Utánozás, majomszokás

Vercsi szemében Panni a bálvány, akit követni kell tűzön-vízen. Ha Panni rajzol, Vercsi is. Ha Panni eszik, Vercsi is. Ha Panni pisilni megy, Vercsi is. Ha Panni ugrál, Vercsi is. Ha Panni olvas, Vercsi is.

Most épp Panni hány, Vercsi is.

És mert Vercsi hány, Bende is.

Egy a baj csupán. Nincs annyi hányós vödrünk, ahány gyerekünk.

Ui1: Picibabaként hányták le utoljára a ruhámat.

Ui2: A száradó ágynemű fordított arányban van az összehányt ágyneművel.

Ui3: Ebben a bejegyzésben feltűnően sok a hányás szó. Egy magyar tanár biztos nem fogadná el, mint fogalmazás.

Ui4: A doktorbácsink távoztában körülnézett az ajtóban és azt mondta, tavaly ilyenkor már a húsvétra készültem.

Lábügy

Hogy jó hírt is mondjak, tegnap végre (beutaló-kálvária, időpont-kálvária, orvosválasztási-kálvária, szülői időhiány-kálvária) eljutottunk Bendével egy ortopédiára is. Szerencsére nincs semmi komoly baja a lábának, a lúdtalpon lehet segíteni aktív és rendszeres tornával. 

(Az én rémálmaim műtétről meg gyógycipőkről szóltak, különösen amikor meg láttam azt a "csontkinövést" a lábfején:D)

Az a legrosszabb...

a fejfájásban, hogy mindenben gátol ez a dög. Belülről nyomja a szememet ez a fránya és majd kiszakad a helyéről a sebhelyem, pedig semmi köze a fejemhez, inkább a nyakamhoz.

Nem látok, nem hallok, nem beszélek:)

Kép forrása: caesarom.lapunk.hu

Légy becsületes!

~~~♥♥♥~~~

Erről beszélt Antal atya a tegnapi evangéliumban. 

Én pedig megnyugodtam, mert a fiúk betegek ugyan, itthon is maradtak, de legnagyobb gondjuk az volt, hogy akkor most mi lesz az iskolával? Mert dolgozat lesz angolból. Meg akkor hogy fogják bepótolni a leckét? 

Ők így becsületesek, a maguk módján. Amit csinálnak, azt szívvel-lélekkel csinálják, mégha nekem néha nem is úgy tűnik. Folyton elégedetlen vagyok, pedig nagyon is jó helyen vannak, jó irányba tartanak.

És ha valaki aggódna, hogyan is fogjuk eltölteni az időt, amit muszáj ágyban tölteniük (én bizony aggódtam az elején), megnyugtathatom: elég néhány 5-6-7 évvel ezelőtti képregény-újság, amiben még a rejtvények sincsenek megfejtve. Nyert ügyem van:)

~~~♥♥♥~~~

Levelezések és időbeosztás

~~~♥♥♥~~~

Nőnek. Okosodnak. Önállósodnak. Hozzá kell szoknom...

A minap nem értünk haza időben és Levente nem talált minket itthon. Ez a levél fogadott az ajtó előtt, a kissámlin.

Bende tegnap úgy jött haza az iskolából, hogy neki feltétlenül gépeznie kell (hétköznap nem lehet, csak nagyon ritkán), mert kigondolt egy meglepetést: időbeosztást mindhármuk számára. Ha jól végzik a feladataikat, piros pontot írhatnak be magunak (én nem!). Kedvencem az "indulj el a suliba és szerezz jó jegyeket!" és a "suli..." rubrikák:)

Panni (aki mostanában szörnyen érzékeny és szörnyen utálatos:( ) nem akarja mások előtt elmondani bánatát (még szerencse, hogy egyáltalán el akarja mondani), inkább leírja. Amit talál az autóban, éppen arra:) (A válaszaim is hasonló fecnikre íródtak.)

És mi újság Vercsivel? Ez:(

~~~♥♥♥~~~

Az alma és az ő fája

~~~♥♥♥~~~

Valamikor tavasszal kisebbfajta kálváriát jártam végig a fogorvosnál. Péntek óta hasonlóan rögös, fájdalmas és bánatos utat járunk Pannikával. Ma reggel végül kihúzták a fogát...



~~~♥♥♥~~~

Folytatás

Pénteken reggel: fáj a fogam, majd elmúlik. Levit és apát útnak kell indítani a vérvételre. (Nem sokkal később jön a telefon, hogy Levi elájult a villamoson, nem iskolába megy, hanem haza:( Milyen jó, hogy nem én vittem, fel sem bírtam volna emelni...)

Péntek délután: egyre jobban fáj a fogam, be kell vennem fájdalomcsillapítót. Aztán indulunk a buliba. Ott még jobban fáj a fogam, muszály kérnem újabb fájdalomcsillapítót a házigazdáktól. Adnak is, mostmár egy ütőset, de nem használ. Tartalékba kapok még kettőt.

