Láttatok már csodát?

~~~♥♥♥~~~

Én igen:)

Kicsi csoda csupán, de nekem annál többet jelent:)

Igaz, ma még jönnek a mesterek és holnap(?) jön az asztalos, de már fürödtünk és itthon aludtunk.

Egyetlen momentum árnyékolta be a tegnapi napot: reggelre virradóra ellopták a folyosóról a munkások szerszámait. Nem hinném, hogy dolgozni szeretnének velük....

Aljas gazemberek járják talán éjszakáról-éjszakára a házunk folyosóit, zsákmányban reménykedve.  

Nemrégiben a babakocsinkat lopták el...

Az alagút vége....

~~~♥♥♥~~~

Már nincs messze...
De közel sem....

A fürdőkád már a helyén.
Ez már egy biztos pont.

 A konyhában már folyik a víz.
A hideg is.
És a meleg is.
Ha áram alatt lenne, már használhatnám a mosogatógépet is.
De semmi mást.
Viszont holnap már nem pohárból adom a kávét és bögréből a narancslevet.

És van még számtalan fehér folt.
Mondjuk a WC.

Vagy a gyerekszoba, az átlényegült fürdőszobánkkal.

De már a nappalit sem érdemes takarítanom.

Állítólag csütörtökre minden készen lesz.
Az asztalos meg szombaton befejezi a konyhát.

De én hiszem, ha látom.
~~~♥♥♥~~~

Egy kis jó is

~~~♥♥♥~~~

De nem azzal kezdem, hanem a rosszal:)
Béna IKEA.
Béna mi.
Béna (akarom mondani szavahihetetlen) asztalos.
Béna haladás.

~~~♥♥♥~~~

Csillagos ötös az egyik nagy elektronikai áruháznak.

Ugyanis a nagy lelkiismeretfurdalásukban 45 ezer forintot engedtek egy sokkal jobb és nagyobb mosogatógépből, mint amit kinéztünk és amit a cég végül nem szállított. Juhéj! Végre valami pozitívum is. Ha úgy vesszük, megspóroltuk a gyerekek jövő heti úszótáborra valóját:)

~~~♥♥♥~~~

Kikapcsolódásképpen szombaton átvettük a főteret Csobánkán.
Merthogy átadták:)
Eszem-iszom, dínom.dánom :)
De jó volt, különösen a szerb néptáncosok előadása. Nem csak szépek és látványosak voltak, de egyfolytában mosolyogtak:)
Élveztük.
Ki így, ki úgy:)

~~~♥♥♥~~~

Kedélyjavítás?

~~~♥♥♥~~~

Aligha...

Köszönöm a sok biztató szót mindenkinek!
Bevallom, nem sokat javult a dolog. Egyéb külső tényezők miatt még romlott is:(((
De lesz még jobb...


Addig is egy csendélet (avagy előtte/utána) a lakásunkból:

~~~♥♥♥~~~

Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.

~~~♥♥♥~~~

Apa még tervez.
Még számolgat.
Még előrelát.
Minden reggel.
Minden délben.
Minden este.
Nappal.
Éjjel.
Újra és újra

Én már nem.
Nem tervezek.
Nem számolgatok.
Csak bólogatok.

Nincs készen a konyhabútor?
Jó...
Mégsem hozzák a megrendelt és kifizetett mosogatógépet?
Rendben...
Majd telefonál, mikor tud jönni?
Oké...
Újabb súlyos tízezrek?
Hogyne...

Már nincs jókedv.
Már nincs kacagás.
Már nincs derűlátás.

Lehetne, hogy most lefekszem aludni és addig alszom, amíg minden elkészül, minden meglesz és minden kitakarítódik?


~~~♥♥♥~~~

Üdvözletünket küldjük

~~~♥♥♥~~~

a Romhalmaz mellől.

 Az idő szép, bár most egy kicsit esik az eső.
Sokat dolgozunk, de azért jut idő játékra is.

Puszilunk mindenkit!

Levi                  Panni
                                                          jkdjf
                  Bende


          Julcsi                           Peti


~~~♥♥♥~~~

A 3. napon...

~~~♥♥♥~~~

Nem, nem a Teremtésről fogok írni:)
Bár ha úgy vesszük, tágabb értelemben ez is az.
Otthonteremtés.
Újjáteremtés:)

Ma már végre nem csak rombolás történt. Ez a tegnap kivert betonfal maradékának helyrehozása. Miután kiszedték azt a kb. 30 cm-es falat, ami hajdanán a konyhaajtót volt hivatott tartani, esküszöm "megnőtt" a tér és világosabb lett a folyosó...:)

A mai szépítés eredménye egy sokat szidott török csempéből készült borítás a kisebbik mellékhelyiségben,

és a konyha csempeborítása, glettelése.

Holnap padlólapok kerülnek ezekre a helyekre. A fürdőszobára csak hetek múlva kerül sor, konyhabútor (talán) a hétvégén már lesz:(

A nap slusszpoénja, egy kis szökevény. 

Aki teknősöket tart, tudhatja, hogy evés idejére az állatot ki kell venni a terráriumból (igen, tudom, hogy van aki nem így csinálja...:D). Mi is ilyen szabályszerűen csináljuk, amivel nem is volt baj addig, amíg a tekik el nem kezdtek nőni. Egyszercsak azt vettük észre, hogy nincsenek a kis dobozkában. Először csak az egyik, aztán a másik is kiugrott és naná, hogy egy eldugott kis sarokban lapult a szekrény mögött. A legnagyobb ramazuri akkor volt, amikor egyedül maradtam itthon és kiszöktek. Én ugyanis nem merem megfogni őket... Nos ha valaki akkor látott volna engem ezekkel a parányi lényekkel hadakozni, nem tartott volna teljesen épelméjűnek:D A lényeg azonban, hogy visszakerültek a biztonságos helyükre. De visszatérve a mai nap fénypontjára: békésen vacsoráztunk, mi is és a teknősök is, amikor egyszercsak van egy kis baj! felkiálltás hangzott az ideiglenesen raktárnak használt szobából. Bizony, az egyik teki kiszökött ismét, hiába a "hatalmas" ételes doboz. Nos, aki látta az előző bejegyzésben mutatott gyerekszobát, megértheti a félelmünket. Lelki szemeink előtt már átpakoltunk minden kanalat, poharat, lábast, fazekat és serpenyőt... Már majdnem elkezdtük a rámolást, amikor észrevettük, hogy  Tiki éppen a frissen csempézett konyhánkban gyönyörködik:))))

Lezuhanyoztattuk, mielőtt visszaengedtük. Mégsem mehet haza poros hassal:)))

~~~♥♥♥~~~

Köszönjük a sok-sok biztató szót, amit tőletek kapunk! Bevallom, ránk fér:)

~~~♥♥♥~~~