2009. július 28., kedd

Nyár

Karcagon voltam foltvarró táborban. Kedd délutántól szombat délutánig nem láttam a gyerekeimet. Drága jó tündér nővérem (nem véletlenül hívják Tündének☺) vigyázott rájuk. És nagyon jól érezték magukat nélkülem is. Természetesen örültem neki, de a lelkem mélyén kicsit rosszul is esett☺ Mert a nagyok már nem először teszik ezt velem, de hogy Vercsi is?!☺☺☺


~~~♥♥♥~~~

És szombat este csoda történt. Aztán vasárnap reggel is. És vasárnap délben is.



Én meg itt panaszkodom, hogy kamaszodik. Tészta hü.e vagyok!☺

~~~♥♥♥~~~

4 megjegyzés:

  1. szerintem orulj! egy ideig a fiuk szerettek menni nagyszulokhoz, haza sem akartak jonni. szomoru voltam. :-) most mar nem akarnak menni. szomoru vagyok.
    A mosogatasert meg jar neki kuglof!:-)

    VálaszTörlés
  2. Láttál már olyan gyereket, aki nem szereti sem a fagyit, sem a palacsintát? Hát Levi olyan. Egyáltalán nem édesszájú. De ha egy könyvvel jutalmazom, attól felhőtlenül boldog:) És én is:)

    VálaszTörlés
  3. Bizony felnőnek, nem lehetnek mindig a szoknyánk mellet, bizony én is szomorú voltam, mikor kiürült a lakás.
    Neked ez azért, hála az égnek, kicsit még odébb van. :) Főleg, hogy 4-en vannak :)

    VálaszTörlés
  4. Lattam:-) Dani 3 eves lehetett kerdezte a szomszed neni, hogy mit hozzon neki a kozertbol... CSEMEGEUBIT;-)

    VálaszTörlés