Szeretem a szünetet

Mert a szünet a nyarat jelenti, amikor sokat vagyunk együtt és minden annyira nyugodtnak tűnik, nem fontos semmi, lazaság van mindenütt, evésben, munkában, napirendben.

Lehet reggelire főtt kukoricát enni és bármikor nekiugorhatunk (azaz Panni rábeszélheti apát) egy közös sütisütésre, nem kell egy csomó mindenhez igazítani a konyhában matatást, nem baj, ha csak valamikor délután ebédelünk.

Szeretem ezt a lazaságot.

Tábor

Elment a gyermek élete második egyhetes táborába. Az első kötelező volt, ily módon kihagyhatatlan, de legalább rájött, hogy rajtunk kívül is van élet és önállónak lenni sem olyan rossz, sőt! és erre a második, önkéntes táborra már örömmel mondott igent. Szóval nem egy rutinos fiatalember ilyen téren, de mi sem vagyunk rutinos szülők ilyen téren. 

Fog enni rendesen, mi lesz ha nem kedvére való lesz a kaja? (Szörnyen válogatós.)

El fogja bírni azt a hatalmas táskát? (Nagyon vékony.)

Össze fogja tudni hajtani a hálózsákot? (Kicsi tartó, nagy hálózsák.)

Elég lesz a meleg ruha? (Hűvös időt mondanak.)

Vajon bele fog esni a vízbe? (Kajakozás a Velencei-tavon.)

Mi lesz, ha leejti a fényképezőgépet? (Nem béna ám.)

Ezernyi aggódó gondolat. Tegnap este már idegbajosak voltunk mindannyian és egymást kérdezgettük, mindent beraktunk-e. Tisztára szeleburdi család:)

És hétfőn Panni utazik el. De ő legalább belevalóbb, bevállalósabb és nem válogatós. Bár azt már megkérdezte, mi lesz, ha borsófőzelék lesz az ebéd, mert azt ő ki nem állhatja. Hát, kislányom, akkor éhes maradsz.

Blogger

Végre sikerült újra nyilvánossá tennem a régi családi blogot (mondjuk elgondolkodtató, hogy ehhez fél év kellett a bloggernek), de hiába, mert a régi rendszeres olvasók nem látják a friss bejegyzéseket, azt hiszem...

Maradok itt, csak sajnálom azokat, akik csak várták tőlem a meghívót, csak várták, csak várták, aztán már valószínűleg le is mondtak rólam.

Kettőt üzemeltetni mindenesetre nem fogok, majd kitalálom melyiknek mi lesz a sorsa.

Segítség

Amikor az ember kidől, de úgy, hogy fel sem bír kelni és a láztól félrebeszél, akkor jön rá, milyen nagy segítsége is az a "sokat szidott" kamasz. Mert nem csak fél percenként kérdezi meg, hogy hozzon-e valamit, de virslit főz és megebédelteti a kishugát és az öccsét is két napon keresztül.

Nekem meg a szívem szakad meg, hogy két napja nem ettek rendes főtt kaját, úgyhogy ma valahogy összehozok egy ünnepi ebédet. 

Ha épségben hazaérek a fogorvostól és nem tévelyedek el, magamról mit sem tudva, mint tegnap az orvostól hazafelé jövet, ahová Veronika kísért el. Még szerencse, hogy okos kislány és végig mellettem maradt, nem kóricált el, mondjuk az úttestre, az autók közé.

Tanulság: egy anya ne legyen beteg, csak ha már felnőttek a gyerekei.

Beárnyékolt gyerekszáj

...vagy hívhatunk mentőt is és azok adnak rá melléköltönyt. (kényszerzubbonyt:D)

(Olyan dolgokról beszélgettünk, amik sajnos megtörténnek és amiről -bár nem vagyok egy ijedős ember- sajnos beszélnünk kell, ebben a mai romlott, beteges világban. Főleg most, hogy önállósodnak, okosnak képzelik magukat, mindentudónak. És az sem számít, hogy nagyon jól tudja mit jelent (pl. zsidózás), mégis megy a többi után, mert ez sikk és ciki, ha kimarad. Persze nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy bennük is elültettem a félelem csíráját, de már vissza úgysem csinálhatom. 

A kellékmellény egyébként akkor került szóba, amikor arról beszélgettünk, hogyha ilyesmit látnak, hallanak, akkor mit is kell tenni. Ez is egy megoldás Bende szerint és mivel innentől kezdve már nem lehetett kibírni nevetés nélkül, talán nem is tűnt olyan szörnyűnek a dolog, inkább csak olyannak, aminek nem szabadna megtörténnie és amire figyelni kell. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.)

