Hogy is van ez?

Útban Kócsújfalu felé megálltunk egy étteremben, ahol időmúlatás címen Panni vicceket olvas fel nekünk.

Így kezdődik az egyik, betűzi is rendesen:

-A pro s ti tu ál t....

Ha jól emlékszem, valami kefélésről is volt szó benne, de szerencsére ezen nem akadtak fenn. Az olvasás végeztével, felteszi a kérdést:

-Mi az a prostituált?

-Emlékszel arra, amikor megbeszéltük, mit jelent a k@va? (Ez sem egy mindennapi történet. Majd egyszer...)

-Igen.

-Na, ez is azt jelenti, csak így mondják szépen.

Sejtelmes mosolygások a már értő gyerekektől, majd Bende arca felderül:

-Akkor mondhatjuk azt, hogy prostituált jó?

Azóta kérem, ez nálunk szállóige és megtanultunk kulturáltan káromkodni:)

Olyan torta volt, de olyan

Hogy csak na! Nem szeretem a bolti tortát, ezért mindig, minden szülinapra magam sütöm a tortákat. Leginkább nem sikerül, de azért jó szívvel megeszi mindenki:)

De ez most! Csudajó volt. Mondom ezt így nagy szerényen.

(Recept Mónié, akit nagyon kedvelek.)

És a hatás sem maradt el, mégha ez nem is feltétlenül nekem szól:)

Idekívánkozik ez a bizonyosság is, miszerint az élet ismétli önmagát.

 Ez meg egyszerűen remek. Látszik rajt' minden, ami a tegnapi napból lényeges: buli, pia, ajándék, jókedv:)

11

Az a bömbölő kis csomag, akinek a hisztijével nem tudtam mit kezdeni annak idején, ma már egy jóravaló, becsületes, önérzetes 11 éves kiskamasz, akivel néha még mindig nem tudok mit kezdeni:)

Isten éltessen, drága!

Beárnyékolt gyerekszáj

...vagy hívhatunk mentőt is és azok adnak rá melléköltönyt. (kényszerzubbonyt:D)

(Olyan dolgokról beszélgettünk, amik sajnos megtörténnek és amiről -bár nem vagyok egy ijedős ember- sajnos beszélnünk kell, ebben a mai romlott, beteges világban. Főleg most, hogy önállósodnak, okosnak képzelik magukat, mindentudónak. És az sem számít, hogy nagyon jól tudja mit jelent (pl. zsidózás), mégis megy a többi után, mert ez sikk és ciki, ha kimarad. Persze nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy bennük is elültettem a félelem csíráját, de már vissza úgysem csinálhatom. 

A kellékmellény egyébként akkor került szóba, amikor arról beszélgettünk, hogyha ilyesmit látnak, hallanak, akkor mit is kell tenni. Ez is egy megoldás Bende szerint és mivel innentől kezdve már nem lehetett kibírni nevetés nélkül, talán nem is tűnt olyan szörnyűnek a dolog, inkább csak olyannak, aminek nem szabadna megtörténnie és amire figyelni kell. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.)

Ima a családomért

Bende feladata volt hittan órára.
Aljas rágalom, hogy sírtam, amikor olvastam:)

Édes, kedves Istenem,
hallgasd meg a kérésem,
tartsd meg a családom
boldogságban, épségben!


Óvd meg édesapámat, 
hogy ne érje bánat!
Hiszen ő a feje 
kedves családomnak.


Segítsd édesanyámat, 
aki eltart engem
és ha beteg vagyok
hőn virraszt felettem!


Áldd meg testvéreimet,
kikkel sokat játszok!
Kérlek, áldd meg Istenem
az egész családom!

Konstrukció

A lazítás arra jó a gyerekeknek, hogy beterítsék a szőnyeget jávával és legoval és szabadjára engedjék a fantáziájukat. 

Bende rájött, hogy a kettő némileg kombinálható.

Panni embert épített, aki jól bevacsorázott...

