Lánybanda

~~~♥♥♥~~~

Frissen felfedezett lánybanda, sikerük előre látható.
Tavaszi szél rockosítva:)

 Átütő sikerük volt: a közönség eszement módon csápolt:)

~~~♥♥♥~~~

Mentsük, ami menthető

~~~♥♥♥~~~

Piri csupán árnyéka egykori önmagának.
Dupla árnyéka, ha lehet ilyet mondani.
Újravarrt/újrahúzott test, újravarrt ruha, csupán a szeme és az arca a régi.
És már így is halódik.
Panni ezen próbál segíteni:)

Mindketten szégyellnék magukat, hogy én ezt a fotót nyilvánosságra hoztam, úgyhogy psssszt! ez titok!:)

~~~♥♥♥~~~

Mi folyik itt?

~~~♥♥♥~~~


Lávafelhő?
Árvíz?
Véget nem érő esőzés?
Földcsuszamlás?
Halál?


Mi történt veled világ?

~~~♥♥♥~~~

Élet a Holdon

~~~♥♥♥~~~

 Kép innen.

   Álmomban a Holdon jártam.

   A táj sivár, sehol egy növény vagy állat. Ezért odaálmodtam egy erdőt. Nagyon jó volt, de unatkoztam. Ezért odaálmodtam Balázst. Így már nem voltam egyedül. De az úton elfáradtam, ezért odaálmodtam egy házat X-Boxszal. Itt egy kicsit le tudtam pihenni. De még így is kevesen voltunk, ezért Balázs ideálmodta az osztályból a fiúkat. Így már minden jó lett volna, ha Peti ide nem álmodta volna Kati nénit, aki kiosztott fejenként 100 egyest.

   Erre felébredtem és örömmel vettem észre, hogy Kati néni ötöst adott erre a fogalmazásra.

Bende fogalmazása:)

Ezt is elraktározom, mint a többit.

~~~♥♥♥~~~

Szükséges rossz

~~~♥♥♥~~~

Idén már egyedül járnak haza az iskolából. Bende és Levente. Sosem együtt, mert Levinek szinte minden nap van különórája. (Szervezett magának:D) Nem lakunk messze az iskolától, kb. 500 méterre. Egy viszonylag forgalmas utcán van az iskola, de néhány hete felfestettek egy jól látható piros-fehér zebrát, tehát nem nagy "kunszt" átkelni rajta. Aztán már csak egy nagyon gyér forgalmú utcán kell átjutniuk, hogy hazaérjenek. Az egész maximum 7-8 perc.

A minap röplabda-edzés után leszakadt az ég. Sejtettem, hogy Levi nem indult el, mert nem volt nála esőkabát. Okos. De aztán amikor már 25 perce elállt az eső, gyakrabban kinéztem az ablakon, látom-e már. Először némi dühöt éreztem magamban, aztán az aggodalom morzsái is kezdtek elhullani. Egyszercsak szirénázó mentőautót hallok, ami a közelben elhal. Na több sem kellett az én anyai szívemnek (agyamnak), máris vért láttam mindenütt. Bende tanult, így rábíztam az alvó kishugát, én meg gyorsan autóba pattantam, nem bírtam volna lassan vánszorogni gyalog. Végigmegyek a szokásos úton, a legrosszabb látványt sejtve. Sehol semmi. Huh! Bemegyek az iskolába, kérdezem a portást, elment-e már a fiam. Már rég vége az edzésnek. Pánik újra indul. Pedig ha már itt vagyok, elviszem Pannit is haza. Sürgetem, elmondom, mi történt. Ő is pánikolni kezd. Beülve az autóba gyors telefon haza. "Levi, te vagy az?" ... "Hol voltál?"... "Na majd ha hazaértem, megbeszéljük!!!!"

Mire hazaértünk, itthon volt Apa is. Megbeszéltük, hogy most jött el az a pillanat, hogy elvek ide vagy oda, a gyereknek veszünk egy mobiltelefont.

Tegnap megkapta.

Persze szabályokkal együtt...

~~~♥♥♥~~~

Az első áldozás

~~~♥♥♥~~~
"Vegyétek és egyétek, ez az én Testem!"
Mt 26, 26


Bende 2010. május 9.

Nagyon készült rá és nagyon izgatott volt.
Nála becsületesebb és lelkiismeretesebb elsőáldozót, aki nem csak azért csinálja, mert apa és anya azt mondta, ritkán látni. (Bocs, Levi!)

Tényleg ő az:) (Jobb kép később.)

~~~♥♥♥~~~

Levente 2008. május 11.

Ez pedig csak azért, mert annak idején még nem tudtam ilyen formában dokumentálni.

 ~~~♥♥♥~~~

Hétvége a rég vágyott jó időben

~~~♥♥♥~~~
Sétáltunk. A Budai-hegyekben.

Megpihentünk.

Ismét sétáltunk. Vercsi a 4 km-ből hármat simán lenyomott gyalog:) A maradékot apa és nagypapi nyakában teljesítette.

Libegtünk. Remegő lábakkal, de felejthetetlen élménnyel telve szálltunk ki.

Fagyiztunk. Jól megérdemelten.

Hazaérvén gyerekszájat hallgattunk.
"Deje, aja, deje vajni!":))))

Végül dicsekedtem:) Hiszen gyönyörűek:) Mégha bárgyú, kamasz pofát vágnak is:)

~~~♥♥♥~~~