A lélek csókja

Odabújok hozzá egy finom ölelésre.
Nem ad.
Könnyeimet nyeldesve elfordulok.
-Anya, gyeje vissza! Hol ütötted meg?
-Nem ütöttem meg sehol, csak egy kicsit fáj a lelkem.
-Adjak já puszit?
-Igen, az nagyon jól esne.
-Hova adjak?
-Inkább csak ölelj meg.
És összefonódtunk egy hatalmas ölelésben, egymást csókolgatva.
És azóta el nem engedi a kezem és követ mindenhová.

Izé

Hogy jót is mondjak róla, ne mindig csak rosszat:)

Jó ez a gyerek, okos, meg minden, csak igen, én nem vagyok hajlandó észrevenni. Be kell látnom, sokat kell még tanulnom. Tőlük.

Igaz, hogy közben kapott egy egyest is a hőn szeretett történelemből, de gyorsan kapott egy ötöst is. Az egyest tőlem szokatlan higgadtsággal vettem tudomásul. Remélem értékelte...

Kommunikáció

Az rendben van, hogy mondjuk nem tudom, ki tetszik neki vagy épp kit utál az iskolában.

De az, hogy ne tudjam, hogy jövő héten cserkész esküt tesz, az már mérhetetlenül elszomorít. Kíváncsi vagyok, ha nem futok össze véletlenül egy női mosdóban egy másik érintett anyukával és nem kérdezi, megyünk-e másnap a próbára, mikor mondta volna el. 

Nem tudom, ez kamaszkori sajátosság-e, de ez őrjítő. Sosem volt egy közlékeny gyerek, de hogy még a fontos dolgokat se mondja el, az nagyon-nagyon rossz. 

Csak tudnám, hol rontottam el és mit tegyek? Tehetek-e még egyáltalán valamit? Jaj!

Gáz van

Ha a diéta miatt csak egy banánt és egy pohár narancslevet reggelizek és aztán délben a szájzár miatt kihúzzák a bölcsességfogamat és csak onnantól számított három óra múlva ehetek, mikor már így is csillagokat látok az éhségtől, az gáz. Nagyon gáz.

És hogy este vendégségbe megyünk, ahol ugyan próbálok csak a salátára koncentrálni, de a finom kolbászos melegszendvics és az illatos almás-rebarbarás torta megteszik a hatásukat, menthetetlenül elcsábulok, az még nagyobb gáz. Nagyon nagy gáz.

Úgyhogy akik alant tiszteletüket fejezték ki és hősként tekintettek rám a diéta miatt, azok most dobálhatják rám a köveket...:(

Hiába, ember vagyok. Nem manöken...

Még jó, hogy a vendégség előtt megköpölyöztek és méregtelenítettek, most van hova eljuttatnom azt a rengeteg káros holmit, amit azóta az arcomba tolok:)

Anyák napja

A hála napja.
Hála nekik, hogy általuk anya, jobb ember lehetek. Köszönöm!

Hazugságom története

Szól a telefon.

Felveszem.

-Jó napot kívánok! Én xy vagyok és egy felmérést készítek a S.I. számára. Ön 20 és 30 vagy 40 és 50 év közötti?

-Nem, 35 éves vagyok.

-Ó, az pont nem jó. Nem szeretne fiatalodni 5 évet?

-Hát, ha ezzel önnek segíthetek, szívesen.

-Nagyon köszönöm! A telefonálási szokásokról készítünk felmérést, ami ha engem ellenőriznek, akkor negyed órába telt, de igazából elég lesz 3 perc is. Rendben lesz így?

-Persze.

-A kérdéseket csak nagy vonalakban teszem fel, de ha kérdezik, akkor minden kérdésre válaszolt, jó?

-Oké.

-Először is a születési éve. Hányban is született igazából?

-1975.

-Akkor beírjuk, hogy mondjuk 1985-ben született és ezt könnyű lesz megjegyezni. (:D)

-Jó.

-És a nevét, ha megmondaná. Nem kell az igazit, csak hogy legyen egy név is.

-(megmondtam a sajátomat)

És itt jöttek a mindenféle igaz kérdések, amire én igazakat válaszoltam.

Csak egy közülük.

-Hányan élnek egy háztartásban?

-Hatan.

-Ebből hány kiskorú?

-Négy.

-Ez azt jelenti, hogy négy gyermeke van? Hú, gratulálok! (Itt jött egy kis hebegés-habogás, mint aki nem jut szóhoz:D)

-Van olyan 6(!) és 18 év közötti az ön háztartásában, akinek van mobiltelefonja?

