2009. november 20., péntek

Reggeli

~~~♥♥♥~~~

Eleinte, amíg még kicsik voltak, csak azért volt az asztalon, hogy aki szépen megette az ennivalót, az elfújhassa a saját gyertyáját.
Ebből már kinőttek, de a gyertya ott maradt. Minden reggel meggyújtottam, amikor iskolába, óvódába mentek, hogy jól induljon a napjuk, kellemesebben teljen a reggeli. Meg kell is egy kis szépség a lelkünknek, amikor kint még nincs egészen világos. Beszélgetünk, nevetgélünk, készülünk a napra és közben észrevétlenül ott világítanak nekünk az apró mécsesek.
Gondoltam én. Mert néhány napig nem világított. Sőt! Olyan is volt, hogy nem is ültem le velük reggelizni. És szóltak. Hiányolták a gyertyákat. És engem.
Nem gondoltam volna, hogy ez fontos lehet nekik...




~~~♥♥♥~~~

4 megjegyzés:

  1. Méghogy nem gondoltad! De még milyen fontos! Nagyon cuki ez a pöttyös készlet! :D
    Annyi jó és szép ötletet gyűjtök nálad gyermekneveléssel/szeretéssel kapcsolatban! Köszönöm! Azt hiszem, ezt is átveszem! :D

    VálaszTörlés
  2. Milyen jó ez is! Nagyon érzelemgazdag gyerekek lesznek ilyen családban felnőve.

    VálaszTörlés
  3. De jól csinálod... Én valamit elszúrhattam, mert nálunk a dolog a következőképp zajlana: nagy (az amúgy is minimális ) evés helyett a gyertyalángot bámulná, végül hisztis lenne, mert a kaja ottmaradt, de ő el akarja fújni.. (esetleg többször egymás után), kicsi azonmód kimászna az etetőszékből az asztalra, és viaszcseppekkel borítaná a terítőt..

    Hogy kell azt csinálni??!! :D

    VálaszTörlés
  4. Nekünk felnőtteknek sok minden annyira apróságnak tűnik és a rohanásban átlépünk rajtuk, de a gyerkőcök számon tartják ezeket szerencsére,erre én is sokszor rácsodálkozom.Nahát még milyen kicsi, és mégis fontos neki!
    Általuk leszünk angyalok, mesehősök, boszorkák, és ez nagyon-nagyon jó.
    Kellenek a kis mesék amiket csak mi értünk, és miközben mesélünk egymásba fonódik tekintetünk.....
    Jó lenne minél tovább játszani ezt.

    VálaszTörlés