A következő címkéjű bejegyzések mutatása: első. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: első. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 1., szerda

Apró örömök

Már el is felejtettem, milyen jó érzés, amikor a gyermek este nem hajlandó pelenkát venni és reggel szárazon ébred. Büszkeség a köbön, hisz nemrég még azon aggódtam, hogy pelenkában fog érettségizni is.
Milyen jó, hogy újra van egy picikém:)

2010. október 27., szerda

Első

~~~♥♥♥~~~

Ilyetén formában legalábbis az első bejegyzés:)
Köszöntök mindenkit az én kis titkos társaságomban!:) Örülök, hogy velünk tartotok továbbra is!

Kezdetnek álljon itt egy ma reggeli szösszenet.
-Adhatok egy jó reggelt ölelést? (eltol magától)
-Akkor egy jó reggelt puszit!
-Púúj!
-Na, ez nem szép, igazán! Akkor adjál te!
-Én csak szejetlek!

~~~♥♥♥~~~

2010. szeptember 20., hétfő

Na, erről beszélek

~~~♥♥♥~~~

Itt szeretnék én már tartani...
Amikor vigyorogva jön ki a 14 fokos Dunából és amikor örömittasan mosolyog, mert MEGCSINÁLTA! 
És amikor azon bánkódik, hogy CSAK 28. lett, én azzal biztatom, hogy lehetett volna utolsó is, nem? Én az lettem volna. Sőt! Utolsó utáni...:)

~~~♥♥♥~~~

2010. június 14., hétfő

Versenyláz

~~~♥♥♥~~~

Nem elég, hogy okosak, még ügyesnek is kell lenniük:)
És ezért képesek vagyunk felkerekedni vasárnap hajnalban, hogy odaérjünk időben és ne kelljen sorban állni a nevezésnél. Az autóban Bende a kezét tördeli és egyre csak hajtogatja, "de izgulok... de izgulok".
És Levente, mint csapatkapitány bemegy egyedül(!) a Földművelődésügyi Minisztériumba a rajtszámokért. Én meg tűkön ugrándozva várom kint és egyre hajtogatom, hogy apa menjen be utána, mert biztosra veszem, hogy nem tudja megcsinálni. Pedig DE!!! (Bocs Levi!)
Aztán elmennek átöltözni, mi lányok meg letelepedünk a Parlament harsogóan zöld füvén (naná, hogy eszünkbe sem jutott plédet hozni, bezzeg mások, a rutinosabbak még széket is hoztak) és várjuk őket, hogy kellően (legalább lelkiekben) felkészítsük őket a versenyre.

Hajrá Tétova tekik!!!!!!
Aztán beállunk melegíteni a tömegbe. Ja, hogy mi nem is fogunk futni? Na és?:)
Aztán visszaszámláláááás ééééés RAJT!
Kép forrása: futanet.hu
 Apát Bende váltja nem kis izgalommal:)
A célba érkező pedig Levi lesz, nem kisebb izgalommal várja, hogy Bendét végre leválthassa.
Kép forrása: futanet.hu
 A boldog célbaérkezés után pedig édes a pihenés.
Ők a Tétova Tekik! Mindegy, hányadikok, mindegy, milyen idővel, lefutottak 6,3 km-t váltóban és ez a lényeg.

Az, hogy a Minimaraton után még indult az igazi Maratoni váltó, az minket már egyáltalán nem érdekelt. Örömmámorban (én még könnyben is?D) úsztunk mindannyian. Mert megcsinálták! Ők a mi okos és ügyes fiaink!

~~~♥♥♥~~~

Verseny utáni kérdés: mikor megyünk legközelebb?
És a következő: Azon már te is indulsz, anya?
Én meg azt mondom: Naná!!!
 
~~~♥♥♥~~~

2010. január 6., szerda

Vercsi beszél

~~~♥♥♥~~~

Nem nagyon írtam erről, mert bár jó lenne megörökíteni, nem biztos hogy másoknak olyan izgalmas dolog, amikor egy baba elkezd beszélni. Nekünk feltétlenül és a nagyok csuda élvezik, hogy Verocs mindent mond utánuk.
Most csak azért írok erről, mert ma reggel, amikor a fiúknak integettünk az ablakból Vercsi imígyen szólt a babájához: nézd, baba, hó ott.
Az első összefüggő mondata (éppen ma) 22 hónaposan:)
Eddig is mondott efféléket, hogy Pacsi neeee, vagy Bede bátott vagy Leli gyeje vagy Epete nédzük. Tehát már szavakat is összerakott, de az első összefüggő mondata az a mai napon datálódott, ezt feltétlenül nyomot kíván maga után:)

Bár most eszembe jutott, hogy nemrégiben egy párbeszéd is lezajlott közöttünk és már az is eseményszámba ment.
V: Nnnnna.
A: De hát ott van!
V (mérgesen): Teci nnnna.