-Igen, a legnagyobb gyerekemnek, aki 12 éves.

-Jó, akkor ezt beírom, de azt nem írom, hogy a gyermeke.

Más kompromittáló, hazugságra bujtó kérdés nem volt, ám a végén:

-Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen kedves volt! Még egy utolsó kérés, bár tudom, hogy eddig is sokat kértem, de ha engem ellenőriznek, akkor kérem mondja azt, hogy az utcán szólítottam meg és nem telefonon hívtam!

Eddig sem figyeltem oda a statisztikákra, nem láttam értelmét és nem értettem, hogy van az, hogy valaki ezekre alapoz állításokat, megfigyeléseket. De a mai hazugságom egy kedves hangú, udvarias (talán egy kicsit elkeseredett) hölgy kedvéért, teljesen meggyőzött ebbéli igazságomról. Pláne ha egy felmérésekkel foglalkozó cég a saját kérdezőit is ellenőrzi. Mondjuk ezek után van is miért.

Viszont szereztek nekem néhány kellemes percet:)

Lemondás

A diétában nem az a rossz, hogy nem nassolhatok (bár ez is nagy önfegyelmet igényel), nem is az, hogy külön kell főznöm (bár ez sem könnyű), de még csak nem is az, hogy folyton figyelnem kell, hanem az, hogy nem csipegethetek. 

Nem kérhetek egy falatot a gyerek kolbászos kiflijéből, nem kaphatom be a fél májkrémes kenyeret, amit meghagytak reggeliről, ami egyben az én reggelim is (lenne), nem ehetek délután egy almát, nem szopogathatok el egy cukorkát, nem ehetem meg a megmaradt csokinyuszikat.

De az elhatározás ezúttal szent és megingathatatlan. Sokat segít az a szájzár, ami percre pontosan a diéta kezdetén jött elő és ami még mindig gondot okoz egy banán elfogyasztásánál is. Fájdalmatlan, de makacs.

Három hónap múlva egy karcsú hölgy képét fogom megmutatni, akire rá sem ismer senki.

Vagy nem.........

:)

Murphy

Törvény: Ha nem alszod ki magad, alapdolgokat felejtesz el. Pl. lekapcsolni az autó lámpáját, miután kiszállsz.

Folyománya: lemerül az akkumulátor, nem indul az autó és csak női vezetők vagy öltönyös urak járnak feléd, de végre fél óra elteltével meglátsz egy fiatal fiút, három sorral arrébb.

Kiegészítés: szegény fiú lelombozódik, amikor megtudja, hogy csak segítséget kérsz tőle.

Megjegyzés: ha nem jelez hangos sípolással az autó, hogy égve maradt a lámpa, legalább legyen a csomagtartóban bikakábel.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szegény autóm szerintem kezdi megbánni, hogy én lettem a gazdája. Nemrégiben ugye kifogyott a benzin, aztán egy vadállat levitte a parkoló autómról a visszapillantó tükröt, amit jobb híján egyenlőre ragasztószalaggal rögzítettem, már amennyire lehetett, (mindig azt gondolom, hogy a rámenős sofőrök azt gondolják, látva a ragasztgatott visszapillantó tükröt, hogy a hülye p.csa még vezetni sem tud:D) és most ez a kis baki. Szerencsétlen, nagyon ki van szolgáltatva nekem:)

Ajaj!

Egy óra olvasás után (Funtinell-i boszorkány, épp nem egy mosolyogva álomba ringató rész... ha van ilyen egyáltalán ebben a regényben...) sem tudtam elaludni, ezért felkeltem az ágyból és elkezdtem rendet rakni a kupi szobában, és ha már elkezdtem rendet rakni, akkor nekiálltam vasalni is. 

Csak vasaltam... csak vasaltam... és arra lettem figyelmes, hogy ébreszt a telefonom...

Hoppá! Végigvasaltam az éjszakát!

Igen, nem egy adagnyi vasalni valóról volt szó:)

Most már nem fekszem le, inkább iszom egy kávét.

És amíg felébrednek a gyerekek, olvasok egy kicsit.

Női irodalom

Bár időm kevés, azért még belekukkantok a Libri hírlevelébe.
Női irodalom.... Belelapozok. (Kíváncsi lennék, ti melyiket olvasnátok el!?)
És elképedek azon, hogy szerencsétlenről máris könyv születik.

