Egyveleg

Levi a tábort első körben négy szóval foglalta össze: jó, fárasztó, rövid, élménydús.

(Mit félek én annyit, nem is tudom....) Egyébként meg 135 km-t bringáztak az öt nap alatt.

Panninál szerencsére nem volt borsófőzelék, de nagyon sokat kirándultak. És az összes zoknijának a talpa fekete volt a kosztól. Hogy csinálta????

Bende viszont reménykedve kérdezte meg az éppen hazaérkezőktől, hogy ugye nagyon rossz volt, mert neki a tavalyi nagyon rosszul sült el. Nem is ment az idén.

Vercsike meg hivatalból elkapta a pillangó vírust, hisz pillangó lesz a jele az oviban. Most már tuti.

Nekem van egy újabb nyavalyám, ki tudja ez már a hányadik. Már elkezdtem immunt erősíteni, pedig én aztán direktben sosem, csak néha a gyerekeknek.

Apa meg él, mint hal a vízben:)

Holdfogyatkozás

Gondoltunk egyet tegnap este és zúztunk egyet az éjszakában.

Csak a Gellért-hegyre mentünk és nem maradtunk sokáig, de abba belefért a Hold nézése, evés, kutyus etetés, fotózás, bújócskázás. És remek volt a hűvös-langyos nyári éjszaka, felsejlett az első andalgós randevú emléke, illata, gondtalansága...

(Látszanak a jól sikerült éjszakai fotóim?:))) Nem is bírok leállni... )

Ezt is, azt is

Kicsi Panka nem csak néptáncolt, hanem jazz-balettozik is.

Nem csak kisszínpadon, kis közönség előtt...

...hanem nagyszínpadon, nagy közönség előtt is.

És ha azt mondom, hogy egy cseppet sem volt lámpalázas, akkor egy cseppet sem hazudok:)

Kiscserkész

Fogadalmat tett, befogadták, köszöntötték.
Mától hivatalosan is cserkész

 

Murphy

Törvény: Ha nem alszod ki magad, alapdolgokat felejtesz el. Pl. lekapcsolni az autó lámpáját, miután kiszállsz.

Folyománya: lemerül az akkumulátor, nem indul az autó és csak női vezetők vagy öltönyös urak járnak feléd, de végre fél óra elteltével meglátsz egy fiatal fiút, három sorral arrébb.

Kiegészítés: szegény fiú lelombozódik, amikor megtudja, hogy csak segítséget kérsz tőle.

Megjegyzés: ha nem jelez hangos sípolással az autó, hogy égve maradt a lámpa, legalább legyen a csomagtartóban bikakábel.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szegény autóm szerintem kezdi megbánni, hogy én lettem a gazdája. Nemrégiben ugye kifogyott a benzin, aztán egy vadállat levitte a parkoló autómról a visszapillantó tükröt, amit jobb híján egyenlőre ragasztószalaggal rögzítettem, már amennyire lehetett, (mindig azt gondolom, hogy a rámenős sofőrök azt gondolják, látva a ragasztgatott visszapillantó tükröt, hogy a hülye p.csa még vezetni sem tud:D) és most ez a kis baki. Szerencsétlen, nagyon ki van szolgáltatva nekem:)

Pitymallik

Milyen békés, kedves szó ez. Pontosan ráillik a ma reggelünkre.

Hamar benépesült az üresen hagyott hitvesi ágy.

Öröm volt nézni, ahogy a kicsi segítséget kért a nagy meg örömmel segített neki.

És egy elfogult kijelentés: az aki szép, az reggel is szép:)

Nagy kár, hogy nem szombat van! Szívesen folytattam volna ilyen jóságban és békességben a napot!

A mi március 15-énk

Kisebb betegségek után, ami a fél családot illeti és ami naná, hogy ilyenkor jön ki rajtam, rajta, rajtuk, végre mi is élvezhettük egy kicsit a tavaszt.

Martonvásár volt az elsődleges úti cél . (Óvodamúzeum: ötös, Beethoven múzeum: bezárt, mire megnéztük volna:( )

Természetesen terül-terülj asztalkámmal és (természetesen) családi perpatvarral:)

Rövid fontolgatás után útba ejtettük a Velencei-tavat is. Volt kísérletezés, séta, bogármegfigyelés...

De a fiaink itt már kifejezetten utáltak minket...

Új frizura

Ezúttal kisasszonylányunknak.

Az én drága, egyetlen tündérnővérem fodrász, aki havonta egyszer feljön hozzánk és végigfodrászolja a rokonokat, barátokat. Naná, hogy mi sem maradhatunk ki a szórásból, ha már...:)

Most Vercsit küldtem az ollója alá. Kicsit rövid, kicsit fiús, de a miénk és imádjuk:)

Barátokkal könnyebb

Még a legmagasabb hegyeket is más vállvetve megmászni:)

Például egy csapat hatodikossal és azok hozzátartozóival. Csodaszép időt fogtunk ki, ragyogóan sütött a Nap és ez nem csak nekünk kedvezett, hanem az olvadozó hónak is a Normafa és a Budaőrsi sziklák közötti útszakasznak...

