Egyetértés

Mi lelte őket? Tán rájuk is hatással van a ragyogó napsütés?

Szó nélkül rendet raktak a szobájukban, elpakoltak mindent az utolsó szennyes zokniig, még a plédet is ráterítették az ágyra, kiporszívóztak, elpakoltak még a nappaliban is, ebédnél mindenkinek szó nélkül italt töltöttek, egyik pólót hozott a másiknak, mert az leöntötte magát, és most mindenféle figyelmeztetés nélkül leültek tanulni. Mindezt a legnagyobb egyetértésben.

Ez gyanús, felettéb gyanús!

Szerintem így akarnak kiharcolni maguknak egy soron kívüli számítógépezést.

Én meg meg fogom engedni:)

Mert ennyi munka után megérdemlik.

Meg azért is, mert én ilyen vagyok:)

Küzdelem

Vasárnap délutáni idill: Levi zenét hallgat a telefonján, fülhallgatóval, Bende zenét hallgat az MP4 lejátszóján, Panni ujját szopva duzzog, mert neki nincs mit hallgatnia, MP3 lejátszót akar. Tudod mit? Ha leszoksz az ujjszopásról, akkor veszek neked egyet!

Este elhangzik a kérdés, hogy az MP3-ért csak napközbeni ujjszopásról kell-e leszoknia. Miután megegyeztünk abban, hogy ezen még gondolkodom, megpróbál elaludni. Egyre csak azt érzem, hogy szorítja a kezem, a kis pillái meg rebegnek az erőltetett csukvatartástól. Aztán elkezd egyre mélyebben, egyenletesebben szuszogni, mígnem végre mélyen alszik. Könnyezve mosolygok a büszkeségtől és hiányzik az a cuppogós csattogás, amiről mindig tudtuk, hogy ő már mélyen alszik.

Amikor negyed óra múlva bemegyek újra mosolygok, mert az ujja bizony ott van a szájában. Hiába, az esze tudja, de az ösztöne még nem:)

Az én eszem meg elfelejtette. Elfelejtette, hogy ő abba a kategóriába tartozik, aki egy kis ajándékért bármire képes. Elfelejtettem, hogy ő igenis egy ügyes és erős kislány, csak ösztönözni kell. Másnak elég egy kis ölelés, egy kis becézgetés. Neki más kell. Több, nagyobb.

De ha így, hát így.

Terápia

Tegnap este úgy, de úgy nevettünk, hogy csak dőltünk jobbra-balra a hasunkat fogva. Könnyeink csordultak, rekeszizmunk fájt és nem bírtuk abbahagyni. Eljutottunk addig a pontig, amikor elég volt kinyögni egy szót és újrakezdődött a hatalmas, abbahagyhatatlan röhögés.

Az sem érdekelt minket, hogy a család másik fele neheztel és rossz szemmel néz ránk. Úgy gondolom, magukra vessenek, nem tudják mit hagytak ki. Mi, akik jól éreztük magunkat, még sokáig fogjuk emlegetni ezt az estét, ez egészen biztos. És mert a vidám oldal még sosem látott ilyen felszabadultnak,  tán még másképp is néznek rám ezentúl.

Nekem ez úgy kellett, mint egy falat kenyér. Érzem, a gyógyulás útjára léptem. Este úgy búcsúztam a fiaimtól, hogy nagyon jól éreztem magam veletek ma este.

Ha lehetne felíratnám magamnak receptre, naponta háromszor két kanállal, szükség esetén többször is.

Bolondos

Mert bolondos apukának csak bolondos gyereke lehet. Mi más?:)

Egy rém életlen és rosszul sikerült kép, de a lényeg nagyon is jól látszik:)

Más bőre

Ma reggel Panni már arról faggatott, hogy mikor lesz farsang. Újra Kleopátra szeretne lenni.

Vercsi meg kijelentette, hogy ő postás lesz. Gyorsan el is kezdte eljátszani a szerepét és mindenkinek láthatatlan leveleket osztogatott a láthatatlan táskájából.

A vicces az, hogy fogalma sincs róla, mi is az a farsang:)

~~~♥♥♥~~~

Máris van egy követőm:) Éljen! És köszönöm!

Zöldség

~~~♥♥♥~~~

Ma reggel jót mosolyogtam magamban, amikor a szendvics mellé szeltem a sárgarépát.

A szilveszteri bulira készítettem négyféle mártogatóst, mellé pedig pitát és egy halom zöldséget. A sárgarépa és az uborka rekordgyorsasággal elfogyott, ette gyerek és felnőtt egyaránt. Azt hiszem, tudat alatt mindenkinek elege volt a gyomrot terhelő karácsonyi étkekből:)

~~~♥♥♥~~~

Szilveszteri buli

~~~♥♥♥~~~

Buli buli hátán, mindenhol mi vagyunk a vendéglátók.

Egyszerűen nem volt idő arra, hogy elaltassuk Veronikát, napok óta kimarad az ebéd utáni alvás. (Néha még az ebéd is.)

Nem történt ez másképp szilveszter napján sem. Sorra érkeztek a vendégek, némely már el is ment, hisz a kicsit le kell fektetni. Veronika még mindig javában játszik  a nagyokkal. Nem sokkal éjfél előtt a csapat lemegy tüzijátékozni az utcára. Gondoltam, hogy most gyorsan elaltatom Vercsit, hisz baromi álmos. Le is feküdt, meg is itta a kakaóját, de a többiek túl hamar jöttek fel. Kiszólok nekik, hogy már csak 1 perc csendet kérek, aztán lehet zajongani.

De mire visszafordulok, Veronika a hátam mögül les kifelé. Hagy menjek kiiii! -kérlelt édes, lágy hangon. 

Így történhetett, hogy velünk köszöntötte az új évet.

~~~♥♥♥~~~