Tábor

Elment a gyermek élete második egyhetes táborába. Az első kötelező volt, ily módon kihagyhatatlan, de legalább rájött, hogy rajtunk kívül is van élet és önállónak lenni sem olyan rossz, sőt! és erre a második, önkéntes táborra már örömmel mondott igent. Szóval nem egy rutinos fiatalember ilyen téren, de mi sem vagyunk rutinos szülők ilyen téren. 

Fog enni rendesen, mi lesz ha nem kedvére való lesz a kaja? (Szörnyen válogatós.)

El fogja bírni azt a hatalmas táskát? (Nagyon vékony.)

Össze fogja tudni hajtani a hálózsákot? (Kicsi tartó, nagy hálózsák.)

Elég lesz a meleg ruha? (Hűvös időt mondanak.)

Vajon bele fog esni a vízbe? (Kajakozás a Velencei-tavon.)

Mi lesz, ha leejti a fényképezőgépet? (Nem béna ám.)

Ezernyi aggódó gondolat. Tegnap este már idegbajosak voltunk mindannyian és egymást kérdezgettük, mindent beraktunk-e. Tisztára szeleburdi család:)

És hétfőn Panni utazik el. De ő legalább belevalóbb, bevállalósabb és nem válogatós. Bár azt már megkérdezte, mi lesz, ha borsófőzelék lesz az ebéd, mert azt ő ki nem állhatja. Hát, kislányom, akkor éhes maradsz.

Kommunikáció

Az rendben van, hogy mondjuk nem tudom, ki tetszik neki vagy épp kit utál az iskolában.

De az, hogy ne tudjam, hogy jövő héten cserkész esküt tesz, az már mérhetetlenül elszomorít. Kíváncsi vagyok, ha nem futok össze véletlenül egy női mosdóban egy másik érintett anyukával és nem kérdezi, megyünk-e másnap a próbára, mikor mondta volna el. 

Nem tudom, ez kamaszkori sajátosság-e, de ez őrjítő. Sosem volt egy közlékeny gyerek, de hogy még a fontos dolgokat se mondja el, az nagyon-nagyon rossz. 

Csak tudnám, hol rontottam el és mit tegyek? Tehetek-e még egyáltalán valamit? Jaj!

Csak gyűjti, csak gyűjti

Tegnap este mérges voltam, nem is azért, mert alvás helyett inkább birkóztak az ágyban, hanem mert ugyan véletlenül, de megrúgta Bende orrát és dőlt belőle a vér.

Persze jó kamasz módjára megsértődött és sírva a fal felé fordult, bezzeg ha jót csinálok, észre sem veszitek felkiáltással. Anyai szívem rögtön visszakozót fújt és próbáltam békítgetni, Bendére is mérges vagyok, hiszen neki meg fent lenne a helye, nem pedig melletted. Különben is, mi jót csináltál ma, amit nem vettünk észre? Csak dúlt-fúlt zokogva és egyre csak hajtogatta, hogy nem érdekes, nem érdekes, aztán kibukott belőle, ami már rég nyomhatta a szívét: Amit a szülinapodra vettem CD-t még mindig ott van kibontatlanul, meg sem hallgattad!

Mélységesen elszégyelltem magam és már nem is az a vérző orr volt az érdekes, bár az sem volt utolsó látványnak sem, de az a seb beforr, meggyógyul. De azt a Feke Pál lemezt(?), amit tőle kaptam, tényleg nem hallgattam meg . A szégyentől én is sírni kezdtem és egymás nyakába borulva kértünk bocsánatot a másiktól. Azt gondolom, az én bűnöm sokkal nagyobb, mert nem értékeltem igazán.

És a tudat, hogy ez őt őrölte belülről és hordozta magában, ez sokkal-sokkal rosszabb a szégyennél. Mert hisz én is ilyen vagyok (mondják is, hogy hasonlít rám), gyűlik, gyűlik, aztán robban. És már meg is bántam, amit kimondtam, mert megbántottam a másikat és legszívesebben bocsánatot kérnék, de közben örülök is, hogy kimondtam. Ő most ugyanazokon mehetett keresztül és hiába mondanám neki, hogy ne csinálja, nem lennék hiteles, hisz én sem így teszem. 