Csak azt hallottuk a nagy menetelésben: cupp...cuppp...cuuuupp...cuppp...cupp...

 

Égből pottyant

Helyszín: bevásárló központ előtti villamosmegálló
Szereplők: édesanya, kisleány, öreglány (bocs!)

Ö: De szép kedves kis arcod van!
É (büszkén): Köszönjük!
Ö: Hogy hívják?
É: Veronika.
Ö: Hány éves? Kettő?
É: Nem, három.
Ö: Akkor szeptembertől megy óvodába?
É: Igen.
Ö: Lesz beszoktatás?
É: Biztosan.
Ö: Szereti a közösséget?
É: Majd kiderül. Gondolom, nem lesz gond, hiszen három testvére van.
Ö (megrökönyödve): Hárman vannak testvérek???
É (büszkén és nagyképűen): Nem, négyen.
Ö: Na, ez már valami, kedves. Van köztük lány?
É: Igen, két fiú, két lány.
Ö: Ügyes! Óvodások?
É: Nem, iskolások.
Ö (erőst gondolkodva): Akkor ez csak becsusszant?
É (mérgesen): NEM!

Make and brake!

Nem, nem tanultam meg angolul:)

Csupán élvezzük ezt a játékot, Vercsi és én. Vercsi azért, mert egyszerűen jó ez a játék, én pedig azért, mert örülök annak, hogy ugyan még mindig nem beszél tisztán és érthetően és még mindig küzdünk a szobatisztasággal, de az esze csodálatosan fejlett, ahhoz kétség sem fér. Jó bizonyíték erre ez a játék.

Először gondosan kiválogatja a színeket,

elkezdi építeni,

majd csodálkozik, hogy anya mi a csudát keres itt a fotómasinálval,

ellenőrzi, hogy jól dolgozott-e, (igen, bravó! nem blamálta anyát:D)

és végül rend a lelke alapon mindent elpakol maga után:)

Egy érdekes adalék, milyen furcsa még az ő térlátásuk: ezt a tornyot is ő építette teljesen egyedül:)(büszke, mellfeszülős smile), de sehogy sem akarta megérteni, hogy középre a két zöld közé kellene még az a fehér. Nem, nem és nem és a maga sajátságos nyelvén magyarázta és mutogatta, hogy az a képen sincs ott. Ja, és a képet nem én állítottam be így! Fejjel lefelé nézte, miközben építette.

Egyetértés

Mi lelte őket? Tán rájuk is hatással van a ragyogó napsütés?

Szó nélkül rendet raktak a szobájukban, elpakoltak mindent az utolsó szennyes zokniig, még a plédet is ráterítették az ágyra, kiporszívóztak, elpakoltak még a nappaliban is, ebédnél mindenkinek szó nélkül italt töltöttek, egyik pólót hozott a másiknak, mert az leöntötte magát, és most mindenféle figyelmeztetés nélkül leültek tanulni. Mindezt a legnagyobb egyetértésben.

Ez gyanús, felettéb gyanús!

Szerintem így akarnak kiharcolni maguknak egy soron kívüli számítógépezést.

Én meg meg fogom engedni:)

Mert ennyi munka után megérdemlik.

Meg azért is, mert én ilyen vagyok:)

Terápia

Tegnap este úgy, de úgy nevettünk, hogy csak dőltünk jobbra-balra a hasunkat fogva. Könnyeink csordultak, rekeszizmunk fájt és nem bírtuk abbahagyni. Eljutottunk addig a pontig, amikor elég volt kinyögni egy szót és újrakezdődött a hatalmas, abbahagyhatatlan röhögés.

Az sem érdekelt minket, hogy a család másik fele neheztel és rossz szemmel néz ránk. Úgy gondolom, magukra vessenek, nem tudják mit hagytak ki. Mi, akik jól éreztük magunkat, még sokáig fogjuk emlegetni ezt az estét, ez egészen biztos. És mert a vidám oldal még sosem látott ilyen felszabadultnak,  tán még másképp is néznek rám ezentúl.

Nekem ez úgy kellett, mint egy falat kenyér. Érzem, a gyógyulás útjára léptem. Este úgy búcsúztam a fiaimtól, hogy nagyon jól éreztem magam veletek ma este.

Ha lehetne felíratnám magamnak receptre, naponta háromszor két kanállal, szükség esetén többször is.

