2009. december 4., péntek

Hajnali gondolatok

~~~♥♥♥~~~

Még csak reggel fél hét van, de kiürült a lakás.
Apa már elment dolgozni, az iskolások elmentek rorátéra, Vera pedig még alszik.
Én pedig itt ülök és csak úgy tódulnak a gondolatok a fejembe.

A keresztény családokban, a keresztény embereknél advent időszaka nem csak a karácsony várásról szól. Annál sokkal több. Ez az időszak az új egyházi év kezdetét jelenti, ilyenkor készülünk fel Jézus megtestesülésére.
Ám ezekről beszélni nem kenyerem és nem is igen szoktam (mert saját személyes ügyemnek érzem), de szívesen elmesélném, nálunk hogyan is zaljlik ez.
A mi gyermekeink katolikus iskolába járnak, ahol régi szokás szerint a hajnali misék után agapét, kis vendéglátást szervez minden reggel az épp kijelölt osztály. Ilyenkor a kijelölt osztály tanulói majdnem kötelező jelleggel részt vesznek a misén, míg néhány szülő serénykedik az iskola ebédlőjében Már öt éve megyek egy-egy reggelen -eleinte csak egyszer, aztán kétszer és most háromszor-, hogy én is kenjem a kalácsot, terítsek, mécsest gyújtsak azoknak az ide járó gyerekeknek, akik vették a fáradtságot és felkeltek olyan nagyon korán, hogy így mutassák ki odaadásukat. Öröm látni, hogy mindig milyen sokan vannak. Álmos szemekkel, kócosan majszolják a kalácsot, kortyolgatják a teát és csendben beszélgetnek, nevetgélnek. Észre sem vesszük, ahogy múlik az idő és már be is csengetnek.
És az idén ott ül köztük az én két fiam is minden reggel. félretéve álmosságot, éhséget, fáradtságot. Mentek eddig is, minden évben, de csak a kijelölt napokon, Panni sohasem volt még.  Az  idén valami folytán felkelnek minden reggel hat órakor és szép csendben felöltöznek, útnak indulnak. Annyira szertném tudni mi vezérli a kis lelküket igazából (gyanítom, hogy Bendéét a mise utáni agapé:D), valóban azt érzik, amit gondolom/szeretném, hogy éreznek? Vagy egészen más?
Ma reggel egyikőjüknek sem volt kijelölt napja és mégis: közrefogták Pannit  és hárman  ballagtak a templom irányába, a sötét és kihalt utcán.
Én meg csak álltam az ablakban, integettem nekik, néztem ahogy távolodnak és potyogtak a könnyeim.
Mérhetetlenül büszke vagyok rájuk.
Boldog vagyok, hogy ilyen gyermekeim vannak.

~~~♥♥♥~~~




3 megjegyzés:

  1. Milyen szép......!Büszke is lehetsz!

    VálaszTörlés
  2. Az jutott az eszembe, hogy az en gyerekeim ugyan nem ebben tradicioban nonek fel, de az amit irsz, hogy buszke vagy rajuk, mert olyanok, amilyennek szeretned oket, tradiciotol fuggetlen ertem. Mostanaban, ahogy nonek egyre inkabb erzem, hogy nem csak edesek meg okosak, de valahogy ugy `rendben` vannak. Este mikor elalszanak akkor szoktam neha visszamenni hozzajuk es csak ugy megolelni oket:-)

    VálaszTörlés
  3. Meghatottál! Milyen kár, hogy olyan sok gyerek nem tud ennyi lelki plusszal indulni az életben, mint a Ti csimutáitok! Mennyivel szebb világ lehetne...

    VálaszTörlés