Jaj, jaj, mitévő legyek? Szenvedek, mint a kutya, ha csak rágondolok. Úgy szeretnék segíteni neki...

Almák

~~~♥♥♥~~~

-Összegyűlt angolból az öt hiányom és kaptam egy egyest, de irodalomból kaptam két ötöst, az egyiket a füzetre, meg nyelvtanból is kaptam egy négyötödöt a füzetre.

Lenyugvásszünet...

-Ugye, hogy tegnap mégiscsak meg kellett volna csinálni azt a vacak angolt? Akkor csak négy hiányod lenne, nem csúszott volna be az a fránya egyes, akkor amikor már gyakorlatilag nem is tanultok. Így már nem lehetsz ötös évvégén.

-Nem baj. Miért kellene ötösnek lennem?

-Mert nem szeretném, ha hülye vécépucoló lennél, mert te sokkal többre vagy képes annál.

-Nem érdekel, nekem jó a négyes is.

-De értsd meg, ha így állsz hozzá, akkor nincs értelme, nem fogsz tudni jó helyen továbbtanulni. Magadnak kell belátnod, mert nem nekünk tanulsz, hanem magadnak.

-Ha magamnak tanulok, akkor meg pláne elég a négyes. 

-Hát, ha neked elég a négyes, akkor igazad van, nem szóltam egy szót sem.

Kibékülés...

-Különben is, az nem érdekel téged, hogy kaptam jó jegyeket is!

-De igen és igazad van, nem így kellett volna reagálnom. De gondolj bele, ha van négy szem almád, abból egy rohadt, akkor te sem a három jóra figyelsz, hanem arra az egy rohadtra.

Kicsit később, apával.

A beszélgetés nagyjából ugyanez, a tanulság is.

-Nem értem, anya is valami ételes példával jött nekem...

~~~♥♥♥~~~

Ki gondolta volna?

~~~♥♥♥~~~

Hogy egyszer az a bömbölő kis csomag is lesz 10 éves?

Ezzel a rá annyira jellemző képpel bizonyítom, hogy nem túloztam, amikor hozzá hasonlítottam az őrangyalt:) Kissé rendetlen, kissé szétszórt, néha kissé igénytelen, de az esze és a szíve mindig, minden pillanatban a helyén. 

És mindemellett még hatalmas humorérzéke is van. Ezt bizonyítandó, álljon itt a mai gyerekszáj.

Panni: Levi! A Bende azt mondta, hogy kamaszodsz, mert pattanásod van és egy év múlva már a lányok után fogsz járni.

Levi: Dehogyis én! A Bende.

Bende: Én ugyan nem! Nekem csak a hónomalja...

És hogy mi volt a szülinapi kívánsága? Ez is rettentően jellemző rá: a főzelékfalóban ebédeljünk. Kedvenc étele ugyanis a tökfőzelék. Lehet egy ilyen kívánságra nemet mondani? Ugye nem?

Isten éltessen, drága Bendénk!

~~~♥♥♥~~~

Szükséges rossz

~~~♥♥♥~~~

Idén már egyedül járnak haza az iskolából. Bende és Levente. Sosem együtt, mert Levinek szinte minden nap van különórája. (Szervezett magának:D) Nem lakunk messze az iskolától, kb. 500 méterre. Egy viszonylag forgalmas utcán van az iskola, de néhány hete felfestettek egy jól látható piros-fehér zebrát, tehát nem nagy "kunszt" átkelni rajta. Aztán már csak egy nagyon gyér forgalmú utcán kell átjutniuk, hogy hazaérjenek. Az egész maximum 7-8 perc.

A minap röplabda-edzés után leszakadt az ég. Sejtettem, hogy Levi nem indult el, mert nem volt nála esőkabát. Okos. De aztán amikor már 25 perce elállt az eső, gyakrabban kinéztem az ablakon, látom-e már. Először némi dühöt éreztem magamban, aztán az aggodalom morzsái is kezdtek elhullani. Egyszercsak szirénázó mentőautót hallok, ami a közelben elhal. Na több sem kellett az én anyai szívemnek (agyamnak), máris vért láttam mindenütt. Bende tanult, így rábíztam az alvó kishugát, én meg gyorsan autóba pattantam, nem bírtam volna lassan vánszorogni gyalog. Végigmegyek a szokásos úton, a legrosszabb látványt sejtve. Sehol semmi. Huh! Bemegyek az iskolába, kérdezem a portást, elment-e már a fiam. Már rég vége az edzésnek. Pánik újra indul. Pedig ha már itt vagyok, elviszem Pannit is haza. Sürgetem, elmondom, mi történt. Ő is pánikolni kezd. Beülve az autóba gyors telefon haza. "Levi, te vagy az?" ... "Hol voltál?"... "Na majd ha hazaértem, megbeszéljük!!!!"

Mire hazaértünk, itthon volt Apa is. Megbeszéltük, hogy most jött el az a pillanat, hogy elvek ide vagy oda, a gyereknek veszünk egy mobiltelefont.

Tegnap megkapta.

Persze szabályokkal együtt...

