de két hatalmas pofont.
Történt ugyanis, hogy a héten végre minden gyermek teljes létszámban megtalálható a lakásban. Tegnap még hagytam, hagy élvezzék a dolgot és tegyék a semmit.
Ám kitaláltam, hogy dögmeleg ide vagy oda, bizony ma kirándulunk.
Pál-völgyi- vagy
Szemlő-hegyi-barlang, tulajdonképpen mindegy, akár lehet mind a kettő is, meglátjuk, hogy bírják.
Valamit sejthettem már azon a csendes hajnali órán is, mert egy gondolat erejéig megfordult a fejemben a
Tropicarium is, mint meglátogatható objektum, de kiszámolván a belépőjegyek árát, az ötletet elvetettem, meg különben is ennél sokkal jobbat láthatunk majd Nyíregyházán az állatkertben. (Remélem!)
Reggeli után felkerekedtünk, mert az ötlet tetszett mindenkinek, bár hallani véltem néhány epés megjegyzést a melegre vonatkozóan, de lehűtöttem a kedélyeket néhány pulcsival, amit bepakoltunk a hátizsákba, hiszen a föld mélyén csupán 10 fok van, bármennyire is hihetetlen ez ideföntről. Elindultunk hát nagy lelkesedéssel.
Akkor még nem gondoltuk, hogy intő jel lehet, ha majdnem rossz irányba szállunk fel a 86-os buszra...
Aztán a Kolosy-térnél mit sem sejtve felszálltunk arra a buszra, ami a Szemlő-hegyi-barlanghoz visz, pusztán abból a megfontolásból, hogy arra csak tizenöt percet kell várni, nem harmincat...
Mondom, felszálltunk, aztán ahol kell, le is szálltunk. Igen ám, de a barlang mindig nyitva van, kivéve kedden...
Nüansznyi elkeseredés után vázolom az ötletemet: sétáljunk át a másik barlanghoz. Érdekes módon lelkesedtek az ötletért. Többé-kevésbé. Bár itt is elhangzott némi rosszalló utalás az emelkedőre, de mindenkit megnyugtattam: a legnagyobb súlyt én cipelem (Vercsit), úgyhogy csitt! mindenkinek.
Róttuk az utakat a déli hőségben (szerencsére aszfaltra festett barlang-nyilak vezettek minket:D), de csak megérkeztünk ehhez a barlanghoz is, jaj,dejó! és végre! csatakiáltásokkal kísérve.
Ekkor csattant a második pofon, ugyanis a gyermekek jól felfogott érdekében 5 éven aluliak nem látogathatják a barlangot. Próbáltam én szépen mosolyogni a bácsira, meg mutogatni, hogy hátamon a lányom, de hasztalan.
Mit tehettünk? Leültünk a barlang melletti téren, megittuk a maradék ásványvizünket, megettük a sárgabarackot, az almát, a ropit, amit egy kiadós barlangi túra után szerettünk volna jól megérdemelten elfogyasztani, aztán játszottunk, kergetőztünk, fotózkodtunk, végül felkerekedtünk és hazaindultunk.
Vercsi közben elaludt a hátamon és éppen jókor felébredt, mert kárpótlásul mindenkit meghívtam egy főzelékre a falóba. Ettől valahogy visszakaptuk a hitünket, hiszen a gyerekek azt ehettek, amit szeretnek, nekem pedig nem kellett főznöm.
A kedvem egy időre ugyan elment a kirándulástól, de nem adom fel. Van egy-két olyan ötlet is a tarsolyomban, ami 40 fokban is élvezető és elmehetünk egyedül is:)
~~~♥♥♥~~~