2009. május 21., csütörtök

Kényszerszünet

Tegnap este a család kétharmad része felkerekedett, hogy ajándékot vegyen kis keresztfiunknak, aki ma 6 éves. (ISTEN ÉLTESSEN, DOMI!)
A nagy sportáruházba mentünk, ahol mindent ki lehet próbálni.
Többek között a trambulint is.
És ezt természetesen Bende és Panni is kipróbálta.
Panni járt rosszabbul.
Itt még nem gyanakodtam, küldtem volna óvódába:-S.



Aztán mégis kértem időpontot a sebészetre, ahol tárt karokkal fogadtak és megajándékoztak minket egy gyönyörű fehér csizmával:(((

...

Tegnap hazafelé a fejemhez kaptam, mert eszembe jutott, hogy lekéstük a suliban az ebédbefizetést.
És itt kezdődött minden.
Ma reggel ugye rájöttem, hogy muszály(j?) Pannit orvoshoz vinni. Nincs is ezzel baj, csakhogy 11.45-re kaptunk időpontot és Vercsit 11-re kell oltásra vinnem és megígértem a suliban, hogy fél órán belül ott vagyok az ebédpénzzel.
Telefon drága doktor bácsinknak, kérdés: mi legyen? Jöjjenek oda háromnegyed 11-re, megpróbálok odaérni-hangzik a felelet.
Na, de most negyed 11 lesz! Hogy fogom megoldani az ebédbefizetés, oltás, sebészet háromszöget? Itt jött a drága jó nagyi. Befizet helyettem és oltás után vigyáz Vercsire. Taps. Talán sikerül...
Várjuk a rendelőben a drága doktor bácsinkat. 11.05-re ér oda, sűrű bocsánatkérések közepette. Nem baj, mi vagyunk az elsők, még van esély.
11.20-kor már az autóban ülünk. Gyorsan odaérünk, bár be vagyok rezelve rendesen, mert még a Móricz Zsigmond körtérre is mindig tömegközlekedek, mert béna vagyok vezetésben. 11.40-re találunk is parkolóhelyet, lány a karomban, rohanunk.
Senki nincs a váróban, rögtön mehetünk, aztán röntgen, aztán újra vissza, aztán gipszelés.
Lány újra a karomban- immár 2 kg-val nehezebben-, már lihegek, amikor jön a villámcsapás egy kék zacsi képében az autó szélvédőjén. Annyira nem vagyok hozzászokva, hogy elfelejtettem parkolási-díjat fizetni. Pedig az út elején még eszemben volt, de annyira siettünk, hogy addigra kiment a fejemből. A doktornő azt mondta, hogy a törésre a biztosító "már" fizet, majd abból kifizetjük...
Gyors telefon apának, mi történt és gyorsan elmesélem azt is, milyen béna voltam (telefonban mégsem látszik, mennyire mérges és mire hazaér, elszáll a mérge:D).
Aztán sietünk haza, hiszen eddigre már 1 óra van. Panni a nagy izgalomtól el is alszik az autóban.

Most itt ülök és ezt a bejegyzést írom, lányok alszanak. Horgolni akartam, de annyira remeg a kezem, hogy nem tudok. Nem vagyok egy kétségbeesős típus, de mostanában egyre többször tör rám ez az érzés... Érzem, már közelednek a hullámok, amik nemsokára elborítanak...

Már a házunk elé kanyarodunk, amikor egy rozzant, nem túl bizalomgerjesztő lomis autó nem túl bizalomgerjesztő sofőrje majdnem belénk jön, mert nem adja meg az elsőbbséget. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy veszekedős fajta, de amit a pasi akkor kapott tőlem, azt nem teszi zsebre.
És a felismerés még csak ezután jött: 10 napig ki sem mozdulhat(na) Panni a lakásból... Levit holnap reggel vérvételre kell vinnem... nem rendeltem koszorút Erzsi néni temetésére, ami holnap délelőtt lesz... holnap délután családi buliba megyünk/mennénk... szombaton vidámság napja a suliban, én festeni mennék, délután a szülinapos köszöntése... vasárnap duatlon EB-re mentünk volna...

Most így áll a helyzet, azaz fekszik:)


Valaki egyszer azt mondta: úgy szép az élet, ha zajlik. Hát, én most örülnék egy kis nyugalomnak... Akkor talán magammal is tudnék foglalkozni... a 3 napja tartó fejfájásommal és a kínzó torokgyulladással...

10 megjegyzés:

  1. Jobbulast!Valamint kicsit nyugodtabb napokat kivanok nektek!Fruzsi

    VálaszTörlés
  2. Drága Julcsi! Ez már tényleg sok!Jaj,de emlékszem ezekre!!!!Nem lehet sosem elfelejteni,igaz néhány éve ért csak véget,illetve nem ért véget,csak már nem vihetem a karomban a zokogó lányomat.:(
    Csak az a gyanús,ha nem jön telefon...Olyan,mint amikor kicsik voltak:ha csend volt a szobában,akkor valami nem jó történt....
    Valaki nem tud neked besegíteni???

    VálaszTörlés
  3. nincs is rosszabb a nemegészségnél :-(
    ...és ha várt és tervezett programok borulnak...
    ...és ha egyszerre több helyen kéne lenni...
    nagy ölelés a Duna túloldaláról, a betegeknek meg gyors gyógyulást és türelmet!

    VálaszTörlés
  4. j :)))

    Mielőbbi jobbulást a csöppnek, neked pedig nagyon sok erőt, kitartást kívánok!!!

    VálaszTörlés
  5. Fruzsi! Köszönjük mindkettőt!:)

    Mammka! Itt van segítségnek a nagyi, ha épp ráér. Ma pedig itthon van a férjem, elvitte Levit vérvételre.

    Violini! Megoldjuk!:) Viszontölelés:)) Ha van kedvetek, gyertek! Mi itthon vagyunk:)))))

    VálaszTörlés
  6. jaj! az en 2 kicsitankom eletveszelyes, de eddig meg semmi sem tortent, igy en nagyon fel vagyok keszulve, hogy valamikor fog:-) Szoval nagyon ertelek es ugy szeretnek valami biztatot mondani;-(

    VálaszTörlés
  7. JUlcsi,sok ez egyszerre...légy türelmes,elmúlik valahogy...ne felejtsetek el jókat rajzolni a gipszre :-).Nekem nagyon sokszor volt gipszem,jót tesz egy hosszú,fa kötőtű:ilyen melegben nagyon tud viszketni :-(

    VálaszTörlés
  8. Kata! Mindenki a hosszoú kötőtűt javasolja, de ha hiszitek, ha nem, nincs itthon ilyenem. Mindenem van, de az nincs:)))))

    VálaszTörlés