-4

Van abban valami veszettül jó érzés, amikor a szokásos havi ötyén többen is azt mondják, hogy fogytam. És én büszkén mondom: IGEN:)

Gáz van

Ha a diéta miatt csak egy banánt és egy pohár narancslevet reggelizek és aztán délben a szájzár miatt kihúzzák a bölcsességfogamat és csak onnantól számított három óra múlva ehetek, mikor már így is csillagokat látok az éhségtől, az gáz. Nagyon gáz.

És hogy este vendégségbe megyünk, ahol ugyan próbálok csak a salátára koncentrálni, de a finom kolbászos melegszendvics és az illatos almás-rebarbarás torta megteszik a hatásukat, menthetetlenül elcsábulok, az még nagyobb gáz. Nagyon nagy gáz.

Úgyhogy akik alant tiszteletüket fejezték ki és hősként tekintettek rám a diéta miatt, azok most dobálhatják rám a köveket...:(

Hiába, ember vagyok. Nem manöken...

Még jó, hogy a vendégség előtt megköpölyöztek és méregtelenítettek, most van hova eljuttatnom azt a rengeteg káros holmit, amit azóta az arcomba tolok:)

Lemondás

A diétában nem az a rossz, hogy nem nassolhatok (bár ez is nagy önfegyelmet igényel), nem is az, hogy külön kell főznöm (bár ez sem könnyű), de még csak nem is az, hogy folyton figyelnem kell, hanem az, hogy nem csipegethetek. 

Nem kérhetek egy falatot a gyerek kolbászos kiflijéből, nem kaphatom be a fél májkrémes kenyeret, amit meghagytak reggeliről, ami egyben az én reggelim is (lenne), nem ehetek délután egy almát, nem szopogathatok el egy cukorkát, nem ehetem meg a megmaradt csokinyuszikat.

De az elhatározás ezúttal szent és megingathatatlan. Sokat segít az a szájzár, ami percre pontosan a diéta kezdetén jött elő és ami még mindig gondot okoz egy banán elfogyasztásánál is. Fájdalmatlan, de makacs.

Három hónap múlva egy karcsú hölgy képét fogom megmutatni, akire rá sem ismer senki.

Vagy nem.........

:)