Bolondos

Mert bolondos apukának csak bolondos gyereke lehet. Mi más?:)

Egy rém életlen és rosszul sikerült kép, de a lényeg nagyon is jól látszik:)

Igazi nő

~~~♥♥♥~~~

Tudja, sejti, hogy olyan dolgot tesz, amit nem lenne szabad, ezért elbújik a nagy íróasztal alá.
Mire a szag elér az orromig, már kifestette a körmeit.:)

~~~♥♥♥~~~

Egy remek nap

~~~♥♥♥~~~

Remek emberekkel és remek gyerekekkel, az alcsúti arborétumban.

Ezek a fotók remekül példázzák, hogy milyen jól egymásra találtak a lányok. Egyik kép sem éles vagy homályos teljesen, mégis benne van minden: az az energia, az az önfeledt játék, amire csak gyerekek képesek.

Fotók Vacskamatitól, mert a mi fotómasinánk otthon felejtődött:)

~~~♥♥♥~~~

Délután

~~~♥♥♥~~~

Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
                                                     
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
                                                       
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs
                                        
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
                                                                       
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt
                                                                           
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”
 „Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                              
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút
                                                                  
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát
                                                
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
                                                     
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok
                                                    
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján
 „Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
                                                                             
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”
                                            
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
                                                                      
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
                                                      
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
                                                  
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

~~~♥♥♥~~~

Ma reggel...

~~~♥♥♥~~~

Fűz. Nem nagy gyöngyöket! Kicsiket. Nem csak úgy össze-vissza! Sorrendben. Színek vagy formák szerint.

Olvas. Nem csak úgy bele a vakvilágba! Szépen lapozgatva, ujjacskákat a sorokhoz igazítva és hangosan mondva: betű,betű,betű,betű. És nem csak úgy, könyveket szétdobálva! Szépen egymásra pakolva, sarkokat egymáshoz igazítva.

 
~~~♥♥♥~~~

-Anya! Mikor lesz tél?

-Sajnos nemsokára.

-Majd hógolyózunk, jó Vera? Tudod, mi az? Amikor majd esik a hó és lesz a nagy fehérség, vagyis a hótakaró, majd gyúrunk egy kis kör alakot és megdobjuk a másikat. De nem a fejecskéjét, hanem itt, a testét. Jó lesz?

-Igem.

És erre nagy hógolyó-csatát vívunk, képzeletbeli hógolyókkal, reggeli előtt, mind az öten, a legkisebb ágyon.

Egyébként meg így vannak ők ketten egymással.

 ~~~♥♥♥~~~

Ismét becsengettek

~~~♥♥♥~~~

Ami együtt jár a könyvek és füzetek csomagolásával. Egy másodikoséval, egy negyedikesével és egy hatodikoséval:) :(

A kép színein látszik, hogy mikor végeztem vele...

Persze csak magamnak köszönhetem. Minden évben megfogadom, hogy amint megkapjuk a könyveket, szép fokozatosan elkezdem velük a munkát. De nem, csakazértsem. Az utolsó utáni pillanatra hagyom mindig.

Olyan ez, mint a karácsonyi készülődés:)

Az már csak hab a tortán, hogy anyagtakarékossági és környezetvédelmi szempontokból, előkerestettem a gyerekek régi leckefüzeteit és Leviéből kipottyant a tavaly májusban elvégzett orvosi vizsgálatot igazoló lap. Rajta a megjegyzés: szíveskedjenek nyáron szemészetre vinni.

Mondtam én Apának, hogy szerintem a gyerek nem lát jól, de azt mondta, hülyeség. És mégis.

Lehet, hogy azért is ír olyan iszonyatosan rondán, mert nem lát jól? 

Lehet, hogy megússzuk a hihetetlenül és szemtelenül drága grafológust?

Néha azt gondolom, felelőtlen szülők vagyunk. Kicsit most is.

~~~♥♥♥~~~

Családi idill

~~~♥♥♥~~~

Barkácsáruház, pénztár, sorbanállás.
V meg akarja ütni P-t.
Anyuka persze nem engedi.
P megsértődik V-re, ujját szopva, duzzogva elvonul.
V a tiltást rettenetesen zokon veszi, hiszen hogy is merészelik ezt?
Ő még kicsi, neki mindent szabad!
Kiszakad belőle a sírás.
Vöröslő fejjel és potyogó könnyekkel néz a szüleire, esdeklő tekintetekkel, hogy tessék őt megvigasztalni.
A szülei nem dőlnek be ennek a színészkedésnek.
Annál inkább L.
Hozzá fordul ugyanis V, ha más nincs alapon.
De L-t ez cseppet sem érdekli,  örömtől túlcsordulva öleli és vigasztalja a kishugát.
Fülig érő szájjal élvezi, hogy V hozzábújik, hosszan és szeretve.
Némileg megnyugodnak a kedélyek, amikor jön B.
B eddig kicsit távolabb a családtól, a messzeségbe bámulva merengett az élet nagy dolgain.
Aggodalmas szeretettel simogatja kishuga szöszi fejét.
-Mi a baj? Mondd el, hátha tudok segíteni!

~~~♥♥♥~~~