~~~♥♥♥~~~

Egész jó

~~~♥♥♥~~~

Sokat veszekedtünk ez miatt a fránya szemtelenkedés miatt Leventével. Igazságtalanul bánunk vele, csak a többiekkel törődünk, ővele mostmár inkább ne is foglalkozzunk, meg különben is, hagyjuk őt békén. Nehezen tudtam eleinte kezelni ezeket a kirohanásait, de most azt gondolom, egész jó. Néha csak nyelek és nem szólok semmit egy-egy dühkitörése után, néha -ha épp jobb kedvemben talál- valami poénnal elütöm a dolgot és akkor röhögés lesz a vége, néha leordítom a fejét:( Persze a legjobb lenne mindig poénkodni, de azért az nehezen megy. Mondjuk amikor ül az öccsén és püföli a dühtől vörös fejjel:( Na ilyenkor nem tudok viccelődni.

Sokszor megkértem már, hogy fékezze a dühét, mert egyszer olyat tesz, amit igazából nem is szeretne. Azt is elmondtam, hogy hallgatni is tudni kell. Nem csak azért, mert a kimondott dolgokkal megbánthatunk másokat, hanem mert a meggondolatlan szavakkal saját magunkat is bajba sodorhatjuk. Hogy használtak-e a beszélgetések, veszekedések, kiabálások, nem tudom. De tény, hogy az utóbbi időben egyre többször hangzanak el olyan mondatok, mint "most tudnék valamit mondani, de nem mondom" vagy "most szívesen hátbavernélek, de nem teszem". Átvettem a stílusát és néha azt mondom neki "most szívesen lekevernék egy pofont, de nem teszem". És bevált, mert ezen mindketten elröhögjük magunkat:)

Szóval most egész jó.

~~~♥♥♥~~~

Levelezések és időbeosztás

~~~♥♥♥~~~

Nőnek. Okosodnak. Önállósodnak. Hozzá kell szoknom...

A minap nem értünk haza időben és Levente nem talált minket itthon. Ez a levél fogadott az ajtó előtt, a kissámlin.

Bende tegnap úgy jött haza az iskolából, hogy neki feltétlenül gépeznie kell (hétköznap nem lehet, csak nagyon ritkán), mert kigondolt egy meglepetést: időbeosztást mindhármuk számára. Ha jól végzik a feladataikat, piros pontot írhatnak be magunak (én nem!). Kedvencem az "indulj el a suliba és szerezz jó jegyeket!" és a "suli..." rubrikák:)

Panni (aki mostanában szörnyen érzékeny és szörnyen utálatos:( ) nem akarja mások előtt elmondani bánatát (még szerencse, hogy egyáltalán el akarja mondani), inkább leírja. Amit talál az autóban, éppen arra:) (A válaszaim is hasonló fecnikre íródtak.)

És mi újság Vercsivel? Ez:(

~~~♥♥♥~~~

Pillanatképek és gyerekszáj

Én csak úgy hívom: garázdabillegető:)))



És hogy most épp mit csinál? A fürdőszobában szürcsölgeti azt a vizet, ami a tegnap esti fürdés után a játékokban bennemaradt:)))

...