Magyarra fordítva:
V: Kérek inni.
A: De hát ott van!
V: De én tejcsit kérek inni.

Szóval a gyerek fejlődik a beszéd, párbeszéd terén is. Vannak kedvenceink, de legjobban azt szeretik a gyerekek, amikor végigmutogatattják vele a testrészeit. És ami "megdöbbentő" volt, Vercsi tudja, melyik a nyaka vagy a háta. Merthogy a szeme, füle, orra, haja az alap, na de a háta? Amit nem is lát?:))

A mi dolgunk pedig már csak annyi, hogy élvezzük a társaságát:) Na jó, nem!

~~~♥♥♥~~~

2009. szeptember 7., hétfő

Megcsinálta

~~~♥♥♥~~~

Az utóbbi időben, amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Most is.
Egy ideje bújja az úszásról szóló könyveket. Ez még rendben is van, hiszen gyerekkora óta úszik, később vizilabdázott. A Balaton-átúszásokról, öböl-átúszásokról, az utóbbi időben 24 és 12 órás úszásokról már nem is beszélve.
Aztán jöttek a kerékpározásról szóló könyvek, de még ez is rendben van, hiszen kerékpározik az egész család.
Később elkezdett futni és sorra jöttek a futással kapcsolatos könyvek is. És tegnap részt vett élete első futóversenyén. És végigcsinálta!
Büszkék vagyunk rád, édesapa!



Egy baj van, hogy mostanában a triatlonnal kapcsolatos könyvek kezdenek feltünedezni a könyvespolcon:)
És apa! Nem lehetne, hogy legközelebb a "Hogyan varázsoljunk a semmiből kertes házat?" című könyvet vegyem észre a polcon?!:D

2009. szeptember 1., kedd

Elkezdődött

~~~♥♥♥~~~

Immáron hárman mennek minden reggel...



Levi megjegyzése az egészhez, amikor egy ismerőssel (szintén iskolába járó) beszélgettek:
-Vagyunk itt négyen. Hárman vannak, akik nem várják az iskolát és van köztünk egy, aki még tudatlan.

(Csak most néztem meg jobban: egyik fiú sem a féltett kincsét szorongatja ám:D)

~~~♥♥♥~~~

2009. június 4., csütörtök

Hajvágás, ballagás, kerékpár

Hétfőn Veronika átesett a tűzkeresztségen és levágtuk, azaz a drága nővérem levágta a haját:) "Bundeszligás" frizura helyett most van gomba frizura, ami a tesói szerint fiús:/.


Aztán a kis bice-bóca ma elballagott az óvódából és szeptembertől iskolás lesz. Fel nem foghatom...



Még nem merem elkiabálni, de ha minden igaz, holnaptól boldog tulajdonosa lehetek egy ilyen biciklinek:D Örömömben vasárnap körbetekerem a Velencei-tavat. Csak ne essen az eső...

2009. március 6., péntek

1.

Ég a gyertya, ég,
Egy kis gyertya ég,
Azt kívánjuk Vercsikének,
Éljen soká még!


2009. január 20., kedd

Első bejegyzés

Gondoltam egyet és külön folytatom a kreatív blogomat és nyitok egyet a családomról is.
Ugyan a kettő nálam szorosan összefügg, de lehet hogy vannak olyanok is, akik nem nézik jó szemmel az időnként /mindig:D/ felbukkanó gyermekfotókat. Ha mégis hiányozna nekik, itt ebben a blogban megtalálják.
Akik pedig eddig is kedvelték ezeket a bejegyzéseket, azok itt szintén megtalálják.

Ez a blog főleg a gyermekeimről, időnként jól sikerült és közölhető konyhai remekeimről (ki tudja? lehet, hogy egyszer majd ez is kinövi magát egy új bloggá...), feltétlenül megosztandó gondolatmenetekről fog szólni, a tőlem megszokott(?) csapongó stílusban:)

Terveim szerint egyszer... majd... átkerülnek az idekívánkozó bejegyzések az "anyablogról". Ha rájövök, hogyan kell...:)

Kezdetnek álljon itt egy egyveleg az én négyesfogatomról:)