Ezek vagyunk mi (apa és anya), Panni rajzán. Ehhez nincs hozzáfűzni valóm:)))))
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ketten. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ketten. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. június 11., szombat
2011. április 4., hétfő
Csabrendek
Nem, nem Csabrendekre utaztunk a hétvégén, de ő volt a ludas abban, hogy már Székesfehérvárnál rájöttem az úti célra:)
Jó volt együtt lenni. Hatalmasakat sétáltunk városokban, erdőkön-mezőkön, várakban,eveztünk a barlangban, leégtünk az ebédnél, naplementénél vacsoráztunk a szabadban, medvehagymát gyűjtöttünk és élveztem a kölcsön fényképezőgép tudományát (de annyira, hogy eltévedtem az erődben. Szerencsére az én hites uram rám talált, mondván rossz pénz nem vész el:D).
2011. április 1., péntek
Izgalmas
Van abban valami jó és romantikus, hogy egy kisebbfajta vita következményeképpen, fogalmam sincs, hová visz a férjem ma este. Csak engem és őt magát:) Még az sem zavar, hogy éppen most borongós az idő és nem süt a Nap.
Hogy hol hajtom ma este álomra a fejem, még nem tudom. Tegnap este az kérte, hogy a kisestélyit mindenképp tegyem be. És mellé a gumicsizmát. Gondolom csak azért, hogy biztosan ne sejtsek semmit.
Nos, én minden eshetőségre felkészülvén, ma délelőtt telepakolom a bőröndömet:)
Mert ez bizony nem áprilisi tréfa:)
2010. október 29., péntek
Hmm...
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
Tegnap este az alábbi párbeszéd hangzott el a családfő és a családanya között:
-Te tényleg fogytál.
-Á, dehogyis!
-De az arcodon látszik nagyon!
-Azt csak a nyúzottság teszi.
-Mostanában olyan változó...
-...
-De miért?
-Ha én azt tudnám...
Észrevette:)
~~~♥♥♥~~~
2010. október 5., kedd
Egy hely...
~~~♥♥♥~~~
~~~♥♥♥~~~
...ahol nem volt kisebbségi érzésem. Sőt! Határozottan csinosnak éreztem magam:)))
A Szépművészeti Múzeum kiállításait volt szerencsénk megnézni tegnap este, köztük Fernando Botero kolumbiai festő műveit. Minket lenyűgözött (nem csak a fent említett okok miatt:D) és alighanem egyedül voltunk ezzel, mert mindenki csúfnak találta, aki a tárlatvezetésen velünk együtt vett részt és furcsán néztek rám, amikor természetesnek tituláltam. Kinek mi a természetes, ugye?
Megnéztük mi utána Klimtet is a bécsi szecesszióval, de olyan mély nyomot, mint Botero nem hagyott bennünk. Azt hiszem, rossz volt a sorrend...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)