Péntek éjszaka: Se jegelés, se fájdalomcsillapító nem hat, az arcom egyre nagyobb. Éjjel megszületett az elhatározás és a levél Ildinek, nem megyek a festős szeánszra, bár a szívem szakad meg.

Szombat reggel némi alvás után: összekészítem a csapatot a suli Vidámság napjára, aztán Vercsit autóba, nagyinál leadom, én buszozok tovább a fogorvoshoz.

Fél 10: megérkezem a rendelőbe, rövid várakozás után be is hívnak. Digitális röntgen: fogbélgyulladás és ciszta, talán szájsebészeti műtétre nem lesz szükség! Érzéstelenítő, amalgám tömés kiszedése, gyógyszeres tömés. Hagyományos röntgen, mert valami nem tetszik az egyébként nagyon kedves, helyes doktornőnek. Várakozás.

Negyed 11: Újra behívnak. A gyökérkezelt, koronás fogamnak az egyik gyökere nem lett betömve(?), szuvasodás kezdődött, ami cisztát okozott, ki kell húzni. Talán úgy 40-50 percet ülök a székben: a fog darabokban jön ki, annyira elszuvasodott az egész, az egyik gyökér függőlegesen kettétörik. Digitális röntgen után újra hagyományos röntgen, mert mintha lenne még benn valami. Újabb várkozás.

Fél 12: A kezeim és a lábaim már nagyon remegnek, részben az idegességtől, részben az éhségtől, a nemalvástól és az érzéstelenítőktől, alig bírok ülni a széken. Szólítanak újra. Bizony jól látták, újra be kell ülnöm a székbe. Még egy kb. 6 mm-es darabot bányásznak ki a számból, a végén ott az a bizonyos ciszta. Itt már -szégyen, nem szégyen- sírtam a fájdalomtól.

Negyed 1: Majd' elájulok a végösszeg hallatán, nincs is nálam annyi pénz. Kilépve a rendelőből telefon az aggódó családnak, még élek. Elbőgöm magam. Hazafelé sehol nem találok gyógszertárat, pedig kéne fájdalomcsillapító és antibiotikum.

Ennyi volt a tegnapi nap krónikája. Azóta fájdalomcsillapítón élek ugyan, de már tudtam aludni éjszaka valamicskét.

Szertnék végre unalmas, szürke hétköznapokat...

Kényszerszünet

Tegnap este a család kétharmad része felkerekedett, hogy ajándékot vegyen kis keresztfiunknak, aki ma 6 éves. (ISTEN ÉLTESSEN, DOMI!)
A nagy sportáruházba mentünk, ahol mindent ki lehet próbálni.
Többek között a trambulint is.
És ezt természetesen Bende és Panni is kipróbálta.
Panni járt rosszabbul.
Itt még nem gyanakodtam, küldtem volna óvódába:-S.



Aztán mégis kértem időpontot a sebészetre, ahol tárt karokkal fogadtak és megajándékoztak minket egy gyönyörű fehér csizmával:(((

...

Tegnap hazafelé a fejemhez kaptam, mert eszembe jutott, hogy lekéstük a suliban az ebédbefizetést.
És itt kezdődött minden.
Ma reggel ugye rájöttem, hogy muszály(j?) Pannit orvoshoz vinni. Nincs is ezzel baj, csakhogy 11.45-re kaptunk időpontot és Vercsit 11-re kell oltásra vinnem és megígértem a suliban, hogy fél órán belül ott vagyok az ebédpénzzel.
Telefon drága doktor bácsinknak, kérdés: mi legyen? Jöjjenek oda háromnegyed 11-re, megpróbálok odaérni-hangzik a felelet.
Na, de most negyed 11 lesz! Hogy fogom megoldani az ebédbefizetés, oltás, sebészet háromszöget? Itt jött a drága jó nagyi. Befizet helyettem és oltás után vigyáz Vercsire. Taps. Talán sikerül...
Várjuk a rendelőben a drága doktor bácsinkat. 11.05-re ér oda, sűrű bocsánatkérések közepette. Nem baj, mi vagyunk az elsők, még van esély.
11.20-kor már az autóban ülünk. Gyorsan odaérünk, bár be vagyok rezelve rendesen, mert még a Móricz Zsigmond körtérre is mindig tömegközlekedek, mert béna vagyok vezetésben. 11.40-re találunk is parkolóhelyet, lány a karomban, rohanunk.
Senki nincs a váróban, rögtön mehetünk, aztán röntgen, aztán újra vissza, aztán gipszelés.
Lány újra a karomban- immár 2 kg-val nehezebben-, már lihegek, amikor jön a villámcsapás egy kék zacsi képében az autó szélvédőjén. Annyira nem vagyok hozzászokva, hogy elfelejtettem parkolási-díjat fizetni. Pedig az út elején még eszemben volt, de annyira siettünk, hogy addigra kiment a fejemből. A doktornő azt mondta, hogy a törésre a biztosító "már" fizet, majd abból kifizetjük...
Gyors telefon apának, mi történt és gyorsan elmesélem azt is, milyen béna voltam (telefonban mégsem látszik, mennyire mérges és mire hazaér, elszáll a mérge:D).
Aztán sietünk haza, hiszen eddigre már 1 óra van. Panni a nagy izgalomtól el is alszik az autóban.