...majd elment dobszólózni.

Levi elkezdett egy házat...

..., de kicsit elnézte.

Utánozás, majomszokás

Vercsi szemében Panni a bálvány, akit követni kell tűzön-vízen. Ha Panni rajzol, Vercsi is. Ha Panni eszik, Vercsi is. Ha Panni pisilni megy, Vercsi is. Ha Panni ugrál, Vercsi is. Ha Panni olvas, Vercsi is.

Most épp Panni hány, Vercsi is.

És mert Vercsi hány, Bende is.

Egy a baj csupán. Nincs annyi hányós vödrünk, ahány gyerekünk.

Ui1: Picibabaként hányták le utoljára a ruhámat.

Ui2: A száradó ágynemű fordított arányban van az összehányt ágyneművel.

Ui3: Ebben a bejegyzésben feltűnően sok a hányás szó. Egy magyar tanár biztos nem fogadná el, mint fogalmazás.

Ui4: A doktorbácsink távoztában körülnézett az ajtóban és azt mondta, tavaly ilyenkor már a húsvétra készültem.

Pitymallik

Milyen békés, kedves szó ez. Pontosan ráillik a ma reggelünkre.

Hamar benépesült az üresen hagyott hitvesi ágy.

Öröm volt nézni, ahogy a kicsi segítséget kért a nagy meg örömmel segített neki.

És egy elfogult kijelentés: az aki szép, az reggel is szép:)

Nagy kár, hogy nem szombat van! Szívesen folytattam volna ilyen jóságban és békességben a napot!

Ivászat

Reggeli búcsú az iskolábaindulóktól.
A: Ne felejtsetek el inni is!
P: Igen, hogy meglegyen az immunrendszerünk.
B: Rendben! Akkor suli után a kocsmába megyünk.

Nos

A dolog eldőlt, iskolát váltunk. Azaz a gyerekek:)

Megtörtént a felvételi, ami nem volt könnyű, de az én drága és okos gyerekeim kivágták magukat. Én így felnőtt fejjel, azt hiszem Panni kérdéseire tudtam volna jól megfelelni: sorolj fel madarakat és fákat:) De meglepődtem volna, amikor időmértékes verselést és II. Lajosról szóló beszélgetést vártak volna tőlem (Levi) vagy épp a Szentírásból kellett volna felolvasnom és értelmeznem azt (Bende). És mindezt néhány perc alatt. Ám ez a néhány perc is elég volt, hogy rájöjjenek, ha felveszik ezt a három okos, ügyes, szépséges gyermeket, csak jól járhatnak:) 

Viccet félretéve, örülök, hogy így alakult (hosszasan sorolhatnám, miért, de inkább nem teszem), de azért van bennem némi félsz. Jól döntöttünk? Itt jobb lesz? Mi lesz, ha mégsem?

Gyerekkoromban mindig úgy képzeltem el a gyereknevelést, hogy szépen, kézenfogva andalgunk a gyerekeinkkel egy erdőben, élvezzük a napsütést és a madrácsicsergést, az élet szép és gondtalan. A fenét! Az élet nem ilyen idillikus. A gyerekeim kamaszkorától való félsz, illetve az, hogy én hogyan tudom azt kezelni, kutya füle ahhoz képest, amikor a gyerekeid sorsáról kell dönteni. Mert a te döntésed az ő egész életükre szól.

Félelmetes hatalom van a kezünkben...

Kecskerím

Lentebb említett büdi gyermek ebben a hónapban felmentést kapott a testnevelés óra alól. Míg hazaértünk a sebészetről versbe foglalta örömét.

Azt mondta a doktor néni,
márciusban azt kell nézni,
ahogyan a gyerekek
tesi órán szenvednek.

Lámpaláz

Ma délután matematika versenyre mennek.

Levi a rutinosok lelki nyugalmával indult útnak, felvértezve magát az esetleges sikertelenség ellen.

