2010. június 8., kedd

A szív rejtelmei

~~~♥♥♥~~~

Utolsó úszás edzés, bemutató óra.
Ülünk mindannyian az autóban az uszoda felé tartva, amikor a gyerekek elkezdenek arról beszélni, hogy van egy fiú, aki mindig első akar lenni, közben nem is tud úszni. Össze-vissza csapkod és mindig megrúg valakit és tuti, hogy előttük vagy utánuk jön.
Apa: Hát mondjátok meg neki, hogy te nem tudsz úszni, hátul a helyed!
Bende: Á, nincs nekem olyan szívem, hogy én ilyet mondjak neki.


~~~♥♥♥~~~

1 megjegyzés:

  1. Most mond meg, nem ilyenkor van, hogy az ember osszecsokolna oket es aznap o is jobban viselkedik?

    Nekem a multkor volt egy ilyen Danival. M. meselt nekik, es egy nyul volt benne, aki kutyanak gondolta magat. Az volt a kerdes, hogy mit csinalnak, repat adtak neki, kikopte, a csontnak orult, de nem tudta megenni.
    Barni: mondjuk meg neki, hogy o nem kutya, hanem nyul.
    En: jo az?
    Barni: haaat, nem.
    Dani: Faragjunk neki repabol csontot, feherbol...
    Nem tudom elmondani mennyire buszke voltam ra ekkor:-)

    Ezt csak azert meselem el, mert ezektol egyszeruen az ember napi biznytalansaga elszall es erzi, hogy minden rendben van. Alapjaban van rendben.
    Mert azt olyan konnyu megtanitani, hogy okos legyen, de hogy a szive a helyen legyen.... azt nem tudom.


    Egyebkent meg szeretem, mikor a fiukrol meselsz, mert nagyobbak, mint az enyemek es mindig azt erzem, hogy remelem, hogy ha megnonek, akkor ok is ilyen `okosan` dontenek majd. Az a szulinapi keres is annyira edes volt.

    VálaszTörlés