Most itt ülök és ezt a bejegyzést írom, lányok alszanak. Horgolni akartam, de annyira remeg a kezem, hogy nem tudok. Nem vagyok egy kétségbeesős típus, de mostanában egyre többször tör rám ez az érzés... Érzem, már közelednek a hullámok, amik nemsokára elborítanak...

Már a házunk elé kanyarodunk, amikor egy rozzant, nem túl bizalomgerjesztő lomis autó nem túl bizalomgerjesztő sofőrje majdnem belénk jön, mert nem adja meg az elsőbbséget. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy veszekedős fajta, de amit a pasi akkor kapott tőlem, azt nem teszi zsebre.
És a felismerés még csak ezután jött: 10 napig ki sem mozdulhat(na) Panni a lakásból... Levit holnap reggel vérvételre kell vinnem... nem rendeltem koszorút Erzsi néni temetésére, ami holnap délelőtt lesz... holnap délután családi buliba megyünk/mennénk... szombaton vidámság napja a suliban, én festeni mennék, délután a szülinapos köszöntése... vasárnap duatlon EB-re mentünk volna...

Most így áll a helyzet, azaz fekszik:)


Valaki egyszer azt mondta: úgy szép az élet, ha zajlik. Hát, én most örülnék egy kis nyugalomnak... Akkor talán magammal is tudnék foglalkozni... a 3 napja tartó fejfájásommal és a kínzó torokgyulladással...

Szomorú reggel és gyerekszáj

Emlékeztek még a szomszéd nénire, akiről még az "anyablogon" meséltem? (Ha nem, itt elolvashatjátok.)

Ma reggel a férjem munkába indult. Egyszercsak sietve jön vissza és rohan a kulcsosszekrényhez: "Erzsi néni nagyon jajgat!" Kiugrottam az ágyból, magamra rántottam egy nadrágot és úgy, ahogy voltam vizes hajjal rohantam én is. Míg a férjem telefonált a mentőknek, én kinyitottam az ajtót. Szegény drága öreg ott feküdt az ágyon, alig tudott magáról. Míg vártuk a mentőket, borogattam és ez a jó lélek egyfolytában azt hajtogatta, hogy ne haragudjunk, hogy ennyi gondot okoz és köszöni és mi van a gyerekekkel? Még ekkor sem magára gondolt. Rossz belegondolni, hogy mióta feküdhetett ott, mert nem hálóruha volt rajta és mi van, ha a férjem nem hallja meg...
Végül a mentők bevitték a közeli kórházba. Délután viszem utána az összepakolt táskát (valamit sejthetett). Tudjátok mit mondott a doktornő? Ha lehet, most ne adjam oda a holmiját, mert a délelőtt biztos vizsgálatokkal, ide-oda hurcolásokkal fog telni, és sajnos vannak kórházi szarkák, nehogy lába keljen. Annyira elszomorító és felháborító!

De hol jön itt a gyerekszáj?!
Míg a mentősök ápolták Erzsi nénit én felébresztettem a gyerekeket, mondtam, most kivételesen vegyék ki maguknak a ruhát, mosakodjanak, hamarosan jön a Nagyi. Mire a mentősök elmentek, már megérkezett a nagymama, az én drága fiaim már felöltöztek, megmosakodtak és még meg is ágyaztak! Miközben reggeliztek, elmeséltem nekik, mi történt Erzsi nénivel és hogyan tudtunk bemenni a lakásába: még a tavalyi kórházi tartózkodása alatt adott egy kulcsot és azt mondta, maradjon is nálunk, ki tudja mikor lesz rá szükség. Végül hozzátettem, milyen jó, hogy mi családban élünk és itt vagyunk egymásnak. Ő szegény egyedül él és milyen jó, hogy apa meghallotta és hogy a kulcs is nálunk volt.
Erre Bende: A Jóisten akarta így!:))) (Gyanítom, hogy ma hittan órán Erzsi néniért fog imádkozni.)

Betegség

Az elmúlt két napot Panni itthon töltötte.
Így múlattuk az időt:


Már tudnak együtt babázni


Tánc és ének (jobbhíján)a fésűbe.

Egész nap két albumot hallgattunk. Szívből ajánlom nagyobb korú gyermekeknek.
Kis musical album
Kócos kis ördögök