~~~♥♥♥~~~
Tegnap kaptam meleg futóruhát.
Most már minden akadály el van görgetve előlem.
Nem adhatom fel.
Végképp nem.
~~~♥♥♥~~~
2010. október 30., szombat
2010. október 29., péntek
Hmm...
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
Tegnap este az alábbi párbeszéd hangzott el a családfő és a családanya között:
-Te tényleg fogytál.
-Á, dehogyis!
-De az arcodon látszik nagyon!
-Azt csak a nyúzottság teszi.
-Mostanában olyan változó...
-...
-De miért?
-Ha én azt tudnám...
Észrevette:)
~~~♥♥♥~~~
2010. október 28., csütörtök
Sapka
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
Nem hajlandó reggelente sapkát venni. Mondjuk megértem, mert én is utáltam annak idején. Ennek ellenére minden reggel megkérdezem tőle. Ma azzal az ötlettel álltam elő, hogy kötök egyet neki is. Kérdem fogja-e viselni? Á, majd ő inkább horgol magának:)
Szeretem:)
~~~♥♥♥~~~
Napi bölcsesség
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
A lelki nyomor és a tisztaság egyenes arányban állnak egymással.
Ha lehangolt vagy, ügyetlen is vagy. Ha ügyetlen vagy, kiejted a kezedből a kávéval teli csészét. Ha kiejted a kezedből a csészét, mindent összekensz. Összekened magadat is, így gyorsan átöltözöl, a piszkos ruha megy a mosógépbe más egyébbel együtt. Ha összekented a hűtőt és a konyhaszekrényt, akkor letörlöd, még a hiányzó fiókba befolytat is. Ha már azt a két fiókot kimostad, kimosod a többit is. Ha már a padlóra is ment, ott is felmosol. Ha felmostál a konyhában, akkor már felmosol az előszobában is. Ha már az előszobában is felmostál, felmosod a mellékhelyiségeket is. Ha már ott is felmosol, kitakarítod a kádat és a wc-t is. Ha kitakarítottad a kádat és a wc-t is, gyorsan kiteregeted a ruhákat. És már rend is van!
Más napokon meg csak kóvályogsz, azon tűnődve, mihez is fogjál. Pedig megy ez...
~~~♥♥♥~~~
2010. október 27., szerda
Mindenszentek
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
Ünnep. Szomorú ünnep.
Sosem gondoltam még végig, de napok óta másra sem tudok gondolni, hogy akik kicsit is többet jelentettek nekem gyerekként, azok már elmentek. Az pedig, aki tulajdonképpen (ezért biztos megkapom a méltó büntetésem) semmit (nagyon gonosz vagyok, érzem...), az itt van. Pedig ő az anyám...
Elment a nagymamám, a keresztanyám, az apukám...
Az apukám, aki nem is volt az apukám. Mondhatnám, hogy mostohaapám. De nem mondom, mert úgy szerettem, mintha az igazi lenne. Aki megvédett, ha kellett, aki összeszidott, ha kellett, aki kiállt mellettem, ha kellett. A maga egyszerű, de igaz módján. Egyszer elkövettem egy nagy hibát, ő akkor is ott volt. Mellettem, velem. Ha még most is élne, lenne másik nagypapája is a gyerekeimnek. És talán másik nagymamája is. Így csak egy nő van, akit messzi nagyinak hívunk és akit időnként kötelességszerűen meglátogatunk és aki elvárja, hogy papának hívjuk azt az ember, akihez most újra hozzáment feleségül. Ötödszörre.
~~~♥♥♥~~~
Pillanat
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
Egy ici-pici pillanatra megcsapta az orromat az az összetéveszthetetlen és ismerős illat, amikor odahaza begyújtottunk a cserépkályhába. Mennyire szeretném ezt átélni újra, gondolom. De rájövök hogy mégsem. Amire emlékezhetnék az szintén csak egy pillanat. A gondtalanság is csak egy pillanatig tartana. Inkább a pofonokra, a veszekedésekre, a magamnak szerzett lopott pillanatokra tudnék emlékezni. Az meg nem hiányzik. Most már van annál sokkal jobb, fontosabb és igazabb.
~~~♥♥♥~~~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)