~~~♥♥♥~~~
Pontosabban a kávémon, mert azzal vigasztalom/nyugtatom magam, míg ezt a bejegyzést megejtem.
Vercsi az elmúlt két napos (újabb) betegsége után volt annyira jól, hogy elvigyem a nagymamához.
Hazafelé beugrom a közeli barkácsáruházba.
Minden megy a maga útján, amikor is egyszer csak az egyik piros lámpánál leáll az autóm.
Indítom, nem megy.
Újra indítom, semmi.
Kétségbeesve nézek a visszapillantó tükörbe: mögöttem egy teherautó és közeledik egy busz is.
Vészvillogó bekapcs.
Közben a lámpa zöldre vált, aki tud kikerül.
A busz, amely időközben odaér már nem tud átmenni, mert újra piros.
Mellettem áll, félig elfoglalva a szembejövő forgalom sávját.
Kiszállok, próbálom áttolni az autót a jobbra kanyarodó sávba.
Rájövök, ott sem lesz jobb.
Közben a lámpa újra zöld.
Aki tud, átmegy rajta.
Kétségbeesve nézek szét, segítséget remélve.
Látom is, hogy a taxisofőr, aki eddig figyelte szerencsétlen ténykedésemet, már jön is.
Egy sötétkék autó visszatolat elém, már száll is ki a sofőr.
Közben egy rendőrautó is megáll mögöttem, úgy dönt mégsem kerül ki.
Talán látta, hogy egy nő az, aki áll a kereszteződés kellős közepén.
Ráadásul szőke.
"Jónapot, asszonyom! Van valami probléma?"
És közben azzal a jellegzetes mozdulattal megigazítja az öv csatját.
Most nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy fiatal és jóképű.
A mosolyom némiképp bárgyúra sikeredik, miközben elhadarom neki, hogy valószínűleg kifogyott a benzin.
Hirtelen azt sem tudom, mi történik körülöttem, csak kapkodom a fejem ide-oda.
Közben a sötétkék autó sofőrje elmegy, marad két lovag.
"Üljön vissza az autóba, betoljuk a benzinkúthoz!"
Merthogy Isten keze is benne lehetett a dologban:-)
Hirtelen azt sem tudom, hogy üresbe kell tenni az autót vagy sebességbe.
Fordítanám a kormányt, de kattan a kormányzár.
"Hölgyem, tegye bele a kulcsot, különben nem fog menni a dolog!"-hallatszik valamelyik jótevőm utasítása.
Némi
hülye tyúk hangsúlyt vélek felfedezni a hanghordozásban.
Pedig nálam jobban kevés nő tud parkolni.
Persze ők ezt nem tudhatják.
Oké, kormányzár kioldva.
És az autóm egyszer csak elkezd gurulni, szép lassan, a lejtőn már nem is tolnak.
A visszapillantóból még látom a fess rendőrtiszt jellegzetes mozdulatát.
A taxisofőr még ellenőrzi, hogy jó helyre gurultam-e.
Mintha még hallanék egy "Tekerje a kormányt!" utasítást is.
Mire kiszállok az autóból, amit persze nagyon ferdén sikerült csak bekormányoznom, már jótevőim elszeleltek.
Nem tudom leszedni a benzinsapkát, annyira remeg a kezem.
Szerencsére jön egy benzinkutas.
"Milyet parancsol?"
"95-ös. De várjon, nem is tudom, van-e nálam pénz. Oké, mehet ötezerért."
A pénztárnál megkérnek, húzzak egy szerencsekártyát.
Én?
Ezek után?
Aztán a barkácsáruház parkolójában csak ülök az autóban és röhögve sírok.
Felhívom a férjemet, aki utoljára használta az autót.
"Nem világított a lámpa."- jelenti ki kategórikusan.
Na ja.
Még mondják azt, hogy nincsenek udvarias emberek!
Igen kevés rá az esély, hogy ezek a kedves férfiak olvassák ezeket a sorokat, de ha mégis:
Kedves hős, modernkori lovagjaim! Köszönöm!
Kellett ez most nekem. Újra és újra lejátszódik bennem a történet és egyre szélesebben vigyorgok. És már a lábam sem remeg:-)
~~~♥♥♥~~~
