Bekövetkezett

~~~♥♥♥~~~

Mindig rettegtünk ettől a pillanattól.
Mert tudtuk, tudjuk, egyszer be fog következni.
Tudtuk azt is, ha egyszer itt az a pillanat, jaj! nekünk.
De legfőképp jaj! neki.
És mint általában az ilyen pillanatok, eljött ez is.
Eltűnt.
Hiába sírt-rítt, nem volt sehol.
Nem volt sem az autóban, sem a szatyorban, sem a nagymamánál.
Kerestük-kutattuk, telefonálgattunk, kétségbesetten vállvonogatva egymásra néztünk.
Jaj! Mi lesz most?
Mit tehetnénk?
Apa végigjárta a hazafelé megtett utat.
És rálelt.
A lift sarkában lapult.
Azt gondolhatták volna, hogy egy koszos, büdös rongy.

Pedig dehogy!
Azaz mégis: egy drága és pótolhatatlan koszos, büdös rongy.
A szuszó!

~~~♥♥♥~~~

Mindössze egy szendvics

~~~♥♥♥~~~

Kedvelem azt a pasit, aki rábeszéli a feleségét, hogy menjen el arra a programra, amire tulajdonképpen vágyik, de mégsem tudja eldönteni, hogy szabad-e mennie, van-e ott neki keresnivalója, miközben otthon annyi a tennivaló. És nem elég, hogy rábeszéli, de még szendvicset is csomagol a feleségnek az útra, hiszen az utolsó pillanatban döntötte el , hogy mégis megy, ezért nem volt ideje reggelizni. Egy olyan szendvics ez, amiben érezni a szívet és a lelket, amihez még jár csokoládé is és meghámozott mandarin is, na meg egy flaska tea.

Az ilyen embert nem is csak kedvelni kell. Hanem szeretni. De nagyon.

~~~♥♥♥~~~

Csak itt, szinte csak nektek

~~~♥♥♥~~~

Valahogy a kreatív blogomra került az a bejegyzés, amit ide szántam. Rém ciki! Hogy lehettem ilyen balga és figyelmetlen?:)

Akkor vettem észre, amikor olyan ember is írt kommentet, aki nem is láthatná. Sebaj, egy kis önreklámozás nem árt:)

~~~♥♥♥~~~

Hivatalos

~~~♥♥♥~~~

Mától már hivatalosan is kiskamasz és megengedett neki minden ezzel járó sztárallűr. Na és megnézheti a karikás filmeket is a tévében:)

Isten éltessen drága fiam!

~~~♥♥♥~~~

Modell

~~~♥♥♥~~~

Miközben a fonalaimat fotóztam, odasomfordált mellém és kérte, fényképezzem le az új tudományát. Még azt is mondta: csíííz:)

És ha már fotóztam, mutatom is, mert annyira édes, bájos és egyben huncut is:)

~~~♥♥♥~~~

Bugyutaság

~~~♥♥♥~~~

Újabb rituáléval bővült az esti szeánszunk.

Meseolvasás és éneklés után/közben sírva menekül apához, mert nem engedem játszani. Némileg megnyugszik, amikor visszacibálom az ágyba.

-Énekeljek még?

-..bólogat...

-Mit énekeljek?

-Gyeje haza.

-"Boldogsáááág, gyere haza,

későőőő van gyere haza,

honnan jössz, nem érdekel,

gyere haza csak ennyi kell." (Egyszer rajta kapott, amikor ezt dúdolgattam és egy fél délelőtt ezt kellett neki énekelnem. És azóta is gyakran.)

-Most azt énekejd szomojú másik szuszó!

-Vera szomorúúúú, mert másik szuszót kapott, anya kimosta a kedvencéééét, de már megszáradt és újra azzal alhat és Vera most már vidááám.

-Most azt énekejd síj kutya.

-Sííír a kutyaaa, mert megfájdult aaaa láááábaaa. Belement egy tüske, doktor bácsi kiszedte, Vera megvííígasztaltaaa.

-Most azt énekejd fúj a szél.

-Fúúúj a széééél, mert itt az ősz.Lehull a sok levél, csupaszak lesznek a fák. Vera fázik és könnyezik a szeme a széééltől.

És így tovább, és így tovább...

~~~♥♥♥~~~

A legjobb

~~~♥♥♥~~~

Ő egy olyan pasas, aki képes öt gyerekkel is elmenni az állatkertbe. Képtelenség nem szeretni:)

~~~♥♥♥~~~