2010. július 28., szerda

Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.

~~~♥♥♥~~~

Apa még tervez.
Még számolgat.
Még előrelát.
Minden reggel.
Minden délben.
Minden este.
Nappal.
Éjjel.
Újra és újra

Én már nem.
Nem tervezek.
Nem számolgatok.
Csak bólogatok.

Nincs készen a konyhabútor?
Jó...
Mégsem hozzák a megrendelt és kifizetett mosogatógépet?
Rendben...
Majd telefonál, mikor tud jönni?
Oké...
Újabb súlyos tízezrek?
Hogyne...

Már nincs jókedv.
Már nincs kacagás.
Már nincs derűlátás.

Lehetne, hogy most lefekszem aludni és addig alszom, amíg minden elkészül, minden meglesz és minden kitakarítódik?


~~~♥♥♥~~~

5 megjegyzés:

  1. Julcsi! EZ a mélypont, innen már csak felfelé lesz a menet! Kitartááááás!!!!
    Gondolj arra, ahogy az első finom sütit majszoljátok, amit az új konyhában sütsz! :-))))

    VálaszTörlés
  2. Ja, igen, azért kitartás! Olyan szép lesz a vége!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Óóóó! Pedig én nem is "felújítok", de most mégis ki akarok szállni... :(

    VálaszTörlés
  4. A szulesre szoktak mondani, hogy annyira megvisseli az anyat, hogy mig nagyon elo az emlek nem akar kovetkezo gyereket. Na en ahogy megszuletett Dani mondam, hogy holnap szulom a masodikat. Egy eve volt a konyhank felujitva es ha csak a mester szo felbukkan hidegrazast kapok, pedig az asztalosig minden egesz jol ment.
    Egyszeruen van egy irracionalitas benne, amit nem ertek. Miert nem lehet jol megszervezni, miert derulnek ki `dolgok`? Kitartas:-)

    VálaszTörlés
  5. Gondolj arra, hogy mennyivel vacakabb lenne, ha költözködnöd kellene... sok motyó... sok doboz... miegymás... ;-)

    VálaszTörlés