Nem SHE

~~~♥♥♥~~~

Az alábbi hangok szűrődnek ki a gyerekszobából: Tókojd meg! Tókojd meg!

Azt hiszem, itt az ideje, hogy felvilágosítsam:)

Egyébként meg amikor hazaértünk, levette az ajtó előtt a szandálját. Először az egyiket, gondosan visszazárta a tépőzárat és rátette a cipőtartóra. Aztán levette a másikat is, annak is gondosan visszazárta a tépőzárját és tökéletes párhuzamossággal odatette a másik mellé. Aztán megigazította az enyémet is, Panniét, ami a földön hevert, feltette a cipőtartóra, szintén mértani pontossággal.

Egyébként meg mindig, mindent visszapakol a helyére. A homokozóból is úgy megy el csúszdázni, hogy előtte minden lapátot és formát visszapakol a kisvödörbe.

A minap a dm-ben is rendet rakott. A kis bevásárlókocsit nem tudta visszatolni a helyére, mert valaki odatolt egy nagyot. Addig küzdött, míg a helyére nem került, szintúgy a három kiskocsi is.

Úgy gondolom, ezt a precizitást, rendszeretetet nem tőlem örökölte:)


~~~♥♥♥~~~

Szokás

~~~♥♥♥~~~

Másfél órás autóút áll előttünk.
-Nem hoztál semmi kötni-, horgolnivalót?!?!?
-Deee:D
-Már megijedtem, hogy nem fogsz tudni mit csinálni az úton!


~~~♥♥♥~~~

Szomszédok

~~~♥♥♥~~~

Tegnap megismerkedtünk velük.
Ma már ürítik ki a lakást.
Dobálják ki a holmikat.
Nekik csak egy öreg néni, aki rengeteg holmit felhalmozott és meg kell szabadulni tőle.
Nekem azonban egy kedves, idős néni, aki ragaszkodott az emlékeihez.
Ők fiatalok és tettrekészek.
Ami persze jó.
Örülök is neki.
De mégis.
Nagyon szorít valami itt belül.
Mert valami végérvényesen megszűnik.
És potyognak a könnyeim.
Újra.


~~~♥♥♥~~~

Kedvencek

~~~♥♥♥~~~

Néhány szeretem kép a "nyaralásunkról".

~~~♥♥♥~~~

Itthon sem voltunk

~~~♥♥♥~~~

Vásár után még egy kis pihi Mosonmagyróváron és Győrben.

Aztán meg se melegedtünk itthon, irány a Balaton! Még az sem szegte kedvünket, hogy szakadt az eső. Majd csak jobb idő lesz-gondoltuk. Hát nem lett...

Azért minket nem kell félteni, feltaláljuk magunkat bárhol, bármilyen körülmények között:)

Például Bikalon. Amiben az a vicces, hogy már sokat olvastam róla Martimeznél, de csak akkor tudatosult bennem, hogy én már hallottam erről, amikor elkezdtem fényképezni:) Aki teheti, menjen el, megéri! Állatok, bemutatók, népi mesterség-műhelyek, színházi előadás, lovagi torna és még sorolhatnám. A szálló előtti rózsatengerről nem is beszélve:)

Amikor egy picit is kisütött a nap, minket rögtön a Balaton parton lehetett látni. De érdekes módon, mire odaértünk, mindig visszabújt a felhők mögé és még a szél is fújni kezdett. Persze mi ettől még csináltuk, amit ilyenkor mindig is szoktunk: kukoricát ettünk, sátrat vertünk, dagonyáztunk, labdáztunk. Egyedül fürödni nem fürödtünk:( Nem is vagyunk csokibarnák:(

~~~♥♥♥~~~

Szeretem:)

~~~♥♥♥~~~
 

~~~♥♥♥~~~

Eredmény

~~~♥♥♥~~~

Azért a 33. nem is olyan rossz a 177-ből.
Így elsőre:)))

~~~♥♥♥~~~