Bende viszont rettenetesen izgult, pedig neki sem az első ilyen megmérettetése.

Lábügy

Hogy jó hírt is mondjak, tegnap végre (beutaló-kálvária, időpont-kálvária, orvosválasztási-kálvária, szülői időhiány-kálvária) eljutottunk Bendével egy ortopédiára is. Szerencsére nincs semmi komoly baja a lábának, a lúdtalpon lehet segíteni aktív és rendszeres tornával. 

(Az én rémálmaim műtétről meg gyógycipőkről szóltak, különösen amikor meg láttam azt a "csontkinövést" a lábfején:D)

Büszkeség

Büszke vagyok, mert ma végre elhangzott az a bizonyos, az az oly' nagyon várt mondat Pisilnem kell a bilibe.
Jó, jó utána elhangzott az is, hogy Kaphatok csokit?

Kicsivel később meg elhangzott az is Vera! Mondd, hogy szívás!

Na, ez itt a balítélet!
Meg azok az innen-onnan jövő hatások, amikről már beszéltem. Grrr! Nagyon grrrr!

Hatások

Hogy milyen hatások érhetik a gyerekeinket, azon csak a minap gondolkodtam el igazán.

Levire csak mi voltunk hatással. Fiúnak született, fiúként kezeltük. Sosem babázott, sosem jött tűzbe egy pillangó vagy egy szép virág látványától. A viselkedése is tipikus fiús.

Bendére ugyanezek igazak, annyiban más, hogy rá már a testvére is hatással volt, aki szintén fiú. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy valahonnan(?) ő már némi lányos hajlamot is bevonzott, mert amellett, hogy nem babázott és nem öltözött rózsaszínbe, őt már érdekelte a pillangó és a szép virág.

Panninál érezhető volt az én hatásom, aki annyira örültem, hogy végre van egy lányom is, hogy már néhány hetesen szoknyát és kisruhát adtam rá. De érezhető volt a báttyainak a hatása is, bizonyíték erre az a jelenet, amikor én hasamat fogtam a nevetéstől, mert a leányzó négykézláb mászott a lakásban, szoknyája korcában egy fakarddal.

Aztán itt van Vercsi, akire aztán végképp hatással vagyunk mindannyian, kortól és nemtől függetlenül. Zsarolással ugyanis (mikuláscsoki) rábírtam, hogy végre újra a bilibe pisiljen. Eztán kendőt, akarom mondani kendőből készült köpenyt kanyarít a nyakába és végignyargalássza a lakást, eképpen kiabálva: 

Én vagyok a hős! Majd csend, gondolkodás, megvilágosodás a hovatartozást illetően. Én vagyok a hős királynő!

Nem tudhatjuk, kire milyen hatással vagyunk, merre visz a jó út. De tény, hogy a hatások hozhatnak néha vicces helyzeteket:)

Egyetértés

Mi lelte őket? Tán rájuk is hatással van a ragyogó napsütés?

Szó nélkül rendet raktak a szobájukban, elpakoltak mindent az utolsó szennyes zokniig, még a plédet is ráterítették az ágyra, kiporszívóztak, elpakoltak még a nappaliban is, ebédnél mindenkinek szó nélkül italt töltöttek, egyik pólót hozott a másiknak, mert az leöntötte magát, és most mindenféle figyelmeztetés nélkül leültek tanulni. Mindezt a legnagyobb egyetértésben.

Ez gyanús, felettéb gyanús!

Szerintem így akarnak kiharcolni maguknak egy soron kívüli számítógépezést.

Én meg meg fogom engedni:)

Mert ennyi munka után megérdemlik.

Meg azért is, mert én ilyen vagyok:)

Terápia

Tegnap este úgy, de úgy nevettünk, hogy csak dőltünk jobbra-balra a hasunkat fogva. Könnyeink csordultak, rekeszizmunk fájt és nem bírtuk abbahagyni. Eljutottunk addig a pontig, amikor elég volt kinyögni egy szót és újrakezdődött a hatalmas, abbahagyhatatlan röhögés.