Levente tegnap este a "nemcsinálommeg" és a "jóezúgyahogyvan" tanulás után el lett tiltva a Harry Potter olvasásától, míg meg nem jön az esze:)
Hogy ne "hiányozzon" neki annyira, elmeséltem nekik J.K.Rowling történetét, hogyan lett a könyveinek köszönhetően szegény nőből gazdag nő. A történet úgy kezdődött, hogy elhagyta a férje... és ott végződött, hogy most ő az egyik leggazdagabb nő.
Bende, az éleslátó mit szűrt le ebből? "Hogy bánhatja most a férje, hogy elhagyta!":))))
Mindig elképedek, hogy vág az esze:D

Kiegészítés az előzőhöz

Egyszer azt olvastam, hogy a szülő jó hozzáállásával, azaz ha mindent humorosan fogunk fel és így kezeljük, akkor az jó mindkettőnknek. Mármint kamasznak és szülőnek.
Valaki okosabb, tapasztaltabb mondja meg nekem, hogy a "Kit érdekel" kijelentésben hol van elrejtve a humor????? Mert sehogyan sem találom....

Kamaszodik?

Leventéről eddig kevés szó esett. Nem azért, mert kevésbé lenne fontos, csak ő egy csendes, visszahúzódó szelíd kölyök. Már nincsenek édes kis beszólásai, már nem az az édes kisfiú, akinek születését az egyébként mindig komoly és tartózkodó nagypapa is megkönnyezte:)
Ez tegnap tudatosult bennem igazán, de kezdem az elején...

Már két hete kezdődött. Szinte alig láttam azon a héten. Hétfőn nem volt programja, de egész délután csak könyvet láttam az arca helyett. Kedden úszás. Szerdán teniszen volt és kisírták, hogy utána mindhárman a Nagyiéknál alhassanak. Csütörtökön csillagászat, ami egyébként is 7-ig tart, és utána még hazaviszik a szomszéd kisfiút is. Péntek mindig a Nagyiék napja, ott vannak egész délután, rendszerint ott is alszanak. Nem történt ez másként most sem. Szombatra Verocska belázasodott, egész hétvégén nem tudtam vele kimozdulni. Ők viszont igen, tehát megint nem voltak itthon. Aztán az új héttel minden kezdődött előről...
Egész héten próbáltam Levivel "kapcsolatot" teremteni, de mindhiába. Sőt! Ha el is kezdett mesélni valamit és én visszakérdeztem, a válasz annyi volt "Kit érdekel!"... Elmagyaráztam ugyan, hogy ez bizony nem így működik, de valószínű, magában újra ezt gondolta, mert a dolog azóta rendszeresen megismétlődik. Mostanra kétszer átgondolom minden szavamat, nehogy ezt a választ kapjam és inkább kihasználom, amikor szemmel láthatóan jó napja van:)
Tegnap hatolt el a tudatomig, hogy ő már nem kiskamasz (amivel eddig illettük ezeket az édes kis allűrjeit), hanem bizony már a kamaszkor küszöbét készül átlépni. Eme beszélgetés zajlott le közöttünk:
Farsangra készül az iskola és az alsósok ilyenkor még beöltöz(het)nek. Bende még lelkesen készül, bár fogalma sincs minek szeretne öltözni és tavaly még Levi is beöltözött, de idén már másképp fest a dolog.
A: Nem szeretnél Fáraónak beöltözni? Panni Leopádrának (Kleopátra:D) öltözik. (Mély hallgatás...) Szerintem te lehetnél a fáraó egy másik osztálytársad pedig Kleopátra.
L: Ááá, nem jó ötlet.
A: Miért?
L: Ez a beöltözés inkább csak kicsiknek való, mint a Mikulás...

Mindez egy alig múlt 10 éves szájából...

És akkor rájöttem, hogy eljött az én retteget időszakom kora. Már amikor kicsik voltak is, mindig attól féltem, mi lesz, ha majd kamaszodnak?! Ha "nagyon" rosszak voltak, mindig azzal nyugtattam magam, néhány év múlva rosszabb lesz: ki sem növi még az egyik, máris benne van a másik, aztán a harmadik...

Egyetlen jó hozadéka van a dolognak, hogy a csendes, visszahúzódó gyermekem kinyílt. Önként, semmiféle rábeszélés nélkül jelentkezett énekkarra és teniszre. Szívesen hív barátokat és már nem csak a saját osztálytársai a barátai.
Igaz a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó is:)