Mi nem fogunk ugyan dőzsölni, torkoskodni ma sem, de a böjti időszakról van néhány kedves gyerektörténetem.
Két évvel ezelőtt, az akkor 8 éves Levente szentül elhatározta, hogy ő bizony megmutatja milyen önfeláldozó és a Nagyböjtben csak vizet iszik. Hogy be tudja-e tartani? Hittük is meg nem is. De betartotta!!! Mi, az elvetemült szülei, gonosz Sátán módjára nem háromszor, de többször próbáltuk megingatni. Ám ő hajthatatlan volt! És mi rettenetesen büszkék voltunk rá. Jutalmul -bár egyáltalán nem szokás nálunk- a húsvéti nyuszi hozott neki egy üveg kólát:)
A többi történet pedig már a mostani böjtre vonatkozik.
Tegnap este kínáltuk a gyerekeket sült hússal, amit muszály volt megsütnöm. Bende felháborodottan, "tehülyevagy" nézéssel fordul édesapjához:
-De hát ma hamvazó szerda van!!!!!
A böjtben arról kell lemondani, amit a legjobban szeretünk... Ezért mi nem fogunk iskolába menni!:))))
E gondolat értelmi szerzője Levente volt. Hol van már a két évvel ezelőtti kisfiú, aki olyan komolyan vette a dolgokat?
Hát itt: tegnaptól szintén csak vizet hajlandó inni. Még reggel is vízzel kell ébresztenem, a forró tea helyett.
Julcsi, ez nagyon aranyos történet!
VálaszTörlésMost tudtam csak visszaolvasni a blogodat, és köszönöm, hogy hiányoltál, igazán jól esett. Sajnos családi okokból kifolyólag a másik blogomat bezártam a nyilvánosság előtt, de most elkészültem az újjal, ami nyitott mindenki előtt.
Na kérem,ez igazi hőstett,erre a legtöbb felnőtt sem alaklmas.
VálaszTörlésAsszem kiteszem a gondolatbeli példaképeim közé a fiad,és majd rá gondolok, ha el akarok csábulni valami finomságra :-)