Az sem érdekelt minket, hogy a család másik fele neheztel és rossz szemmel néz ránk. Úgy gondolom, magukra vessenek, nem tudják mit hagytak ki. Mi, akik jól éreztük magunkat, még sokáig fogjuk emlegetni ezt az estét, ez egészen biztos. És mert a vidám oldal még sosem látott ilyen felszabadultnak,  tán még másképp is néznek rám ezentúl.

Nekem ez úgy kellett, mint egy falat kenyér. Érzem, a gyógyulás útjára léptem. Este úgy búcsúztam a fiaimtól, hogy nagyon jól éreztem magam veletek ma este.

Ha lehetne felíratnám magamnak receptre, naponta háromszor két kanállal, szükség esetén többször is.

Téli szünet

~~~♥♥♥~~~

Reggeli öltözködés közben Bendével beszélgetünk.
-Apa elment dolgozni?
-Igen. Szerdától lesz szabadságon.
-Meddig?
-Akkor megy újra dolgozni, amikor ti iskolába.
-Édes élet!

~~~♥♥♥~~~

Neki már van

~~~♥♥♥~~~

Bende fogait tegnap gúzsba kötötték. Szegény még szenved, még nehezen viseli. Remélem egy idő után jobb lesz.

Azt inkább nem is írnám le, hogy mennyibe kerül... És azt, hogy Leventének is kell...

Neki ugyan egy kicsit később, mert előtte még átesik két szájsebészeti beavatkozáson, pontosabban az egyiken már túl van.

Nemrégiben írtam arról, hogy néha felelőtlen szülőnek érzem magamat, magunkat. Nos, ha csak rágondolok a történtekre, ez az érzés még erősebb.
Levi ugyanis a leghátsó fogait teljesen elnyűtte, menthetetlenül elszuvasodtak. (Majdnem) rendszeresen jártunk velük fogászatra, alaposan mostak fogat. Azt hittük ez elég, de most kiderült, ennél sokkal több kellett volna. Ezért kell most a két szájsebészeti beavatkozás, mielőtt fogszabályzót kap, így húzzák szét a fogait, hogy a kihúzottak miatt ne ferdén nőjenek. Még csak 12 éves, mit tettünk vele?

Bendének is azért kell, mert időnek előtte kihúztak egy tejfogát és a fogai úgy nőttek, hogy nem tudott kibújni a helyén a maradandó fog. Arra már nem emlékszem, hogy a mi felügyeletünk alatt történt-e ez vagy az iskolai fogászaton (ha itt, akkor nem tudtunk róla), de a lényeg, hogy érte sem tettük meg amit kellett volna. Ezért most húzzák, vonják amíg lehet és ő szenved.  És szenvedni fog Levente is.

Ej, ha visszacsinálhatnám!

~~~♥♥♥~~~

Légy becsületes!

~~~♥♥♥~~~

Erről beszélt Antal atya a tegnapi evangéliumban. 

Én pedig megnyugodtam, mert a fiúk betegek ugyan, itthon is maradtak, de legnagyobb gondjuk az volt, hogy akkor most mi lesz az iskolával? Mert dolgozat lesz angolból. Meg akkor hogy fogják bepótolni a leckét? 

Ők így becsületesek, a maguk módján. Amit csinálnak, azt szívvel-lélekkel csinálják, mégha nekem néha nem is úgy tűnik. Folyton elégedetlen vagyok, pedig nagyon is jó helyen vannak, jó irányba tartanak.

És ha valaki aggódna, hogyan is fogjuk eltölteni az időt, amit muszáj ágyban tölteniük (én bizony aggódtam az elején), megnyugtathatom: elég néhány 5-6-7 évvel ezelőtti képregény-újság, amiben még a rejtvények sincsenek megfejtve. Nyert ügyem van:)

~~~♥♥♥~~~