Versenyláz

~~~♥♥♥~~~

Nem elég, hogy okosak, még ügyesnek is kell lenniük:)

És ezért képesek vagyunk felkerekedni vasárnap hajnalban, hogy odaérjünk időben és ne kelljen sorban állni a nevezésnél. Az autóban Bende a kezét tördeli és egyre csak hajtogatja, "de izgulok... de izgulok".

És Levente, mint csapatkapitány bemegy egyedül(!) a Földművelődésügyi Minisztériumba a rajtszámokért. Én meg tűkön ugrándozva várom kint és egyre hajtogatom, hogy apa menjen be utána, mert biztosra veszem, hogy nem tudja megcsinálni. Pedig DE!!! (Bocs Levi!)

Aztán elmennek átöltözni, mi lányok meg letelepedünk a Parlament harsogóan zöld füvén (naná, hogy eszünkbe sem jutott plédet hozni, bezzeg mások, a rutinosabbak még széket is hoztak) és várjuk őket, hogy kellően (legalább lelkiekben) felkészítsük őket a versenyre.

Hajrá Tétova tekik!!!!!!

Aztán beállunk melegíteni a tömegbe. Ja, hogy mi nem is fogunk futni? Na és?:)

Aztán visszaszámláláááás ééééés RAJT!

Kép forrása: futanet.hu

 Apát Bende váltja nem kis izgalommal:)

A célba érkező pedig Levi lesz, nem kisebb izgalommal várja, hogy Bendét végre leválthassa.

Kép forrása: futanet.hu

 A boldog célbaérkezés után pedig édes a pihenés.

Ők a Tétova Tekik! Mindegy, hányadikok, mindegy, milyen idővel, lefutottak 6,3 km-t váltóban és ez a lényeg.

Az, hogy a Minimaraton után még indult az igazi Maratoni váltó, az minket már egyáltalán nem érdekelt. Örömmámorban (én még könnyben is?D) úsztunk mindannyian. Mert megcsinálták! Ők a mi okos és ügyes fiaink!

~~~♥♥♥~~~

Verseny utáni kérdés: mikor megyünk legközelebb?
És a következő: Azon már te is indulsz, anya?
Én meg azt mondom: Naná!!!
 
~~~♥♥♥~~~