Nevelési elvek

Bevallom férfiasan, hogy miután a nagyok elmennek az iskolába, a kávémmal én leülök a gép elé és eltöltök egy kis időt a neten bóklászva. Majd jön a takarítás, rendrakás és egyéb háziasszonyi nyalánkságok. Vercsinek pedig a szájába dugom az elektromos cumit, azaz mesét néz a tévében.

Nem történt ez másképp ma sem, épp egy filmet néztem a számítógépen vasalás közben, amikor hívott.

-Vége van a Lókalókának (Lolka és Bolka), te gyeje ülj le ide és majd én bejakom a tazettát. Neeee, majd én, te ülj le oda!

Leülök a kanapéra.

-Nyuszifülű kockás jó lesz? Szejeted?

-Igen.

Miután berakta a kazettát a lejátszóba, megfogta a kezem és mondta.

-Így, én meg nézem a lókalókát a gépen!

Banyek! Bedugta az elektromos cumit a számba!

Csak gyűjti, csak gyűjti

Tegnap este mérges voltam, nem is azért, mert alvás helyett inkább birkóztak az ágyban, hanem mert ugyan véletlenül, de megrúgta Bende orrát és dőlt belőle a vér.

Persze jó kamasz módjára megsértődött és sírva a fal felé fordult, bezzeg ha jót csinálok, észre sem veszitek felkiáltással. Anyai szívem rögtön visszakozót fújt és próbáltam békítgetni, Bendére is mérges vagyok, hiszen neki meg fent lenne a helye, nem pedig melletted. Különben is, mi jót csináltál ma, amit nem vettünk észre? Csak dúlt-fúlt zokogva és egyre csak hajtogatta, hogy nem érdekes, nem érdekes, aztán kibukott belőle, ami már rég nyomhatta a szívét: Amit a szülinapodra vettem CD-t még mindig ott van kibontatlanul, meg sem hallgattad!

Mélységesen elszégyelltem magam és már nem is az a vérző orr volt az érdekes, bár az sem volt utolsó látványnak sem, de az a seb beforr, meggyógyul. De azt a Feke Pál lemezt(?), amit tőle kaptam, tényleg nem hallgattam meg . A szégyentől én is sírni kezdtem és egymás nyakába borulva kértünk bocsánatot a másiktól. Azt gondolom, az én bűnöm sokkal nagyobb, mert nem értékeltem igazán.

És a tudat, hogy ez őt őrölte belülről és hordozta magában, ez sokkal-sokkal rosszabb a szégyennél. Mert hisz én is ilyen vagyok (mondják is, hogy hasonlít rám), gyűlik, gyűlik, aztán robban. És már meg is bántam, amit kimondtam, mert megbántottam a másikat és legszívesebben bocsánatot kérnék, de közben örülök is, hogy kimondtam. Ő most ugyanazokon mehetett keresztül és hiába mondanám neki, hogy ne csinálja, nem lennék hiteles, hisz én sem így teszem. 

Jaj, jaj, mitévő legyek? Szenvedek, mint a kutya, ha csak rágondolok. Úgy szeretnék segíteni neki...

Ínyenceknek

Egyszer csak egy ígéretesnek tűnő hirdetésre lettem figyelmes, ami egy hamarosan nyíló, kizárólag mangalica sertéshúst árusító hentesüzletre hívta fel az arra járók figyelmét.

A legjobb tenyésztőktől, ellenőrzött  minőségből, a tőkehústól a csokoládéig.

Elgondolkodtam...

Tán létezik mangalica ízű csokoládé. Vagy mangalicamájjal töltött bonbon. Esetleg mangalicaszalonna-nyalóka.

Öndícséret

Tegnap elmentem az éves nőgyógyászati vizsgálatra, pénteken végre elmegyek a fogorvoshoz, akinél az ominózus eset óta nem voltam, jövő héten pedig véremet veszik.

Mi ez, ha nem ügyesség?

Ezután megérdemlek egy hétvégi pihenést...;-) Ugye?!

Bolondéria

Sokféle rituáléja van, amit ha felnőtt lenne vagy idősebb, esetleg intő jelnek, elterelő hadműveletnek nevezhetnének mondjuk a pszichológusok. Én egyszerűen csak bolondériának gondolom.

Ilyen például, hogy mindent, amiből sok van, egyenes sorba, egymás mellé rak. Ma például a játszótéren az ott felejtett homokozójátékokat, mind a 47 darabot...

De a legújabb és legidegesítőbb, amikor mindenhez, de tényleg mindenhez, kér kiskanalat, óóóriási kanalat, kis villát és óóóriási villát. Most épp a pattogatott kukoricához...